Ki eszi meg az éttermi maradékunkat?

Amikor a pincér leszedi az asztalt, és eltűnik a tányérokkal az étterem konyhájában, valószínűleg egyáltalán nem jut eszünkbe, hogy a megmaradt falatok nemcsak a szemétben végezhetik. Míg egy családi vacsoránál egyértelmű, hogy a csontok és az ételmaradékok újra felbukkannak a háziállatok menüjében, az éttermeknél nem ilyen egyszerű a helyzet.

Egy macskabarát étterem

A budapesti Trattoria Venezia nemrég felajánlotta, hogy a konyháján megmaradt, a macskák számára ehető maradékokat külön gyűjti, és átadja azokat a Macskavilág Alapítvány önkénteseinek. A vendégek által meghagyott ételmaradék ezentúl nem a szemetesbe, hanem gazdátlan cicákhoz kerül. Az étterem azóta továbblépett: mivel a tányérok általában üresen vagy igen kevés maradékkal érkeznek vissza a konyhába, a macskák pedig nem rajonganak annyira a pizzáért, úgy döntöttek, inkább főznek négylábú pártfogoltjaiknak.

„Hetente kétszer veszünk a Nagycsarnokban 2-3 kiló pulyka apróhúst, a szakácsok pedig elkészítik a macskáknak” – meséli Juhász Árpád, a Trattoria Venezia egyik munkatársa, az akció ötletgazdája. Ő maga is macskatulajdonos, és reméli, lesznek olyan vendéglátóhelyek, amelyek követik a példájukat, az éttermek azonban egyáltalán nem tolonganak az ételmaradékokkal az állatmenhelyeknél.

Hova kerülnek a maradékok?

„Az élelmiszer-hulladékok szelektálása, elszállítása macerás, ráadásul a jogszabályok is előírják, hogy a szemétproblémát egy erre specializálódott cégre bízzuk” – mondja Csapody Balázs, a Kistücsök étterem tulajdonosa.

Az élelmiszer-hulladékok körébe az élelmiszerek előállítása és feldolgozása során keletkező, fogyasztásra vagy feldolgozásra alkalmatlan anyagok, illetve a romlott, lejárt szavatosságú élelmiszerek tartoznak. A jogszabályok egészségügyi okokból nem teszik lehetővé, hogy a konyhások ezeket egyszerűen az arra járó kóbor kutyáknak vagy macskáknak adják. „Az étkeztetéssel foglalkozó közkonyháknak, vendéglátóipari egységeknek, cégeknek és áruházláncoknak gondoskodniuk kell az élelmiszer-hulladék összegyűjtéséről, illetve elszállításáról” – szögezi le Simon Anita, a Biofilter Zrt. vezérigazgató-helyettese.

A konyhai hulladékok egyik csoportját a tányérról lekerülő ételmaradékok jelentik. Ezeket az éttermek 60 literes műanyag edényekben gyűjtik, elkülönítve a papír- és fémhulladékoktól, a hulladékszállító cég pedig hetente két-három alkalommal viszi el a maradékokat, hogy aztán biogáz készítéséhez használja fel. A másik csoportba a lejárt fogyaszthatóságú termékek tartoznak, ezeket a csomagolóanyagokkal együtt szállítják el.

A városi legenda szerint azonban nincs is szükség a maradékok elszállítására, hiszen a kevésbé igényes, a minőség helyett a profitra hajtó vendéglátóhelyek egy része rendszeresen újrahasznosítja a maradékokat. Bizonyos „apróhússal” készült fogásokba – pörköltek, aprópecsenyék – olyan húsrészek kerülnek, amelyeket már legalább egyszer felszolgáltak. „Bízom benne, hogy ilyen nincs, tisztességes vendéglátós ilyet nem engedhet meg magának” – mondja Csapody Balázs.

A moslék a menhelyeknek sem kell

„Az állatmenhelyek szigorú előírások mellett átvehetnek bizonyos hulladéktípusokat – mondja Simon Anita. – Itt az a probléma, hogy a hatóság nem szab meg mennyiségi korlátot, ez pedig visszaélésre ad alkalmat” – teszi hozzá.

Az állatvédő szervezetek és az éttermek együttműködésére egyelőre alig akad példa, pedig a menhelyek nyitottak lennének a vendéglátóhelyek felajánlásaira. „Az éttermek sajnos nem szelektálják megfelelően a konyhai hulladékot, a konyhai moslékkal pedig nem tudunk mit kezdeni” – mondja Halász Barbara, a kutyákat befogadó Csömöri Állatvédő Civil Szervezet munkatársa.

A másik probléma a szállítás. A legtöbb menhelynek nincs pénze az ételmaradékok begyűjtésére, megfelelő tárolására, hűtésére, az éttermek pedig nem foglalkoznak ezzel. Ők kaptak már olyan élelmiszer-hulladékot, amit a kutyáknak sem lehetett odaadni, és előfordult olyan is, hogy egy vendéglátós szerződést kötött velük, de mindössze egyszer hozott maradékot, és azóta sem jelentkezett.

A cateringcégek szintén számos menhelyen élő állat vacsorájáról tudnának gondoskodni, az ő esetükben viszont a kiszámíthatatlan fogyasztás miatt nehéz megszervezni a maradékok elszállítását. Harmath Csaba, a Catering Kft. vezetője nyitott lenne arra, hogy a fel sem szolgált maradékot állatvédő szervezeteknek adja, sokszor azonban csak hajnali 2-kor derül ki, hogy nagyobb mennyiségű étel maradt egy rendezvény végén, ilyenkor pedig lehetetlen megszervezni a csomagolást, a hűtést és a szállítást.

„Az lehetne járható út, ha a maradékokat a szemétszállítás áránál olcsóbban, a hűtőlánc megszakítása nélkül el lehetne juttatni a menhelyekhez. Ehhez képzett önkéntesekre lenne szükség, akik szakszerűen szelektálják a konyhai hulladékot. Fontos kérdés, mert a maradékok kidobása hatalmas pazarlás” – mondja Csaba.