Valahogy előjött rajtam a nosztalgiahullám, amikor a kislányom folyamatos unszolása után egy héten belül a második gofriadagot sütöttem.
Felrémlettek a 80-as évekbeli pavilonok, amelyek hirtelen ellepték a kisvárost, és amelyekben hamburgert, hot dogot árultak, olyan igazi magyaros hamburgert, tele finomságokkal, igazi hússal, igazi paradicsommal, hagymával, sajttal, és amiből összesen kétszer ettem akkoriban, mert nálunk ételnek a paradicsomleves betűtésztával, a húsleves grízgaluskával és a rizses lecsó számított, nem holmi hamburgerek.
Aztán egyszer a mozi, pontosabban filmszínház mellett – mert még akkor az is volt a kisvárosban- feltűnt egy új pavilon: Ge-off-rey – szótagoltuk a cirkálmányos feliratot, aminek semmi értelme nem volt.
Igazi értelmet egy hét múlva nyert, mikor a pavilon kinyitott, és édes illattal csábítóan hívogatott gyereket, felnőttet egyaránt. Persze rögtön meg kellett kóstolni az egyébként borsos árú finomságot, és persze az extra változatot, amire vékonyan baracklekvárt kentek, majd jött rá egy csokipuding, amit végül tejszínhab koronázott. Egyszerűen isteni volt. Ma is így szeretem a legjobban.
Hozzávalók:
- 25 dkg liszt
- 1 csipet só
- 3 tojás
- 7,5 dkg vaj (olvasztott)
- 375 ml tej
- 2,5 dkg cukor
Az elkészítésről A napfény illata blogon olvashatsz!