Amszterdam környékén több squatba is belefuthatunk, ha nyitott szemmel járunk. Ezek olyan üresen álló épületek, helyszínek, amiket azért foglalnak el holland fiatalok, hogy önálló közösségeket építhessenek. Ilyen a kulturálisan szabadelvű ADM (Aid Delivery Mission) is, ami egy külvárosi kikötőben éli életét közel 130 tagjával. Vannak itt táncosok, zenészek, színészek, képzőművészek, sőt még tengerészek is. Bár a kormány nem nézi jó szemmel az ADM működését, a lakók 19 hosszú éve kitartanak.
Hideg és szmogos a levegő, óriási füstöt okádó kémények mellett vezet az út, amin a térkép szerint haladnom kell. Gyalog is félórának tűnik a távolság a kikötőig, az utolsó buszmegállót régen elhagytam. Kihalt bicikliútra térek, csak egy férfit látok, a távolban gyárakat. Automata kerekesszékben guruló idős emberrel keresztezzük egymás útját, lassan halad, mellette fekete kutya üget. Reménytelennek tűnik minden, de azért mosolygok rá, majd irányt váltok. Egy kereszteződésben stoppolni kezdek, szerencsém van, az első autós felvesz. Kérdezem, ismeri-e az ADM-et, sajnos nem, de gyorsan megérkezünk oda, ahol lennie kell. A mezőn túl lakókocsikat is látni az alkonyat ellenére, itt elbúcsúzunk. Hirtelen meglátom újra a kalapos férfit, ő az utolsó reményem, ezért futni kezdek felé, és ismét szerencsém van, mert éppen oda igyekszik, ahová én. Amszterdam mellett a városon kívül járunk.
Hatalmas vaskapu fogad, magasba nyúló bástyával, mintha erődítmény lenne. Egy kisebb kapun át hamar bent vagyunk az erdőben, miután elhagytuk a mezőt és a lakókocsis zónát.
A bejáratnál a postaláda mellett nyilvános üzenetet látható: “Jelenleg is bírósági idézés alatt állunk, mint minden évben hétszer, hogy megvédjük a jogainkat. Minden támogatást szívesen veszünk. Nincs kilakoltatás az ADM-ből!”
A kapun áthaladva mindenféle fémből készült szobrok övezik az utat. A több méter magas hangyák, méhek és űrhajók az itt élő szobrászok alkotásai.
Időnként fákkal rakják tele a belül üreges lényeket, majd meggyújtják. Egészen rendkívüli látvány lehet!
Kísérőm mesélni kezd. Tizenhét éve alakult a közösség, és jelenleg százötven tagja van, festők, szobrászok, fotósok és zenészek alkotják főként, már gyermek is született itt.
Lakókocsiban vagy a hajóroncsban alakították ki otthonaikat maguknak a hippik, sőt a kikötőben sorakozó festett fémdobozok is lakások.
Megérkezünk egy hatalmas hangárhoz. Műhelynek használják, belül szétszedett autóroncsok és kerekek sokasága, kívül a közösség tiszteletet parancsoló festett névjegye: ADM, ami Aid Delivery Missiont jelent.
A főépületben – ami a közösségi tér is egyben – éppen megbeszélést tartanak, addig nem zavarhatjuk őket.
Amikor valaki csatlakozni szeretne, az itt lakók döntenek arról, hogy befogadják-e vagy visszautasítják őt.
Beköltözéskor szereznie kell egy lakókocsit, és a közös áram- és vízfogyasztáshoz is hozzá kell járulnia havonta hatvan euróval.
Hét óra körül kezdenek szállingózni a népesség tagjai a bázisra, ekkor már engem is szívesen látnak. A vacsora laza, mindenki azt szed magának, amit szeretne.
Önfenntartóként magukra főznek vega konyhán, látogatásomkor a menü lencseleves, saláták, párolt zöldségek, gyümölcs és desszert.
Adományalapú a hozzájárulás, összesen 5 eurót, vagy ennél is kevesebbet kell bedobni a ládába az itt lakónak…
…ami azért is meglepő, mert nagyon ízletes és válogatott alapanyagokból készült ételeket fogyasztanak, melyeknek egy részét maguk termelik a kertben.
Néhány órán belül zenélésbe kezdenek saját színpadjukon. Kinyit a bár is, egy euróért kiváló söröket kapni náluk.
Az alkotás mellett az élelmezés az, amiben kiváló a közösség. Segélyszervezetként rászorulóknak főznek, és Amszterdamba szállítják az ételt, valamint mobil konyhájukkal az országhatárok mellett rekedt menekültekhez utaznak főzni.
Következő tervezett célpontjuk a magyar–szerb határ közeli térség, három hónapot szeretnének ott tölteni, tízen jönnének. Hollandok, angolok, spanyolok, koreaiak és szíriaiak is vannak közöttük, a közös nyelv az angol.
Egy szíriai fiú, miközben egyik társát masszírozza, arról mesél, hogy családja Damaszkuszban él, eddig még biztonságosnak mondható körülmények között, de nem tudja, mikor látják egymást újra.
Fiatok és idősek is vannak a közösségben, egymás gondját viselik, ezért is van az, hogy befogadóak és nyitottak az idegenekkel szemben, de ezzel együtt összetartóak is.
Több hozzájuk hasonló foglalt házas közösség is működik Amszterdamban; kapcsolatban állnak egymással.
A Vrankrijk az egyik legrégebbi, ami a város központjában van. Ma már inkább szórakozóhelyként működik, a Joe’s Garage pedig a politikai ellenállás köré szerveződő emberek találkozóhelye.
További cikkeink squatokról, önfenntartó közösségekről: