Szintet lépett az évről évre egyre bolondabb időjárás szerdán: az egész ország sűrű, vaskos pelyhekben szakadó hóra ébredt.
Bár akkora káosz nem volt, mint az emlékezetes 2013-as március 15-én, amikor áthatolhatatlan hótorlaszok temették be a nemzeti ünnepet, és még Budapesten is elmaradtak a rendezvények, ha úgy vesszük, ez a mostani helyzet még riasztóbb is: mégiscsak április vége van, azaz a tizenöt-húsz fokból jutottunk el egy nap alatt fagypont körülre. Ez pedig durvább következményekkel jár, mint holmi márciusi tél: brutálisan dráguló zöldségek és gyümölcsök, lehalt és pótolhatatlan buszjáratok, bajba jutott fecskék.
Ahogy az ilyenkor lenni szokott, elárasztották a Facebookot a havas képek és a szörnyűlködő posztok, illetve a havas képeken és szörnyűlködő posztokon szörnyűlködő posztok, amelyek egyébként idegesítőbbek, mint maguk a havas posztok, de ez most mellékes. Ettől függetlenül lubickoltak a témában a profi és az amatőr fotósok, illetve nagyjából mindenki, akinek kéznél volt az okostelefonja. Délre alaposan dokumentálta a közösség az egész magyar hóhelyzetet, mindenhonnan érkezett képes-videós jelentés, kivéve onnan, ahol megmutatta magát a hó, megmaradni (sőt: leesni a földre) azonban eszében sem volt. Hát persze, hogy ezt fotóztuk körbe.
Budapest (ilyenkor is) méltatlanul elfelejtett és elhanyagolt, körúton (sőt: Szigony utcán) túli része, amely éppen ilyenkor, április közepén kel igazán életre, kirajzanak a gyerekek, a – válságot túlélt kocsmák híján az utcasarkon – söröző férfiak, az ordítva veszekedő párok, a vevők és a nepperek, szóval a nyolcker jellegzetes arcai. Hogy az áprilisi tél beálltával vissza is meneküljenek a négy fal közé. Így lett a szerdai nap az idei legnyomasztóbb, legszomorúbb és legmagányosabb a Józsefvárosban. Erről szólnak a képek.