A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk.
Részletes leírás
Ha az ember embereket fotóz az utcán, fel kell készülnie mindenre. Határozottnak lenni, de semmit sem erőltetni, kérni, de nem nyaggatni, nyugtatni, de nem jópofizni, magyarázni és nem magyarázkodni. Régen egyértelmű volt, hogy a fotósok fotóznak, ma a magyarok többsége ellenkezik, de minimum gyanakszik. Honnan vagyok? Mit akarok? Hol az átverés? Kivéve, ha csodásan kicsípett idős nénikről van szó.
– Csókolom, szabad egy fotót? – Jaj, hát aztán ugyan miért? Nagyon öreg vagyok én már! – Nem is, meg amúgy nagyon csinosnak tetszik lenni. – Na hát jól van, nem bánom. Aztán mit kezd vele? – Nők Lapj… – Az jó! Látni fogom magam! – Izé, ez internet… – Nem baj. Akkor is látni fogom magam. Valahogy. Nők Lapja. Negyven éve járatom. Azóta jön minden héten. Látni fogom magam. Tudja mit? Még negyven évig jönni fog. Nem érdekel. Ez az! Még negyven év. Na, hát minden jót.
