Amikor az UNICEF jószolgálati nagyköveteként Audrey Hepburn Etiópiába utazott, még nem tudta a világ, mi zajlik abban az országban. Milliók éheztek, szenvedtek az aszálytól és a polgárháborúktól; a túlélők alultápláltak voltak, sokan megvakultak az A-vitamin-hiánytól; a menekülttáborok túlzsúfoltak, és inkább “haláltáboroknak” nevezték őket. – (A fotón: A színésznő ételelosztó központban barátkozott össze azzal a kisfiúval, akit később a hátán is cipelt. 1988, Etiópia.)
“Összetört a szívem. Kétségbe vagyok esve. Nem bírom elviselni a gondolatot, hogy kétmillió ember az éhhalál szélén áll – közöttük rengeteg a gyermek –, pedig rengeteg élelem vár rájuk, amit a párhuzamosan zajló polgárháborúk miatt kiosztani nem lehet” – nyilatkozta később a színésznő. – (A fotón: Audrey Hepburn Tigre tartományba is ellátogatott, ahol ezer nő és férfi 12 gát megépítésén dolgozott még az esős évszak beköszönte előtt. Az építkezés egy ételért-munkát projekt keretei között zajlott. 1988, Etiópia.)
Audrey Hepburn egy alultáplált etióp kisfiúra mosolyog, akit egy holland ápoló lát el egy kenyai táborban, ami ekkorra már 15 ezer etiópiai menekültet fogadott be.
“Olyan anyákat láttam, akik gyermekeikkel tíz napot vagy éppen három hetet gyalogoltak, hogy élelmet találjanak; a sivatagban, összeeszkábált táborokban éltek, és mindvégig tudták, akár meg is halhatnak. Borzasztó. Ezek a képek elviselhetetlenek számomra.” (A fotón: 1988, Etiópia)
“Amit itt láttam, az nem a természet katasztrófája, hanem ember okozta tragédia, amit csakis az ember hozhat rendbe. A véres polgárháború következtében csak az elmúlt hónapban 20 000 éhező árva menekült Szudánból Etiópiába. Sokan közülük soha nem fognak odaérni: vagy éhen vesznek, vagy belefulladnak abba a folyóba, ami a két országot elválasztja egymástól.” – (A fotón: Az UNICEF jószolgálati nagyköveteként egy tábort látogatott meg Mugladban, Nyugat-Kordofánban. 1989. Szudán)
“Az emberek ezekben az országban nem ismerik Audrey Hepburnt, de tudják, mint jelent, hogy UNICEF. Ha meglátják ezt a nevet, az arcuk kivirul, mert tudják, valami történik. Szudánban például a vízszivattyút is úgy hívják, UNICEF.” – (A fotón: Audrey Hepburn és egy nagy rakomány segély Szudánban).
“A gyerekek mindenütt körberajongtak minket, ő meg egyszerűen csak megölelte őket. Korábban soha nem láttam ehhez hasonlót – mesélte a fotós, John Iscaac. – Aki hezitált, azt egyszerűen megragadta és magához szorította.” – (A fotón: Audrey Hepburn gyermekekkel beszélget Dakkában, Banglades fővárosában, 1989).
A színésznő Észak-Dakka egy nyomornegyedébe is ellátogatott.
“Csak azzal foglalkozott, ami a kötelessége. Audrey számára nem létezett bőrszín, rassz” – mesélte a fotós, akivel a színésznő a küldetése során utazott. – (A fotón: A színésznő riksán szállítja a gyerekeket Bangladesben, 1989.)
Többi missziójával ellentétben, vietnami útja nem kapott akkora figyelmet, itt a védőoltás és a tiszta víz mellett kampányolt a színésznő. – (A fotón: Audrey Hepburn az UNICEF jóvoltából tankönyveket oszt szét a kisdiákoknak. 1990).
A színésznő a vietnami Hoang Lien Son tartomány népviseletében.
A színésznő utolsó állomása Szomália volt, ahol akkor 8 millió ember halt éhen. “Apokaliptikus” – nyilatkozta. “Egy rémálomba léptem. Etiópiában és Bangladesben láttam már éhezőket, de ehhez foghatót még soha. Nem voltam erre felkészülve. Nehéz egy olyan dologról beszélni, amire nincsenek szavak” – emlékezett vissza a látottakra a színésznő. – (A fotón: Szomália, 1992.)
“A föld mindenütt vörös, és úgy hullámzik az épületek között, mint az óceán. De azok nem hullámok, hanem sírok. Sírok az utak és ösvények mentén, a folyóparton, a táborok közelében. Mindenütt csak sírok vannak.” – (A fotón: A színésznő két kisfiúval sétál egy, az UNICEF által létesített táborban, amit az alultáplált gyermekek megmentése érdekében működtettek. Szomália, 1992).
Audrey Hepburn egy súlyosan alultáplált gyermeket tart a karjai között. – Szomália, 1992.
A színésznő édesanyákat és gyermekeket üdvözöl Szomália egyik élelmezési központjában.
Szomália, 1992.
“Amikor visszajött, csak annyit mondott, a pokolban jártam” – mesélte fia, Sean, miután édesanyja először mesélt élete legnehezebb missziójáról, Szomáliáról.
Audrey Hepburn abba a kenyai menekülttáborba is ellátogatott, amelyik 55 ezer szomáliait fogadott be.
70 éves az UNICEF
Együtt a gyermekekért, már 70 éve! Hívd a 136 66-os segélyvonalat és segíts Te is a világ legnehezebb sorsú gyermekeinek! Egy hívás ára 500 forint, mely bármely mobilhálózatból elérhető. Bővebb információkért látogass el az UNICEF hivatalos oldalára!
UNICEF az NLCafén!
- Megható képek: menekült gyerekek régen és most
- A gyengédség erő: apák és gyermekeik
- “Megszültem otthon, és a nagyanyám vágta el a köldökzsinórt”
- Gyerekek, akik csak élni akarnak