Lito, az 5 éves belga juhász irigylésre méltó körülmények között él Mogyoród egy fákkal borított részén, ahol legalább 3 további kutyával osztja meg a hatalmas kertet. Az ingatlan területén azonban ennél többen is voltak, Kivágó Arnold ugyanis az Ugatlak Kutyahotel munkatársaként további kutyusokról is gondoskodik, illetve kutyakiképzőként is dolgozik.
“1983-ban kezdtem el kutyákkal foglalkozni, 14 évesen lett először kutyám, egy német juhász, vele mentem el egy csepeli kutyasuliba, ahol kiderült, hogy jól tudok a kutyákkal együtt dolgozni” – mondta Kivágó Arnold. “Már iskolás koromban mások kutyáinak a kiképzésével kerestem a zsebpénzt. Eredetileg borásznak készültem, de mivel abban az időben még drágább volt fél liter sör, mint egy liter bor, nem igazán láttam a perspektívát a borászkodásban. Később, hogy ne vigyenek el munkakerülésért, a BME-n voltam fénymásoló, de eközben is kutyakiképzéssel foglalkoztam. Már az első kutyámmal is versenyeztem, azóta pedig két másik kutyával is bekerültem a magyar válogatottba.”
Ez a bizonyos magyar válogatott olyan őrző-védő fajtájú kutyákból áll, amelyek számára minden évben megrendezik a legjobbak világbajnokságát. Rottweilerek, schnauzerek, dobermanok, német , holland és belga juhászok, hiredale terrierek, boxerek, illetve a pásztorkutyának kitenyésztett hovawartok mérik össze a tudásukat ezeken a megmérettetéseken.
“Minden fajtának van saját világbajnoksága, illetve minden évben rendeznek egy úgynevezett összbajnokságot is” – avat be a rendszerbe Kivágó Arnold. “De ide csak belga és német juhászok szoktak általában bejutni. Jelenleg a magyar válogatott is 2 belga és 3 német juhászból áll, a német válogatottban viszont csak belga juhászok vannak.”
A belga juhász a német kollégáknál könnyebb felépítésű, jobban mozgó és általában egészségesebb fajta. Kivágó Arnold szerint tévhit, hogy a dysplasia csak a német juhászokat érinti, azonban ennél a fajtánál kezdték el először szűrni, ezért tudnak róla, hogy milyen gondok lehetnek.
“Az összes kutyafajtánál vannak gondok, minél nagyobb testű kutyák, annál rosszabb a helyzet” – mondta a világbajnok gazdája. “A német juhászokkal azonban a különböző szolgálati szervek kiemelten foglalkoztak, mert rájöttek, hogy nem hatékony, ha egy két év alatt kiképzett kutya pont addigra betegszik meg, mire bevethető lenne. Azóta már a belga juhászokat is szűrik. Olyan fajtáknál, ahol nincs kötelező szűrés, mint például a labradorok vagy golden retrieverek, sokkal gyakoribb a probléma.”
Miért a juhászok?
Kivágó Arnold szerint a különböző juhászkutya fajtákat már évszázadok óta arra szelektálják, hogy az ember irányításával dolgozzanak, ezért az állatok ösztönei és értelmi képességei sokszor kiemelik őket a többi kutyafajta közül.
“A másik, ami mellettük szól, más fajtákkal – például doberman, vagy snaucer – szemben, hogy nem kell velük annyit foglalkozni” – mondta a kutyakiképző. “Egy rövid szőrű fajta kevésbé bírja a hideget, míg egy hosszú szőrű fajta, például egy Briard, hiába lenne jó nyomkövető, ha a szomszéd telekre beengednénk, nem tudna nyomot követni rendesen, mert annyi bogáncsot szedne össze. De ott van a magyar puli is: persze szép dolog, hogy van saját terelőkutyánk, de kizártnak tartom, hogy régen is úgy néztek ki, mint ma. Ekkora szőrrel nem lehettek volna hatékony terelőkutyák.”
Kékvérű kennel
Ezen a ponton fotós kollégámmal már tűkön ültünk, hogy találkozhassunk Litóval, akiről Kivágó Arnold elmondta, hogy az igen neves Adlerauge kennelből származik, ami a kutyatenyésztők számára a legkomolyabb nemesi származással egyenértékű.
“Már az is nagy szó, hogy egyáltalán ebből a kennelből vehettem kutyát” – mondta a büszke gazda. “Litót ráadásul nem is én választhattam ki 2011-ben, megkaptam és kész. De már az elején érződött, hogy mennyire okos, hogy milyen jó kapcsolatot lehet vele kiépíteni. Nagyon jó ösztönei vannak, és ami fontos: van benne egy nagyfokú megfelelési kényszer.”
Ezzel együtt is rengeteg munka, mire egy kis szőrgombócból nagy és okos, bajnokesélyes kutya válik. Kivágó Arnold már 7 hetes korában elkezdte a munkát Litóval, aki onnantól már csak kézből kapott enni, és minden egyes falatért meg kellett dolgoznia. Persze ez nem terrort vagy kényszerítést jelent, mivel minden falat mellé dicséret is járt.
“Egy kis kölyökkutya 3-5 perc alatt már kifárad, eleinte naponta 3-4 alkalommal is foglalkoztam vele” – avat be a kulisszatitkokba Kivágó Arnold. “Ma már csak heti 4-5 alkalomra van szükség, viszont ez már sokkal koncentráltabb, külön napokon külön tematikájú tréningre kerül sor. Amit sokan nem tudnak, hogy ez egy csapatsport, mert egyedül nem lehet ennyi mindent megtanítani a kutyának. Kell egy csibészelő, kell egy nyomfektető, aki lehelyezi a követendő nyomokat, de kell egy ember a pórázra is, hogy akkor is kontroll alatt legyen a kutya, amikor tőlem távol van. Szerencsére elég jó együttműködésben dolgozunk egy nyolctagú csapattal, közülük ketten a magyar válogatottnak is tagjai.”
Bajnoki babérok
A komoly munka meghozta gyümölcsét, Lito ugyanis 34 ország 135 kutyájából bizonyult a legjobbnak a május közepén Aubigny-sur-Nere-ben megrendezett vébén. A versenyen a kutyák engedelmességét, de nyomkövető és őrző-védő képességeit is bírálták. Az egyes feladatokra külön-külön napokon kerül sor, minden kategóriában 100 pont gyűjthető. Lito sorrendben 98, 95 és 97 pontot kapott, a vasárnapi döntőben, a legjobb húsz között mérkőzve pedig újabb fél pontot javított a teljesítményén, így 482,5 ponttal zárta a vébét.
A nyomkövetés során minden kutyának ugyanolyan hosszú nyomot kell követnie, derékszögű törésekkel eközben három tárgyat kell jelezniük az előre bejelentett módon (ez Lito esetében a lefekvés). A nyomokat lerakó ember után minimum egy órával indulnak a kutyák. Összehasonlításképpen: a kifejezetten a nyomkeresésre fókuszáló bajnokságokon ez az idő három óra, de Kivágó Arnold szerint a világrekordot egy kimondottan a szaglásra kitenyésztett angol véreb tartja, amelyik a nyom lerakása után 3 nappal is képes volt azt lekövetni.
Az engedelmességi gyakorlat során póráz nélkül kell a kutyának a gazdáját követnie, azután pedig az ültetés, fektetés és állítás következik, mindezt természetesen mozgás közben. A szabályok rendkívül szigorúak, a kutyának akár két lépés között is tökéletesen le kell merevednie, már azért is pontlevonás jár, ha egyik mancsát a másik mellé helyezi.
“Persze, ezek szigorúan hangzanak, de a lényeg mégis az, hogy mennyire gyorsan és mennyire vidáman hajtja végre a kutya az utasításokat” – tette hozzá Kivágó Arnold. “Vagyis fontos, hogy a kutyának mindez szórakozás legyen, hogy élvezze a dolgot. A nyolcvanas években, illetve még korábban is főleg kényszerrel tanították a kutyákat, de ma már egy ilyen kiképző be sem jutna egy ilyen versenyre, mert abban a pillanatban kizárnák, ahogy meglátják a kutyán a félelmet.”
Ami nem megy, nem kell erőltetni
Ennek szellemében Kivágó Arnold nem is arra törekszik, hogy Lito mindent sebészi pontossággal hajtson végre.
“Lito még soha nem csinált például kitűnő ültetést” – mondja a kutyakiképző szakember. “Egész jól meg tudja csinálni, jó pontszámokkal, de ha azt mondom neki, hogy ül, nagyon gyorsan megindul, aztán a vége felé egy picit lelassul. De ezzel nem fogom piszkálni, mert nem akarom, hogy zavar támadjon a fejében. Inkább kapjunk fél pont levonást, de ennél sokkal fontosabb, hogy az egészet jó kedvvel csinálja.”
A kutyáknak emellett apportíroznia is kell, vagyis különböző tárgyakat magukkal vinni, miközben eltérő akadályokat ugranak át. A sík talaj, illetve az 1 méteres akadály mellett egy 180 centis úgynevezett A-palánkon is át kell mászniuk a versenyzőknek.
Ennyi ismertetés után végre találkozhattunk Litóval, aki valóban rászolgált kennelje hírnevére. Az impozáns testalkatú állat hangos ugatással jött ki a házból, miközben Kivágó Arnold biztosít minket, hogy nem kell félni tőle. Ez így is van, Lito kíváncsian felmérte a két idegent, majd futott egy pár kört a kertben. Ezután látható örömmel demonstrálta gazdájával együtt az egyes feladatokat. A speciális, csuklópánttal ellátott labdát mi is kipróbáltuk és ezen a ponton igazán megtapasztalhattuk, hogy milyen dinamikus egy ereje teljében lévő belga juhász. Kivágó Arnold még azt is bemutatja, hogy tud Lito parancsszóra ugatni, ez rendkívül félelmetesnek tűnik, pedig csak az orra elé lógatott labdát szeretné megkaparintani.
Amikor ez végre megtörténik, akkor hatalmas örömmel veti magát a labda után, az “aus” vezényszóra viszont még az én lábam elé is engedelmesen odaejtette. Kivágó Arnold német vezényszavakat használ, azok ugyanis pattogósabbak, mint a magyarok.
A nyárias időben Lito hosszú nyelve folyamatosan jelzi, hogy kezd melege lenni, Kivágó Arnold meg is jegyzi, hogy nagyon oda kell figyelni, mert a kutyák önmaguktól simán játszanának a végkimerülés határáig is. Így végül picit fájó szívvel, de hagyjuk, hogy Lito visszavonuljon a hűvös lakásba és távozás előtt megkérjük a büszke gazdát, hogy feltétlenül szóljon, ha a világbajnoknak kölykei születnének, ígérjük, ha így lesz, arról is beszámolunk egy fotós galériában. Litónak és Kivágó Arnoldnak pedig további szép sikereket kívánunk.
További cikkek kutyákról az NLCafén:
- Még a dílert is lenyűgözte Európa legcukibb drogkereső kutyája, József
- Ezek a kutyák nem tudják, mennyire viccesen néznek ki! – fotók
- Újra találkozott megmentőjével a drogfüggőségéből felépült kutya – videó