Amikor bloggerünk összegyűjtötte, a retró édességeket, azt hitte, mindet beletette. Ám a népszerű összeállítás hatására rengeteg hozzászólást és üzenetet kapott, amikben kimaradt csemegék is előkerültek. Olyan sok összegyűlt, hogy lett egy 2. rész:
A hozzászólások szerint a legnagyobb kedvencetek a Nebuló cukorka volt. Nekem ez teljesen kimaradt sajnos. Katalin azt írta, ezzel “rúzsozták” a szájukat, olyan jól befogta. Meg minden mást is, amit nem kellett volna.
A második legtöbb like-ot pedig a Mókus csoki kapta, amit sajnos szintén nem kóstoltam, pedig a pisztáciás ízével tuti sikert aratott volna nálam.
A Kismackó szelet is sokatok kedvence, és kiderült róla, hogy a 80-as években doppingszerként is alkalmazták: “Az úszótanfolyamon a végén mindig ez volt a díj. Ezért jártam” – írta Beatrix.
A vásárok, búcsúk kihagyhatatlan édessége, amitől mindenki nyakig ragadt, a vattacukor. Melinda elmesélte, hogy Pécsett egy sárga Wartburgos bácsi volt a várva várt díler.
A másik búcsús kedvencem a pillecukor volt (van). Ezt viszont már azóta házilag is sokszor elkészítettem, a kedvencem a kakaós volt, de készült már banános és kókuszos is.
Nem tudom, a Kojak-filmek előtt mi lehetett a neve a Kojak nyalókának … Az a fehér cucc jól bele tudott ragadni a fogunkba.
És persze ha már nyalóka, a kakasos sem maradhat ki.
Sajnos arról a vajszínű selyemcukorról nem találtam képet, amiben az a finom töltelék is volt. Ez a színes csíkos a búcsús változat volt nálunk. Zsófi írta, hogy mindig elvágta a nyelvét a cukor, annyira éles volt, de szerinte simán megérte az a pár csepp vér.
Ez már egy modernebb változat, én soha nem kóstoltam, a jégnyalóka. Folyékony volt, mikor a boltban megvetted, lefagyasztottad és már nyalogathattad is.
Talán egyszer ettem krumplicukrot. Engem nem fogott meg.
A medvecukor vagy bocskorszíj ánizsos íze kifejezetten nem tetszik, ezt csak felnőtt koromban sikerült megkóstolni. Bár van a Haribonak az a csíkos gumicukra (talán Konfetti a neve), abban tulajdonképpen nem rossz.
