Van egy járat Pesten, sokkal többen ismerik hírből, mint ahányan felszálltak rá. Nem a leghosszabb, nem is a legkihasználtabb, de az biztos, hogy a legváltozatosabb. Szafarijáratnak hívják, annyi a látnivaló, a Blahától induló első tíz megállóját halálszakasznak hívják. (Pár éve elcsípett BKK-s szóhasználat.) Utóbbi a tömegközlekedési szakemberek szemszögéből érthető: ellenőrt itt nagyon-nagyon ritkán látni, ha van is, inkább az Orczy úton túl fedik fel a kilétüket. A 99-es busz nyolcadik kerületi szakasza igazi partibusz, lakossági integrációs intézmény, szövődő szerelmek, összeveszések, kibékülések, tarhálás, dílerhez, illetve dílertől belövőhelyig eljutás terepe. Rosszabb esetben maga a belövőhely.
A 99-es busz azonban sokkal több ennél (na nem mintha ez kevés lenne) mind földrajzilag, mind társadalmilag. A gettóból kiérve ugyanis végigmegy Budapest legelhanyagoltabb parkja, a Népliget mellett, áthalad egy magányos ipartelepen, majd a Wekerlén, ahol megállt az idő, végül pedig kiér Pesterzsébetre, ami egy kis falu. Igazságot teszünk tehát: végigtekertük a vonalat és összefotóztuk a jellegzetes megállókat. (Szelektálni alig kellett, van neki nagyon sok.) Az így összegyűlt képanyag bármilyen szikár és eszköztelen is, csodásan bemutatja, mi folyik Pesten a körúton kívül. Haladjunk tehát szép sorban.