Péter izomsorvadásban szenved, ami miatt fokozatosan romlott az állapota, ma már egy ágyban tölti az életét, lélegeztetőgép tartja életben, beszélni gégekanüllel tud. A feje, keze és lábfeje mozog csak. “Kata a legjobb dolog, ami valaha történt velem” – mesélte, amikor először írtunk róluk. Kata Petiékhez költözött, Peti szüleivel együtt így már négyen laknak egy kis panellakásban. Tavaly összeházasodtak, csak úgy, futtában, de Kata családjának ellenállása miatt egy hét múlva el is váltak. Mára szerencsére szinte minden családtag megenyhült, így októberre kitűzték az újabb időpontot. A most már “igazi” fehér ruhás, vendégsereges esküvőre mi is hivatalosak voltunk.
Egy októberi vasárnap. Nem kimondottan “esküvős időpont”, de az ilyesmi ebben az esetben nemigen számít.
A család korábban földszinti lakásban lakott, ám a beömlő szennyvíz miatt átköltözhettek ebbe a békásmegyeri (Budapest) toronyházba. Annak is a 13. emeletére. Így persze nem egyszerű mozgatni Petit, de szerencsére van teherlift. Peti egyébként is ritkán hagyhatja el a lakást – akkor is csak a gépekkel együtt.
Brigi, az örömanya sokat segített a készülődésben – az időpontot már júniusban lefoglalták.
Peti szülei átengedték a nagyszobát a fiataloknak, nekik elég a kisebb. A kettő közötti üvegajtót lefestették, hogy meglegyen az intimitás is a friss házasoknak.
Lassan megtelt a kis panellakás, amit kissé át kellett alakítani a nagy napra. “Nem mindenki jött el, de mindenki ott volt, akit szeretünk, és akik szeretnek minket” – mondta Kata.
“Petit beforgattuk átlósan, elé tettük az asztalt a szertartáshoz.”
Ez a torta nem “az” a torta, csak a kiegészítő édesség…
Kata unokahúga, a három és fél éves Rebeka volt a gyűrűhordozó. Néhányszor ugyan leejtette az ékszereket, de a döntő pillanatban minden rendben ment.
“Innen végre látom a felhőket” – mondta Peti, amikor elfoglalták az új lakást.
Kata olyan ruhát keresett, amit újrahasznosíthat majd nyári ruhaként. A stólát is a neten “vadászták” – meséli Brigi.
A bevonulózene is rendhagyó volt: a nászinduló rockosított változatban.
Petinek “ünneplő ágyneműt”, sötét színűt vettek külön erre az alkalomra.
Peti ujjai nehezen mozognak, így a gyűrűhúzásnál, aláírásnál és koccintásnál Peti édesanyja segédkezett.
Az anyakönyvvezetőnek ez volt a sokadik esküvője aznap, de mint mondta, ez volt a “legextrémebb”.
Petire nem lehet öltönyt feladni, ezért olyan pólót találtak neki, amire szmokingmintázatot festettek.
“Szerettünk volna egy meghittebb, rendes esküvőt. Amúgy nem változott semmi a mindennapjainkban, nem is változhatott. Csak egy papír, de az érzés mégiscsak jobb, hogy hivatalosan is együtt vagyunk.”