Burns éjszakája – skót konyha

Dubravecz Emese / Marmalade blog | 2005. Január 25.
Skóciában az új esztendõ beköszöntével, januárban tovább folytatódik a vígasság. E hónap végén emlékeznek meg ugyanis neves költõjük, Robert Burns születésnapjáról.

Évszázadok óta, január 25-én a hazafias érzelmű skótok összegyűlnek, s egy bensőséges hangulatú vacsorával egybekötött ünnepségen állítanak emléket a költőnek. No, nem kell megijedni, kedves Olvasó, nem tévedtél egy irodalmi topicba, csupán eme nevezetes ünnepség keretein belül szeretnénk egy kicsit megismertetni Veled a skót konyhát. És hogy hogyan kerül Robert Burns a konyhába?

A XVIII. században az erősödő angol behatások ellen népmozgalom indult, hogy a skót költészet gazdagságát hirdessék, és a skót irodalmi nyelvet újraélesszék. Ennek a mozgalomnak vált Robert Burns költő a mintaalakjává. Verseit ő maga is skót dialektusban írta.

„Robert Burns éjszakáján” a skótok összegyűlnek egy nagy ünnepi lakomára, elfogyasztják tradicionális nemzeti eledelüket, a haggist, lazacot és süteményt esznek, magasztos, fennkölt ünnepi beszédeket mondanak, Burns verseket szavalnak, miközben kiltbe öltözött dudás zenél.

haggis
A skót konyhára jellemző az erőteljes francia hatás, amely a középkorból kiinduló, több évszázados francia kapcsolatokra vezethető vissza. Több skót recept francia eredetű, ugyanis annak idején a skót uralkodók szívesen alkalmaztak francia szakácsokat.

Ilyen francia eredetű étel a haggis is, amely a francia hachis – jelentése vagdalt hús – szóból ered. A haggis, a skót nép büszkesége, egy erősen fűszerezett étel, amely kinézete alapján a hurka és a disznósajt közötti állapotra emlékeztet. Nagyon sokféle variációja alakult ki; van, aki főzi, van, aki süti, van, aki eredeti birkagyomorba tölti, van, aki ezt műbéllel helyettesíti, és létezik már vegetáriánus változata is. A haggist a skót hagyományoknak megfelelően tört burgonya és főtt répa kíséretében tálalják.

A skót cukrászat ugyancsak nagy hagyományokkal rendelkezik. Akárcsak Angliában, Skóciában is közkedveltté vált a délutáni teaivás szokása. Az ún. „high tea” tulajdonképpen esti főétkezést jelentett, a munkából hazatérő kései uzsonnát (vagy nevezhetjük korai vacsorának is) kap; kolbász, hús, krumpli és némi meleg étel kerül az asztalra, amelyet aprósütemény és tea követ. Az ilyen „ucsora” kedvelt teasüteménye a serpenyőben készült gyümölcskenyér (griddle scones), a palacsinta, és az omlós aprósütemény, a híres shortbread.
Exit mobile version