József Attila: Csend
Riasztó, mint a fölmorajló tenger
És mint a végtelen hó épp olyan.
Álarca mélyén bús Halál rohan –
Jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember
Remegve ejtem lelkemet elébe.
A szívem hallgatom – kopog-e még?
És megunom ez egyhangú zenét,
Pedig de jó, ha ver és nincsen vége.
Úgy érzem, mintha ingoványon járnék
És jaj süpped alattam a talaj,
De bennem még ellentállás szaval,
De fülemet betömte. – Ó, mi vár még
Reám, ki immár néma, hangtalan.
– Fejem lehajtva megadom magam.
Weöres Sándor: Csend
A félig nyitott ablakon
behajol a szél a szobába,
a világűr csendje, magánya.
A bútor szögletétől
a légi fellegekig
és az égi csillagokig
a csend vonulása lakik.
Rozsdája
a lárma.
Cseh Tamás – Bereményi Géza: Csönded vagyok
Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.
E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok.
Ha rám így kedved van maradhatok,
ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér,
se jel, se láng csak csönd, mely égig ér.
S folytatom mid vagyok, mid nem neked,
ha vártál lángot, az nem lehetek,
fölébem hajolj, lásd hamu vagyok,
belőlem csak jövőd jósolhatod.
Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.
Magashegyi Underground feat. Závada Péter: Csend
Holnaptól már csak a szélerőművek.
Pogány jelképek az utakon.
A dombok féltérdre ereszkednek.
A térség vihar-nagyhatalom.
Eltévedt zsoldosok portyáznak erre.
A stoppost a cél előtt kirakod.
Ami itt körülvesz, törékeny béke,
Képlékeny erőviszonyok.
Téli a táj a szívben.
A felélt tegnapért
Fizet a mának a csendje.
Ma még a csend is hófehér.
Egy pont után mindig a szürkületi vakság.
Egy hátsó udvaron kint hagyott
Kormos vaskályha ablakán át
Nézed az esős évszakot.
Mezőfüggetlen este. Nem látni
Az ifát a rozoga háztól.
Valaki kijött. Saját sötétben
Saját havat lapátol.
Téli a táj a szívben.
A felélt tegnapért
Fizet a mának a csendje.
Ma még a csend is hófehér.
LGT: Ha a csend beszélni tudna
Ha a csend beszélni tudna
Négymilliárd hangon szólna
Mindarról, mi bennünk rejtve él
Vágydal szólna száz szólamra
Minden gondolat dobolna
Millió szó összefolyna
Ezer nyelven kavarogna
S a világnak nem lenne titka
na na na na na na…
Ha zene nélkül volna dallam
Egy soha meg nem szólalt dalban
Megtudnád, hogy mit is akartam.
A csend minden nyelven hallgat
Szóra még sosem bírták
Azt hiszem, hogy ezt még te sem tudnád
De több van, mit szemed láthat
De több van, mit füled hall
S van akinek a csend szavak nélkül
Van akinek a csend szavak nélkül is vall
Ha a csend beszélni tudna
Hol nevetne hol meg sírna
Fekete is fehér volna talán
Vallomások, látomások
Víziók és hazugságok
Érzések és kívánságok
Megtörnének, széttörnének
Tükörfalán a beszédnek
Pilinszky János: Kapcsolat
Micsoda csönd, ha itt vagy. Micsoda
pokoli csönd.
Ülsz és ülök.
Vesztesz és veszítek.
Gryllus Vilmos: Téli hangok
zúzmara olvad cseppen a víz
füttyent néha a csíz
roppan a völgyben pendül a jég
szór rá darát az ég,
fák fagyos alján túr a rigó
szirtről csusszan a hó
sombokor ágán surran a szél
halkan zenél a tél
(szólnak a hangok tél idején
s hozzá dúdolok én)
Sík Sándor: Csend
Tépett világok, tépett emberek
Bódult zűrben kerengenek.
Jöjj, drága testvér, add a kezedet:
Mondjunk ma csendet.
Az édes Isten nagy meleg kezén
Megbú két árva lélek:
És elcsitul és orgonálni kezd
A zűrös élet.
Oravecz Imre: A megfelelő nap
Vékony, fátyolszerű, szűz hó,
éjjel esett, az elpiszkolódott régire,
szinte nincs szívem söpörni,
enyhült a hideg, megpuhult a levegő,
a Nap nem süt,
de világosabb van, mint tegnap,
mert feljebb húzódott a szürkeség,
és ismét belátni a völgyet,
közel és távol senki,
se a határban, se az úton,
se fatolvaj, se járókelő,
mintha kihalt volna a világ,
csak a madáretető körül van némi mozgás,
két széncinke veri kitartóan
a megkaparintott napraforgómagot,
óvatosan nyitom-csukom az ajtót,
nem akarok zajt csapni,
még alszik kedvesem,
jókedvűek a kutyák,
valahányszor kilépek az udvarra,
mindig játszani akarnak velem,
rutinszerűen végzem teendőimet,
jövök-megyek a térben,
könnyűnek és szabadnak érzem magam,
ilyen napon szeretnék meghalni.
Pál Utcai Fiúk: Másnap
Egyedül vagyunk, teljesen egyedül
Senki se támad, senki se menekül
Csendben várjuk az utolsó csatát.
Üres az utca, üres a tér
Felkavarja a hamut a szél
Az utolsó előtti háború után
Fekete fehér film az élet
Lassú a halál, lassú a méreg
Fehér a fény, fekete az eső.
Fiatal leány, aki előttem áll
Fiatal, mégis túl öreg már
Az utolsó előtti háború után.
Hideg a szél és senki se véd meg
Gyönge vagyok és szeretlek téged
Felkel a Nap és mindennek vége már
Feküdj le mellém, ölelj magadhoz
Távol a Földtől, közel a Naphoz
Az utolsó előtti háború után.
Nézd meg verses sorozatunk több részét is:
- Itt van a város, vagyunk lakói – Budapest, világváros, 2017
- “Hiába vagy gazdag, ha az égiek leszavaznak” – Versek a pénzről
- Az ünnep azé, aki várja – így kell igazi karácsonyi hangulatot varázsolni