Petruska András: Szent Gellért tér
Ez a hegy büszkén áll,
Akár egy vár s befogja a Napot
Tövében kerékpár jár,
Pizzafutár koptatja a betont
Melyen egykoron decens hölgyek s urak léptek
S kézfogásukból sarjadtak új nemzedékek
Itt ugyebár, közhely ma már
Vagy egymás közt vitatható
Bronzszobor áll, doboz gitár
Balkezes koptató
A hetes busz füstjelét hunyorgó szemmel nézem
Azt a fürkésző indián-pillantást én biz’ átérzem
Lennie kell egy dalnak, köztünk valahol
Mindenki hangján, mindenkiről, mindenkinek szól
Jöjjön egy kezdő sor, a világ tán majd válaszol
Lennie kell, lennie kell egy dalnak valahol
S az épületekből özönlenek
Az utcákra férfiak, nők
Kezekben kezek, csillogó szemek
Más és más múltak s jövők
S a szabadság meséje ismét rájuk talál
A falakon, dalokon át a szívekbe száll
Lennie kell egy dalnak, köztünk valahol
Mindenki hangján, mindenkiről, mindenkinek szól
Jöjjön egy kezdő sor, a világ tán majd válaszol
Lennie kell, lennie kell egy dalnak valahol
Fenn a hegyen, első szerelem
Vagy ki tudja hányadik már
A téma örök, rutin körök,
“Nézd, milyen szép lent a táj”
Egy zaklatott lány épp leugrott az első járatról
S a bokrok takarásában hazabandukol
Lennie kell egy dalnak, köztünk valahol
Mindenki hangján, mindenkiről, mindenkinek szól
Jöjjön egy kezdő sor, a világ tán majd válaszol
Lennie kell, lennie kell egy dalnak valahol
Závada Péter: Pesti sampon (reklám)
Oktogon. Felhők szűrte fény.
Napsáv a Cafék üvegén.
A sarkon barna hajszalon
mereng a bíbor hajnalon.
Blahán tél. Szürke homeless-ek.
Mint egy nagy náthás orr, csepeg
a kőkút. Taknya fölbuzog.
Sár. Vonyító mínuszok.
Deák. Száz nikkel kisgyerek.
Demszky-pózna rengeteg.
Friss sebként tátong a Gödör
Pultos lányt fejfájás gyötör.
Móricz. Borús ég. Ködpamacs.
Villamos csöng. Ásít a Match.
Délibáb, csalfa látomás:
egy munkás metróárkot ás?
Kálvin tér. Szitáló havak.
Járda-tetris: műkő, falap.
A közöny aszfaltozta lét
építi néma hostelét.
Moszkva tér. Hétköz. Napsütés.
Dreherrel kever snapszot és
sütőrumot a virradat
egy McDonald’s-boltív alatt.
Baross. Lágy szellő andalít.
Egy bágyadt éjjel-nappalit
épp légüresre fosztanak:
egy mindennapos mozzanat.
Úgy vonz a beton, szinte fáj.
Kovalens kötés: egy laza
sejtstruktúrába integrál.
Inkább otthon, de nem haza.
Ágh István: Az egyetem kertje vasárnap
Többek között egy öntözőcsövet
látna, ha erre járna valaki,
mint kénsárga, körbetekeredett,
Édenre emlékeztető kígyót,
ha volna még emlékezni miért
abból, amit a kertész itt hagyott
hanyagul, akár lombjukat a fák,
eszébe jutna tán a tulipán
tündéri húsvétja a pázsiton,
az örök visszatérő április.
Ha nyitva felednék a kapukat
vasárnapra, s bejutna valaki
észak felől a vegyészeti kar
tövében végig, s a zárt laborok
alagsori fehér függönysorán
rést találna, és látna némi fényt,
és fölidézné, hogy a köpenyes
lányok melltartó nélkül hajlanak
öblös edények fölé, s kémcsövek
üvegét babrálják az ujjaik.
Talán kétség fogná el azt, aki
erre járna, hogy mire volt a sok
kutatás, a vegykonyhák mérgező
gőzében eltelt élet, a siker?
vagy most már kérdezni is képtelen
lenne, csak nézi az utánfutót,
hogy megtette az utolsó fuvart,
s félretolva, mint a konténerek,
vasrúdjával lebökve kikötött
a tegnapi szemét gyűjtőhelyén.
Felejtve, hogy minden reggel ide
fordult egy kukásautó, oly fehér,
mint a hajó pár méterrel odább,
a hajnali takarítás után,
s mielőtt a diáksereg beért,
eltűnt a szemét, kezdődött a nap,
ha számolná az időt valaki,
vasárnap volna, embernélküli,
de úgy tudná még, holnap újra kezd
maga is, ahogy bárki, aki él.
Észre sem venné, olyan megszokott
a két emlékmű, az 56-os
sziklája meg a világháborús
katona szobra, a vassisakos
fekete bronz, az ágyékleples akt
tört kardhoz fog ép babérkoszorút,
a rajzterembe hallgató rekedt,
vagy a villany a halottaknak ég,
akiktől üres a két épület,
mit a sóhajok hídja összeköt?
A kertkapura kövült felkelők
dalát, ha lenne, ki meghallaná
lelke mélyén, s áthatolna szeme
a márvány alakok felületén,
töprenghetne, az emlékeztetés
nem a helyben koholt történelem
bosszúja-e, huszadik századi
forradalmak, s háborúk vétkei,
a föláldozott életek miatt
hatnak idáig, mert innen valók.
S a bronzba öntött professzori kar,
tudást nemző, díjazott ősapák,
már posztamensen fészkelő fejek
a téren körben, sétányon tovább,
jó szándék balek bűnösei mind,
mert föltalálták, amit nem szabad,
azért nincs senki más, csak aki volt,
s ha arra sincs ma már emlékező,
aki látná az öntözőcsövet,
nincs vasárnap, sem őszi délután.
Szeder: Reggeli dal
Reggel, csíp a reggel
az a pajkos, friss levegővel
ébredező fák és borostyán indák
borzolják föl szendergő bőröm
csak egy-két nesz,
a gang lomhán tesz-vesz
halkan morajlik a város a kapun túl
Itt van az egész nap előttem
Bármi lehet ma még lehet belőlem
Kertész leszek, fát nevelek
vagy vadakat terelő juhász leszek
Itt van az egész nap előttem,
Bármi lehet még
Itt van van az egész nap előttem
Bárki, bárki lehetek még
A házi, locsolós néni
szeretgeti a virágokat
Más meg szívja a napsugarat
A kávé illata hömpölyög
A müzlis tányér a kanállal ütközött
Fordul a zár
Piacra megy a fonott kosár
Benn, a fejemben meg egy új dal születik már
Itt van az egész nap előttem
Bármi lehet ma még belőlem
Kertész leszek, rügyet hajtok
Holnap tán virágot hozok
Itt van az egész nap előttem
Bármi lehet még
Itt van az egész nap előttem
Bárki, bárki lehetek még
Tolcsvay László: Az első villamos
Már csak néhány csillag él
újságpapírt hord a szél
Felébred az állomás
és vár, újra vár
Dülöngél egy nagykabát
álmosan néz rá a lány
Szemében még különös
álma jár
Az első villamos már elindult felénk
csilingel, amerre jár
Az első villamosra vár
a napsugár
Hosszú volt az éjszaka
égen-földön folyt a tánc
A korlát láncainak dől
a csillagász
Az első villamos már elindult felénk
csilingel, amerre jár
Az első villamosra vár
a napsugár
Jászberényi Sándor: Minden rendben
A négyes-hatos villamosra vártam.
Hallgattam: az éjjel elterült lazán,
s fel se tűnt a kölcsön bőrkabátban,
hogy fagyni kezdett és elkékült a szám.
A villamos meg csak nem akart jönni.
“Nem baj” – gondoltam. “Nincs vonaljegyem.
Nem vár senki. Nincs mivel törődni –
Esetleges, mi történhet velem.”
A körút mellett minden bérlakásban
az összes alvó fogcsikorgatott,
s összeadta szépen önmagában,
hogy álmából levesbe aznap mit rakott.
Gyalog sétáltam egészen hazáig.
Fázni kezdtem. A körút gyorsított velem,
figyeltem szedált országom, hogy ásít,
majd tűnődtem, hogy mit jelent nekem.
Az én hazám nem hordoz pluszjelentést,
de megmondja, hogy súlyom hány kiló,
hogy nem vagyok eléggé jó keresztény,
és nem vagyok eléggé jó zsidó.
Hogy bárhogy élek, nem lesz semmi könnyebb –
Vágyam sincs, hogy szívem hajtsa szét.
Nehézkes, átizzadt érdekek jelölnek,
és én vagyok már minden csőcselék.
Az utcán, hogyha bárki szembejönne,
amit szeretne, azt tehet velem,
bevett dolog, hogy így jutunk mi többre –
akárki megkap áfamentesen.
Hazaérek. Minden növényem él még.
A bérlakás szelíden rám köszön.
A boldogságot nézem még a tévén –
Van tiszta ágyam, van néhány söröm.
Cseh Tamás: Budapest
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itt, neve is van: Budapest
Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás
Közértbe megy le tejért János és Tamás
Házakon rések, azon kilépnek
Házak közt járat, azokon járnak, indulnak el
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itt, neve is van: Budapest
Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás
Közértbe megy le tejért János és Tamás
Tócsák tükrében magukat nézve
Dohányszemcsékkel zakók zsebében, indulnak el
Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már
Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már
Éva tegnap volt az abortusz bizottság előtt
Téli kabátomra hasztalan keresek vevőt
Házmesterünknek adjunk szép mosolyokat
Nézd, homlokomra egy boríték nem ráragadt
Más vagyok, nem az, akit épp maga most keres
Fáskerti elvtárs, legyen már olyan szíves
A fekete lyuk egy nem létező égitest
Három év múlva nem vagyok hadköteles
Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már
Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itten, maradunk itt, maradunk
Wellhello: Rakpart
Ha tudnám, hány szerelmet bír még el a rakpart
most a kavicsok közé vinnélek magammal
ha tudnám, hány kép fér még bele a nyárba
veled maradnék minden egyes villanásra
Libben a függöny, nyikorog az ajtó
bepréselődik a kinti zajból
egy rozétól ázott szerelmes szó
meghalni nyáron csak veled lesz jó
most húzzuk túl, most álljunk bele
most guruljunk együtt a házunk fele
ízlik a szezon, bírom, mint a jó bort
felettem nap le, alattam longboard
ez jó, nem számít, hogy így van-e rendben
a csókod, az arcod, insta effektben
minden lány, kinek titka lehettem
a sztorikat a rakpart írta helyettem
Ez a pillanat kell, zsebre raknám
utánanyúlok, de messze van már
madzagra kötöm a szívem és titkon
lendületből a Dunába hajítom
üzenet az életben lévőknek
játsszunk sohavégetnemérőset
arccal a mának
kik hasonlítanak, egymásra találnak
a mosolyok, a vonzó túloldal
a szabadságérzet a klubokban
a hazafele hajnal, nincs meg a cuccom
a rakpart egyedül, ki ismer az úton
Ülök a szélén, hadd jöjjön a hullám
hadd jöjjön, hadd jöjjön
ülök a szélén, hadd jöjjön a hullám
veled maradnék, ha tudnám…
Ady Endre: Budapest éjszakája szól
Budapest éji, nagy álmát hozom.
Be víg város vagy, én bús városom,
Zsibbadtan tapint fáradt két kezem,
Cigánnyal, borral, nővel érkezem.
Budapest éji, nagy álmát hozom.
Én vagyok a mámoros, kusza est.
Egy városom van: szegény Budapest.
Máshol keserű borom és söröm,
Itt számba ömlik az édes öröm.
Én vagyok a mámoros, kusza est.
Én hozom az álmot, Léthe-vizet
És Budapest ujjong, dalol, fizet.
Bizáncban is nőtt feledés moha,
De így feledni nem tudtak soha.
Én hozom az álmot, Léthe-vizet.
Itt mindenkinek utolsó tor int,
Itt a cél: esti öt vagy száz forint,
Itt estenként mind királyok vagyunk,
Holnap már letörünk, vagy meghalunk.
Itt mindenkinek utolsó tor int.
Itt mindenkit temető-láng vakít,
Itt mindenki gyászol már valakit.
Rossz asszony, váltó, betegség, kaland,
Rossz férfi, vak bűn, ártó hírharang.
Itt mindenkit temető-láng vakít.
Itt mintha a víg Halál lengene,
Szinház, kávéház, cigány, bor, zene,
Csók, ájulás, láz és mai siker,
Mit bánjuk ma, a holnap mit mível.
Itt mintha a víg Halál lengene.
Hajszás nap után éji örömök,
Kigyúlnak a szivek, ha én jövök.
Ugye, hogy jó az éji merés?
Ugye, hogy jó a vidám feledés?
Hajszás nap után éji örömök.
Holnap majd ujra jövök, érkezem,
Most a hajnal vad szagát érezem.
Bús Budapest száguldj, rohanj tovább,
Szedd össze a jövő éj zálogát,
Holnap majd ujra jövök, érkezem.
Emil Rulez: Hello Tourist
Hello tourist du bist in Budapest,
capitol of Hungary
For a little money I will show you
this beautiful city
I’am a student I’am 23
I study sociology
on the very famous Eötvös Lóránd
science university
Hello tourist on the right side,
Hello tourist on the left side
this is called Danubius
wich is a river and also a radio
that is a Bridge wich is called Lánc
and also one radio
to the right side you can see the Buda part
wich is one half of the city
to the left side you can see the Pest
and the Parliament of Hungary
Hello tourist on the right side,
Hello tourist on the left side
look at the hill there is a castel
it was the old king’s residency
we have no more kings
because Hungary is a parlemental democracy
Hello tourist on the right side,
Hello tourist on the left side
I’am sure you are tired now
you can to left now this ship Hapci
if you liked the tour you can give me now
some Hungarian money
we will stop now you can go to casino
bye-bye arrivederci
I hope you enjoyed the sightseeing tour
auf wiedersehen bonne nuit
hello tourist on the right side,
hello tourist on the left side
hello tourist on the right side,
hello tourist on the left side
Ha tetszett, nézd meg a sorozat többi részét is!
- Az ünnep azé, aki várja – így kell igazi karácsonyi hangulatot varázsolni
- “Hiába vagy gazdag, ha az égiek leszavaznak” – Dubaj és a pénz
- Kopogtat az ajtónkon a tavasz, és virágba borul a táj – fotók