Sarolta futásra született, fiatalon azt gondolta, hogy örökké futni fog, és semmi más nem érdekli majd. Nem akart szerelmet, nem tervezett családot, ám a sors közbeszólt. 1978-ban egy fertőzött kullancs csípése következtében lebénult az egyik lába. A kórházban hetekig nem volt magánál, az orvos kérte szüleit, hogy hívjanak hozzá papot, nincs sok hátra. A halál azonban alulmaradt a futóval szemben. Ezt a versenyt még megnyerte.
A bajnoknővel a Városmajorban találkoztam, a reggeli órákban ő mindig kutyáját futtatja. A harmadik mondata után már nagyokat nevettem, Sarolta ugyanis nagyon jókedvű és életvidám, pedig minden oka meglenne a keserűségre. “Egy sánta öregasszony vagyok, néha egy-egy könnyet ki is csurgatok, de kár keseregni, abba tényleg bele lehet halni.”
Derek, a keverék kutyus megdolgoztatja gazdáját, aki lelkiismeretesen szedegeti össze a kutyapiszkot utána.
Sétáltatás közben megcsörren a telefon, az unokák reklamálják a nagymamát. Sarolta örül a hívásnak, nyáron igyekszik minél több időt eltölteni fia gyermekeivel, az év többi hónapjában ugyanis nagyon elfoglalt. Az unokázás és a séta között még hazamentünk, hogy kicsit beszélgessünk múltról, jelenről.
Derek jóval előbb ér fel, mint sántikáló gazdája, de hűségesen várja őt a lépcsőház fordulóiban.
Otthon azonnal gép elé ülünk, kicsit belenézünk a múltba, de a jelenről is van képi dokumentáció bőven.
Dániában egy éjszakai tájfutó versenyen eltörte a kezét, de amint a képen is láthatjuk, ez nem riasztotta vissza a további versenyzéstől.
Ez egy sífutó bajnokságon készült.
Ezen a képen pedig már a kullancscsípés utáni “lábadozás” látható. Hónapokig tanult járni, kitartóan, hátha egyszer majd ismét futhat. És bár később hosszú kitartó munka után képes volt újra futni, de ez már nem versenytempó volt. “Régen az első helyért harcoltam, ezután az utolsóért.”
Miközben a múltat idézzük fel képekben, sokat mesél arról is, hogyan alakult az élete a csípés után.
Hetente háromszor gyaloglóedzéseket tart nyugdíjasoknak, ezt nagyon szereti. “Mindenhez humor kell, legfőképpen a mai nyugdíjasokhoz. Sokszor borúsan jönnek az edzésre, fekete ruhában, de én biztatom és dicsérgetem őket. Az a célom, hogy hazafelé már mosolyogjanak.”
A heti három gyalogos edzés mellett több klubnak a tagja, előadásokat tart egészségről, sportról, boldogságról. Előadásai alatt sem hagyja az ajtókon kívül a testmozgást, mindig beiktat néhány frissítő feladatot.
Az egykori bajnok nem bírja jól a tétlenséget, nem véletlen, hogy idősebb korára is még ilyen aktív életet él. “Ha nincs semmi dolgom, kiborulok. Olyankor kivonulnék a világ végére, és lógatnám a lábam.” Az egyik legnagyobb kihívás jelenleg az életében a DK. Nem hittem a fülemnek, mikor meghallottam, mit takar a rövidítés. “A DK Dagadt Köcsögök klubja, nem viccelek.” Túlsúlyos embereknek tart edzéseket, állít össze edzésterveket, és segít nekik fogyni. Vannak olyanok is Sarolta gondozásában, akik mára annyit fogytak, hogy még a maratonon is elindulnak majd. “Nem kis feladat ez, de a humor mindenen átsegíti az embert.”
Lassan indulnunk kell az unokákhoz, az előszoba felé még megcsodálom érmeit…
…és bohócgyűjteményét.
Sarolta férje, Péter visz minket át Hűvösvölgybe, nem mintha Sarolta nem lenne képes vezetni.
Péter örömmel segít mindenben feleségének.
Kamilla már nagyon várta a nagyit, mikor meglátta, azonnal kidobta a cumiját a kertbe.
Sarolta mintha csak a rajtál állna, ha az unokákról van szó. Autógurigatás a földön, viráglocsolás a kertben, bogárkatanulmányozás, semmi sem áll ilyenkor útjában a lelkes ám nehezen mozgó nagymamának.
Ahogyan régen nem ismert lehetetlent a futásban, most nagymamaként éli át mindezt, és már nem cserélné el az életét egy másikra.
Olimpia 2016 az NLCafén!
- Olimpia, 2016: Nosztalgiázz, videón a régi magyar győzelmek!
- Olimpia 2016: Aggódik Amerika Hosszú Katinkáért
- Olimpia 2016: A menekültek csapata a legvidámabb