A világklasszis sportzseni, aki a varieté színpadán kereste kenyerét

czv | 2016. Október 24.
A 20. század egyik legzseniálisabb sportolónője volt, aki vagy egy tucat sportágban profi szintre küzdötte fel magát. Ezekben az időkben azonban nőként nem lehetett sok lehetősége, csak a varieté hozta meg számára az anyagi sikert. Bemutatjuk Mildred Didrikson Zahariast.
A világklasszis portoló a varieté színpadán kereste a kenyerét

Mildred Didrikson Zaharias 1911. június 26-án született norvég bevándorló szülők hatodik gyermekeként a texasi Port Arthurban. Már az iskolában kiemelkedett nem mindennapi sportteljesítményeivel, például olyan jól amerikai focizott, hogy egy iskolai összecsapás alkalmával öt hazafutást (home run) mutatott be.

A lányban egy csodagyereket láttak, aki már tiniként verhetetlen volt futásban, dobásban, de jól teljesített a teniszben, a boxban – azt pedig sokan rossz szemmel nézték, hogy felvették a Brooklyn Dodgers férfi baseballcsapatába is, ahol Babe Ruth profi baseballjátékos után örökre ráragadt a Babe becenév. 

Babe nemcsak a sportokban mutatott kiemelkedő teljesítményt, de varrásban is verhetetlen volt. 1931-ben egy állami varróverseny győztese lett.

Amennyire ügyesnek bizonyult a sportban és a varrásban, annyira nem ment neki az iskola; a nyolcadik osztályt például meg kellett ismételnie; érettségit végül soha nem szerzett, helyette Dallasba költözött, hogy kosárlabdázhasson. A sport mellett énekelt, harmonikán játszott, sőt még dalokat is írt, amiket a Mercury Records ki is adott. Leghíresebb száma az I Felt a Little Teardrop című dala volt.

Világhírnévre Babe akkor tett szert, amikor az 1932-es Los Angeles-i olimpián két aranyat és egy ezüstöt nyert. Bár valamennyi atlétikai számban szeretett volna indulni, a szabályzat alapján, ami kimondta, hogy a nők maximum három sportágban versenyezhetnek, választania kellett.

Így esett a választás a gerelyhajítás (aranyérem), 80 méter gátfutás (aranyérem és világrekord) és magasugrás sportágakra. Utóbbi számban pont akkorát ugrott, mint csapattársa, Jean Shiley, ám a zsűri Babe ugrási stílusa miatt, csak a második helyet ítélte neki. A két versenyző nem fogadta el az ítéletet, érmeikből egy arany-ezüst ötvözetet készítettek.

Az olimpiát már ünnepelt élsportolóként zárta, ám mivel női atlétaként nem volt túl sok lehetősége, a varieté színpadán próbálkozott. A “Világ Legnagyobb Női Atlétájaként” amerikai városokban turnézott, műsorában táncolt, énekelt, harmonikázott, és sportelemekből felépített show-val szórakoztatott: például műanyag golflabdákat ütött a közönség közé.

A show-biznisz jövedelmezőnek bizonyult, míg ebben a korban a nők alig pár centet kerestek óránként, sikeres fellépéseivel 1200 dollárt is megkeresett hetente.

Az atlétika mellett más sportágakban is kipróbálta magát, profi szinten űzte a softballt, a műugrást, a görkorcsolyát és a tekét, de nem mondott le a kosárlabdáról, a billiárdról, a vívásról, a lövésről, a lovaglásról és a gyorskorcsolyáról sem.

1938-ban a már híres Babe Didrikson feleségül ment a profi ökölvívó George Zahariashoz, akivel golfozás közben ismerkedtek meg. Gyermekük soha nem született, szerettek volna örökbe fogadni, de a hatóságok elutasították őket.

Miközben újabb kihívásokat keresett magának, a golfpályán találta magát, újra kitartó edzésbe kezdett. Munkája gyorsan beérett, nemsokára már világklasszisok ellen játszhatott.

Profi golfozóként háromszor is megnyerte a US Opent. Első amerikai golfozónőként megnyerte a brit női amatőr golfversenyt, 1947-ben pedig 14 tornán lett első.

1951-ben az első golfozónők között volt, akik bekerültek a Hall of Fame-be.

Bár 1954-ben már súlyosan beteg volt, megnyerte utolsó US Open tornáját is. 1956-ban halt meg vastagbélrákban.

Még több izgalmas történet a múltból az NLCafén!

 

Exit mobile version