Erre emlékeznek a Magyarországon át menekült gyerekek

KZ | 2017. Június 24.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) szerte a világban, így Magyarországon is megemlékezik a Menekültek Világnapjáról. Azokról a milliókról, akiket a háborúk, az erőszak és az üldöztetés űz el az otthonából. A kampányhoz kapcsolódik Valczer Hajni fotóriporter sorozata, amit Magyarországon keresztül menekülő gyerekekkel készített.

 

“Portrésorozat a menekültekről: ezt már sokan megcsináltuk, fotósok. Egy ilyen mellett már elmennek az emberek. Valami mást szerettem volna” – mondja Valczer Hajni fotóriporter, aki még 2015-ben ismerte meg a szereplői nagy részét. Fotósként menekült családokat kísért a Keleti pályaudvartól Nickelsdorfig. Az egyik családdal (négy lány – köztük hárman már felnőttek -, a szüleik és a gyerekeik) annyira összebarátkozott, hogy a mai napig látogatja őket egy Bécs melletti menekültszállón. A képek is ott készültek, a szállón lakó más gyerekek bevonásával.

A gyerekek nagy része Szíriából jött el, a háború elől. “Olyan dolgokat rajzoltunk köréjük krétával, amit maguk is átéltek: jó és rossz dolgok egyaránt. Bár nehéz a téma, nem akartam tragikus fotósorozatot. És semmiképp nem akartam gyűlöletet sugallni, még a tankot vezető katonák irányában sem. Én a békét szeretem.”

A képek nagy részén egy palesztin család gyermekei láthatók. A nagyapa még korábban menekült be Szíriába, amikor ott még béke volt. Egy telepen éltek, amikor onnan is menniük kellett, mert kitört a polgárháború. “Szörnyű, de ezek az emberek generációkon keresztül menekülnek…” – mondja Hajni, aki hangsúlyozza, hogy egy tanult családról van szó. Van köztük óvónő, fogorvos- és ügyvéd hallgató is. “Először természetesen megbeszéltük, nem lenne-e fájó a gyerekeknek részt venni ebben. A kicsik azt mondták, így talán tudnak segíteni néhány otthon maradt kis társuknak. 

Hajni a tizenhét éves Szalival együtt készítette a rajzokat. “két délutánon át rajzoltunk aszfaltra, aztán hol az első emeletről kilógva, hol a focipálya kerítésének tetejéről fotóztam. Onnan kiabáltam lefelé Amaninak, aki fordította az instrukciókat. 

Hajni azt mondja, bár nem tudja a megoldást amenekültproblémára, az biztos, hogy helyben kéne kezelni a kérdést. “Nem kéne az otthonukból kiszakítani ezeket a gyerekeket. Jó lenne, ha ott élhetnének, de persze békében. Attól kezdve, hogy el kell jönniük, nincs jó forgatókönyv, és csak évek múlva derül ki, milyen törést okoz ilyen korban az utazás, az éhezés, a fázás, az ellenségesség.”

Hajni maga is édesanya, egy nyolcéves kislánya van. “Vele készítettem el a próbafotót, egy lufis képet…”

Mintegy 65,5 millió ember (vagyis a Föld minden 113. lakosa) élt az otthonától erőszakkal elszakítva szerte a világban 2016 végén – áll az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) idei Global Trends című jelentésében. A világ menekültjeinek fele gyerek. Azaz a gyerekek továbbra is aránytalanul sok szenvedésnek vannak kitéve, leginkább azért, mert ők különösen kiszolgáltatottak és sérülékenyek. Tragikus módon tavaly nem kevesebb, mint 75 000 olyan menedékkérelmet regisztráltak szerte a világon, amelyet egyedül, felnőtt kísérők nélkül utazó, illetve a szüleiktől elszakított gyerekek nyújtottak be.
Tavaly 37 ország összesen 189 300 menekültet fogadott be áttelepítés keretében. További mintegy félmillió menekültnek adatott meg, hogy visszatérjen a hazájába.
 

 

Exit mobile version