A kecskeméti börtön leképezi szinte a teljes büntetés-végrehajtást: előzetesen letartóztatottak, elítéltek, fiatalkorúak és felnőttek, férfiak és nők egyaránt kerülhetnek ide. Itt működik az országban egyedülálló anya-gyermek részleg is, ahol a fogva tartás alatt született csecsemők egyéves korukig lehetnek az édesanyjukkal.
Az országban a fiatalkorú fogvatartottak elhelyezése szempontjából ez a legkisebb büntetés-végrehajtási intézmény és az egyik legmodernebb is. Huszonhat 14–21 év közötti fiatal tölti a falak közt a büntetését, illetve vár a bírósági ítéletére. Közülük kilenc lány. Ők természetesen külön körletben vannak.
A fogvatartottak és az előzetes letartóztatásban lévő fiúk körlete. Utóbbiak civil ruhát viselhetnek, az elítéltek “formaruhában” vannak. Napközben ebben a foglalkoztatóban lehet tévét nézni. A napirend szigorú, este 6 óra után például már mindenkinek a saját zárkájában kell tartózkodnia.
Ez a börtön egyáltalán nem túlzsúfolt. Mindenki egyszemélyes zárkában van elhelyezve. A börtön parancsnokhelyettese szerint ez azért is szerencsés, mert így kevesebb gondot okoz a fegyelmezés. “A kamaszkor amúgy is több feszültséggel, indulattal teli – mondja Kovács Gyula bv. alezredes. – A külön elhelyezés is, a napirend, a programok, de ezek mellett a fegyelem, mind jót tesz a fiataloknak.”
Madarat terápiás céllal kaphatnak az erre érdemes fogvatartottak. Az elítéltek fióka koruktól táplálják a madarakat, néha fecskendővel.
“A külső programoknak is óriási jelentőségük van – mondja a parancsnokhelyettes. – Mindegy, hogy mi az: meseterápia, színház, kertészkedés, rajzfoglalkozás, tanulás vagy épp munka. A cél, hogy a lehetőségekhez képest minél több olyan programot szervezzünk, amely a későbbi visszailleszkedésüket segíti.”
A kiskunfélegyházi Jani Mikivel a kecskeméti büntetés-végrehajtási intézet kihelyezett munkaterületén találkozunk. A munkát az erdészet biztosítja az elítélteknek. Sokféle szűrőn kell átesnie annak, aki lehetőséget kap a munkavégzésre. A huszonhat főből összesen öten dolgozhatnak itt.
Sokan mondják, egy-egy ember sorsa már akkor eldől, amikor megszületik. Ki tudja, hogy így volt-e Miki esetében, mindenesetre a sors valóban nem kímélte a nehézségektől. “Nem voltam még négyéves, amikor meghalt az apám, róla nincs sok emlékem – mondja. – Édesanyámat 12 éves koromban vesztettem el, gyógyíthatatlan beteg volt. Nehezen dolgoztam fel, apám halála miatt is borzasztóan kötődtünk egymáshoz.”
Édesanyja halála után Miki, bátyjával együtt a nagyszüleihez került. “Mindkettőjüket nagyon szerettem, de a nagyapám volt a mindenem – mondja Miki. – Szerintem ő pont így volt ezzel, talán saját magát látta bennem, hisz ugyanúgy odavoltam a lovakért, mint ő.”
A kamaszkori években aztán egyszer csak jött a kábítószer, a rossz társaság, és végül a bűntény, a rablás, ami miatt Miki börtönbe került. “A nagyszüleim rendszeresen bejártak a beszélőkre. Sajnos nemrég azonban a nagyapám beteg lett, és meghalt. A parancsnok úr elengedett volna a temetésre, de későn jutott el hozzám a temetés időpontja, így nem érkeztek meg időben az engedélyek. Nagyon fáj, hogy így történt. Ezekből az érzésekből született az a bizonyos mese, amit olvastatok. Most már csak egyetlen dolog hajt: nem hozhatok szégyent a nagyapámra, hiszen szinte ő volt az egyetlen, aki hitt bennem.”
Ideális esetben Miki októberben szabadul. Bár két évet már elvégzett egy szakiskolában, szíve szerint nem azt fejezné be. Hentes szeretne lenni. “A nagyapám hagyott rám egy kis pénzt, nem leszek teljesen elveszve – folytatja. – Ha minden jól megy, tudok venni majd egy kis házat, és be tudom fizetni a tanfolyamot is. Nincs más vágyam, mint, hogy új életet kezdjek, távol a korábbi életmódtól. Igen, a korábbi barátoktól is. Az eltávozáson sem foglalkoztam velük. Tartsuk a tisztes távolságot, mondtam nekik, és ők – úgy tűnt –, megértették. Majd lesznek új barátok egyszer!”
| Jani Miklós Gyémántos Miklóska című meséje a mesem.hu oldalán olvasható el. A budapesti Pataky Művelődési Központ (mai nevén Kőrösi Csoma Sándor Nonprofit Kft) korábbi lelkes csapata tíz évvel ezelőtt írt ki először meseíró- és rajzpályázatokat.Bár a csapat azóta megváltozott, a munka folyamatos. A mesék egy része (a Ráth Lépcső Tudásközpont gondozásában) nyomtatott formában is megjelenik. |