Amikor az ember először jár Cipruson, az első, amin meglepődik, a helyiek kedvessége és vendégszeretete. Mindegy, hogy a legközelebbi információs irodába, étterembe vagy vásárolni megyünk, szívmelengető közvetlenségben lesz részünk. A ciprusiak nem színlelnek, nem hízelegnek, természetüknél fogva barátságosak és nyitottak – ez pedig akkor tudatosul igazán, amikor újra hazaérkezünk.
A helyiek kedvessége azonban csak a kezdet, a fogadtatást tetőzi az a káprázatos látvány, amibe Ciprust a Jóisten becsomagolta. Nem túlzok, ha azt mondom, mindegy, hogy a reptérről melyik égtáj felé indulunk el, csalódni nem fogunk. Festői partok, színes virágmezők, naptól sárgult dombvidékek, vad sziklák és élettel teli városkák váltják egymást, ahol valahogy azt is sikerült megoldani, hogy a szigetre érkező nagyszámú turisták jelenléte ne legyen fullasztó. Sőt!
A fotón: Petra Tou Romiou, a délnyugati partvonal, ahol Afrodité, a szerelem és a szépség istennője kiemelkedett a tengerből. A szerelmesek kedvelt célállomása a partszakasz, ahol szív alakú köveket keresnek az idelátogatók.
Ami a szerelmet illeti, a szigeten tényleg jelen van ez a vibráló érzés: nemcsak a mediterrán hangulat és a festői hely tehet erről, de a falakra vésett, kövekre firkált fogadalmak, a rozsdás lakatok, a turbékoló párok – idősek és fiatalok – szorítása mind arra emlékeztetik az embert, hogy párban lenni jó.
Számomra Páfosz, a sziget délnyugati részén található kisváros, az egyik legfontosabb állomás, ahova nemcsak az emlékek húznak vissza, de a kikötőben található éttermek is. Tizenöt évvel később is nosztalgiával és izgalommal kerestem a régi részleteket, és bár a város az évek során rengeteget fejlődött, az óváros megmaradt olyannak, ahogy az emlékeimben élt.
A fotón: A kikötő egyik éttermének tulajdonosa pelikánjait eteti.
A kisváros gazdag történelmi múltra tekint vissza, kétezer évvel ezelőtt ez volt Ciprus központja, a mitológia pedig úgy tartja, hogy maga Afrodité is itt született. Akinek ideje engedi, vegye nyakába Páfoszt, ami annyi izgalmas történet és kincset rejt, hogy idegenvezető vagy útikönyv nélkül nem szabad nekivágni. A 30 ezres lélekszámú városnak két része van, a tengerpartra épült Új-Páfosz és a kikötőben illetve a belső részeken elterülő Ó-Páfosz.
A fotón: Virágtenger a pafoszi Régészeti parkban
Bár Páfoszt, Európa 2017-es kulturális fővárosát a történelem viharai alaposan megtépázták, és többször is újjáépítették, így is rengeteg ókori és római kori lelet maradt ránk. Ezek közül a leghíresebbek azok a római kori mozaikok, amik csodával határos módon, kiváló állapotban mesélnek a múltról. Ezeket a város határában található Régészeti parkban lehet megnézni.
Aki szereti az izgalmas csavarokkal tűzdelt történeteket, nézze meg ezeket a leleteket, és keresse meg a hozzájuk tartozó meséket is, amik családi viszályokról, orgiákról, hedonizmusról és sorscsapásról mesélnek.
Valamennyi mozaik precízen kidolgozott, láttatják Dionüszosz bortól vörös arcát, az izomtónusokat, de még a szolgák öltözékét is.
Bár Ciprus sokak számára a tengerpartokkal és az örök nyárral egyenlő, számomra maga a kézzel fogható történelem. Ésszel felfoghatatlan, hogy olyan emlékek között sétál az ember, amik Krisztus előtti időkből valók. Kuriónban találjuk például azt a színházat, ami Kr.e. 2. században épült, 3500 fő befogadására alkalmas – és aminek maga a tenger adja a hátteret.
De ugyanígy döbbenetes élmény Hirokitía is, az újkőkori régészeti lelőhely, ami az i.e. 7. és 5. évezred között lakott település volt, ma pedig a Kelet-Mediterráneum egyik legjobb állapotban fennmaradt lelőhelye. 1998 óta a Világörökség része.
Aki a történelemórák és a kulturális programok mellett egy kis változatosságra vágyik – és nem mellesleg szereti a gyomrát is -, látogasson el azokba a kis családi gazdaságokba, ahol olyan helyi ínyencségek készülnek, mint a sajtok, borok, édességek.
A fotón: A híres ciprusi sajt, a halloumi juh-és kecsketejből készül.
A fotón: Készül a Halloumi
A borok szerelmesei ne hagyják ki a Ktima Christoudia családi borászatot, ahol a magyar boroktól teljesen eltérő karakterű és ízvilágú borokat kóstolhatnak. Látogatás előtt nem árt étkezni, mert a sok bor, a pálinka és a nagy meleg hamar fejbe kólintják az embert.
Lefkara városát az itt készülő csipkék és kézimunkák tették híressé, amiből állítólag még Leonardo da Vinci is vásárolt a Milánói Székesegyház számára. A terítők elkészítése hosszú hónapok munkája, éppen ezért az áruk is borsos. Tessék hát gyanút fogni, ha túl olcsón árulják.
A bájos kis település nemcsak csipkéiről, de filigrán ezüst ékszereiről is híres.
Ha előbb nem, Lefkarában biztosan szerelembe esel: először a kedves kis öregekbe, akikbe az utcákon botlik bele, majd a régi, színes építményeikbe, virágaikba, amik csupa élettel töltik meg az ember lelkét – és komolyan elgondolkodik azon, hogy otthon vajon miért nem mázolja kékre az ajtókeretet?
A rengeteg kulturális látnivaló és gasztronómiai élmény mellett a legnagyobb turistaszenzációt a ciprusi szamarak jelentik, melyek őshonos állatok a szigeten. A Szamárfarm pedig nemcsak a kicsiknek, de a felnőtteknek is hatalmas élmény, pláne azok után, hogy megtanulják, hogyan kell szamárháton közlekedni. Aki ezt abszolválja, jogosítványt is kap.
A szigeten nemcsak szamárból, de cicából is rengeteg van: templomban, autó alatt, parkban, hotelban, árnyékban – mindenütt.
Az Ayia Napa kolostor az 1500-és években épült.
Ayia Napa: Ciprus egyik leghíresebb látképe a szikla, ahol kötelező a selfie.
Ciprus felkapott esküvői helyszín, a világ valamennyi pontjáról érkeznek ide a párok, hogy örök hűséget fogadjanak eygmásnak. A házasulandókat profi csapat várja, polgári és templomi esküvők lebonyolítása sem okoz problémát.
A fotón: Cape Greco közelében, a Konnos Bay partján, 1950-ben épült az a kis kápolna, ahol rendszeresek az esküvők.
Ciprus egyik legszebb strandjaként tartják számom Nissi beach-et, ahol a kék valószerűtlen árnyalataiban káprázik a tenger és az ég.
Nissi beach
Famagusta a 70-es években Ciprus legpazarabb üdülőhelye volt, ahol egymást váltották a legnagyobb sztárok, ám egyik napról a másikra mindennek vége szakadt: a várost 1974-ben evakuálták majd elfoglalták a törökök. Famagusta ma az Észak-Ciprusi Török Köztársaság szakadár állam területén található, és a világ egyik legnagyobb szellemvárosként emlegetik, ahol emberek ezrei veszítették el otthonaikat tűntek el örökre.
Ami a ciprusi gyümölcsöket illeti, előre szólnék, betelni velük nem nagyon lehet. Olyan ízekkel és színekkel lehet találkozni itt, amikről álmodni sem mertünk volna. Az eper nemcsak nagy és piros, de olyan édes, mint a méz, a fáról leszakított citrom pedig olyan illatos, hogy legszívesebben beleharapnánk.
Bár Cipruson az összes létező vallás jelen van, az embereket az őszinte hit mozgatja, jól megfér egymás mellett muszlim és keresztény.
A fotón: Szent Lázár templom – Lárnaka
Páfosz után a másik legkedvesebb ciprusi városom Lárnaka, ami 25 kilométeres tengerpartjával a sziget egyik legnagyobb üdülőhelye, ahol közel 10 ezer hotelágy telik meg hétről-hétre, és ahol “elveszni” sem nehéz, annyi az élmény és a látnivaló. A bárok, éttermek és múzeumok mellett számomra a városi séták és a helyi emberek jelentik a legnagyobb örömöt, akik meséjét – amiket egyszerű angolsággal adnak elő – órákon keresztül tudom hallgatni.
A jellegzetes színkavalkád Lárnáka utcaképéből sem hiányozhat.
Lárnákában egymást érik a kicsi, kedves kincses boltok, ahol alkudni kötelező.
Az ember nem érkezhet haza Ciprusról egy Szent Mamasz ikon nélkül, soha nem lehet tudni, hogy mikor jöhet jól az adófizetők védőszentje.
A tanulmányutat a Ciprusi Idegenforgalmi Hivatal (CTO) és az Aegean Airlines biztosította.