Bécs kulináris paradicsoma: a Naschmarkt

Zizi kalandjai | 2010. Március 13.
Judittal, a barátnőmmel egyszer-kétszer már utaztunk együtt, és rájöttünk, hogy közös az ízlésünk az utazás terén. Abban megegyeztünk, hogy mindketten imádjuk a piacokat, a hangulatot, az energiát, amely ilyen helyeken a levegőben van.

Itt lehet igazán megismerni egy ország kultúráját, szokásait, és van lehetőségünk a helyiekkel is beszélgetni. Nemrégen beiktattunk egy bécsi hétvégét jó sok programmal. A sok közül most egyet emelnék ki, ez pedig a Naschmarkt. Régi álmom vált valóra, hogy eljutottam erre a különleges helyre.

Kalandozz Berlinben is!
A pezsgő kulturális életű főváros hagyományosan kedvelt célpontja a magyar művészeknek.

Naschmarkt Bécs híres piaca, amely mára turistalátványossággá nőtte ki magát. Az operaháztól négyutcányira található, metróval is könnyen megközelíthető (U1, U2 metróval a Karlsplatz megállónál, U4 metróval a Karlsplatz vagy a Kettenbrücke megállónál kell kiszállni), és minden kapható, ami szem-szájnak ingere, avagy maga a földi paradicsom! A piac kb. kéthektárnyi területen fekszik, és a világ minden tájáról érkeznek ide megvásárolható zöldségek, gyümölcsök, fűszerek. Történetét tekintve a 18. század óta létezik, kezdetben főleg húst és tejtermékeket árultak a környékbeli kistelepülésekről érkező parasztok. Egy osztrák weboldal információja szerint a piacot először Aschenmarktnak, azaz hamupiacnak hívták, ugyanis abban az időben egy szemétlerakó is volt ezen a területen, ahova az akkor használatos kályhákból a hamut hordták. A 19. században kapta mai nevét, amely valószínűleg a német „naschen” igéből származik, jelentése: nassolni.

A főváros lakosságának nemzetközi összetétele igen változatos, így nem csoda, hogy először találkoztam a piacon olyan újdonságokkal (legalábbis számomra), mint a jellegzetes illatú jackfruit (a világ legnagyobb gyümölcse, egy-egy példánya 40 kilót is nyomhat), a főzőbanán, a mangosztán, a rambután, a tamarind, a physalis (egyik fajtája a földicseresznye), a kaktuszfüge, a sárkánygyümölcs, a chirimoya, a manióka, a licsi és a jamgyökér. Ezek egy részéről már hallottam, de fogalmam sem volt, hogy néznek ki, a többi pedig teljesen ismeretlen volt számomra. Persze internetes segítség kellett ahhoz, hogy kinyomozhassam, miket is láttunk a piacon! Kapható még: friss, ropogós pékáru, sajt, egyéb tejtermékek, hús, kolbászok, szalámik, italok, aszalt dolgok, olívabogyó, fűszerek hada, kenyérre kenhető krémek, friss tészta, fűszernövények, magvak, édességek és finom borok. Ha pedig nem találsz valamit, azt biztosan beszerzi neked valaki! 🙂 Ha valamelyik áru megtetszik, és van rá lehetőség, megkóstolhatjuk, és ezután dönthetünk, hogy igényt tartunk-e a portékára, vagy sem. Az óriási kínálat láttán nem győztük kapkodni a fejünket, és kattogtatni a fényképezőgépeinket. A Naschmarkt egy csodálatos színkavalkád, amely feltölti az embert energiával néhány napra.

Ha megéhezünk, megszomjazunk, beülhetünk valamelyik hangulatos vendéglőbe, bisztróba, kávézóba vagy borozóba. A reggeli időszakban igen forgalmasak. Nehéz volt üres asztalt találnunk, ugyanis szombat lévén mindenki ráérősen bruncholt, vagyis reggelizett órákon át, beszélgetett, később pezsgőzött, vagy forralt bort ivott.

Cikkünk szerzője gasztroblogger. További receptjeit, írásait elolvashatod a Zizi kalandjai című blogon! • Katt ide! »

A Naschmarktról a mellette lévő Flohmarktra vezetett utunk, a nyüzsgő bolhapiacra, ahol antikok, bőráruk, konyhai edények, evőeszközök, ékszerek, könyvek, lemezek, régi játékok, limlomok és kincsek várják gazdájukat főként szerb állampolgárságú eladóiktól. Néhány rusztikus konyhai eszköz beszerzése után úgy döntöttünk, hogy inkább hazavisszük szerzeményeinket, hogy a további városnézést ne „nehezítsék”.

Jó tudni: a zöldségesstandok és üzletek hétköznapokon reggel 6 órától este fél 8-ig várják a vásárlókat, szombaton 5 órakor zárnak. A bolhapiac csak szombaton van nyitva. Vasárnap ezen a kéthektárnyi területen csend és béke honol.

Exit mobile version