Halálra vált arcok, rémisztő Mikulás – titkos történelmünkről árulkodnak a 20. század osztályképei

Neményi Márton | 2017. Szeptember 06.
Az ötvenes években kezdtek mosolyogni, a hatvanas években jelent meg a kék köpeny. Találtunk egy groteszk Mikulást és egy hátborzongató leletet a holokauszt idejéből. Az elmúlt évszázad osztályképei sokkal többet elárulnak arról, hogyan élték meg (és túl) a gyerekek az iskola poroszos vasszigorát, mint azt a készítőik szerették volna.

Az iskolaiportré- és osztálykép-fotósokra a szakma elitje sokszor lenézőleg gondol: ők az iparosok, akik rutinból, szigorú receptek alapján, futószalagon dolgoznak, különösebb kreativitást nem igényel a munkájuk, szóval finoman szólva nem a művészi kiteljesedésről szól az iskolai fotózás művelése.

Ez persze igazságtalan előítélet: talán sehol nincs szükség ekkora figyelemre, önfegyelemre és jelenlétre, mint a megszeppent kisgyerekek fotózásához, akiket úgy kell megnyugtatni, felvidítani és persze lefotózni, hogy az egészre egy-két perce van. Az osztályképen ráadásul még arra is figyelnie kell, hogy senki ne pislogjon, nézzen félre és takarja ki a mögötte állókat; el lehet képzelni, milyen nehéz ez harminc alsós gyerekkel. Szóval: éljenek az iskolai fotósok!

Ettől persze még tény, hogy az osztályképeknek nincs különösebb (szándékolt) művészi értékük; egyrészt nagyon sok van belőlük, másrészt többé-kevésbé mind ugyanúgy néz ki. Nem csoda, hogy a huszadik századi magyar (amatőr) fotókat tartalmazó több tízezres Fortepan-adatbázisban jobbára elkallódik, egyetlen válogatásban sem köszön vissza a műfaj. 

Mi azért tettünk egy próbát. Arra voltunk kíváncsiak, mennyit árul el egy-egy korszakról, a társadalmi beidegződésekről és persze a gyerekek lelkéről egy-egy az enyészettől megmentett osztálykép. Mint kiderült:

Sokat. Nagyon sokat.

Az osztályképeknek ugyanis megvan az a sajátos varázsuk, hogy minél tovább nézi őket az ember, annyival több derül ki a rajtuk szereplők életéről, helyzetéről és küzdelmeiről. A maguk néhol esetlen módján és szándékolatlanul, de hipnotikus és magával ragadó fotók ezek, úgyhogy az alábbi válogatást lassú fogyasztásra ajánljuk. Az iskolakezdés összes nyűge és az (érthető) kimerültség ellenére talán nektek is szolgál majd egy-két értékes, vicces, szomorú, néhol pedig egyenesen hátborzongató tanulsággal.

1894

Elemi leányiskola a nyolcadik kerületben.

1905

Móka és dili egy fiúiskolában.

1908

Lányosztály. A kép már csak azért is különleges, mert osztályteremben készült. Az akkori technikai lehetőségek miatt a képeket inkább kültéren, napfényben exponálták: a korabeli fotózáshoz rengeteg fény kellett.

1910

Az elmosódott, szellemszerű kis arcokra egyszerű a magyarázat: a fotográfusnak még kinti fényben is hosszú, fényérzékeny anyagtól függően akár több másodperces záridőkkel kellett dolgoznia, azaz eddig kellett (volna) mozdulatlannak maradniuk a gyerekeknek. Ez természetesen még a poroszos szigor közepette is lehetetlen volt.

1911

Osztálykép egy katonai iskolából. Többüknek még mosolyogniuk is sikerült, sőt valaki megengedett magának némi poénkodást – erre pont itt nem számítottunk.

1911

Elemi iskola Székesfehérváron.

1914

Szegény gyerekek osztálykirándulása a Balaton partján, az első világháború kezdetén.

1917

Szintén osztálykirándulás, ezúttal egy evangélikus líceumból. Itt még a fókusz sem jött össze.

1920

Egyházi lányiskola. Ez az első alkalom, hogy táblát is használnak. Az iskola és az évszám ugyan lemaradt, de van helyette pozitív üzenet; a tanár arcát elnézve azért vannak kétségeink.

1922

Komoly jelmezek és még komolyabb arcok a két világháború között.

1924

A gyerekeknek nem (feltétlenül) azért ilyen szomorú az arcuk, mert utálták az egészet. A már említett több másodperces expozíciókat csak pókerarccal lehetett mozdulatlanul végigülni.

1924

Hashtag bőrlabda.

1928

Hangszerek és elképesztő tekintetek egy zenei iskolából.

1930

Meglepő kompozíció és (szokás szerint) borzongató, bölcs tekintetek a mai Radnóti Miklós utcai iskolából

1933

Téli csoportkép egy szinte csupa lány osztályból, nagyon különböző vastagságú kabátokkal.

1935

Karba tett kezek, fintorgás és csupán egy-két véletlen mosoly – kíváncsiak lennénk, mi történhetett.

1935

Az első egyenruhás kép a Fortepanról, a fentiekhez képest elképesztően önfeledt, idősebb lányokkal.

1935

A legfurcsább kép, amit osztályképtémában találtunk, dermedt arcú, kerek napszemüveges Mikulással és a nála konkrétan kevésbé ijesztő krampusszal.

1939

Az ország történelmének egyik legsötétebb évéig kellett várnunk, hogy felbukkanjon az első fotó, amin mindenki mosolyog, ráadásul őszintén.

1939

A kor erkölcsi szigorához képest meglepő kitárulkozások egy cserkészgyűlésen.

1944

Hátborzongató lelet egy kassai kollégiumból: a deportálás körüli ügyintézést segítendő hatágú csillaggal jelölték meg a zsidó származású diákokat.

1947

Akik túlélték: ortodox iskola a budapesti zsidó negyedben, a Kazinczy utcában.

1955

Terjed és fejlődik a fotográfia mint alkalmazott ipar. Értsd: kötelező a mosoly.

1961

Megjelennek az iskolai egyenruhák.

1976

Eltűnnek az iskolai egyenruhák.

1977

Ikarus-osztálykirándulás a gulyáskommunizmusban: engedték az ökörködést. (A középen fekvő fiú vajon mekkora karriert futott volna be hollywoodi karakterszínészként?)

1980

Egyenmelegítők és cuki tartalmuk a MÁV nevelőintézetében.

1980

Liberálisan értelmezett ing- és nyakkendődivat egy rossz minőségű, cserébe színes fotón.

1989

Rendszert még nem váltottak, de valamit már éreztek a szabadságból – az utolsó osztálykép egyben az első dilifotó a Fortepanon.

Exit mobile version