Mire való a zsebpénz?
Játékpénz – tanulópénz
A gyerekeknek a legjobb tanulási módszer az interaktív játék és ha példát mutatnak nekik. Ezeknek teljesen megfelel, ha rendszeres időközönként előre meghatározott összegű pénzt kapnak szüleiktől olyan célból, hogy bizonyos szabályok szerint azzal önmaguk gazdálkodjanak. A zsebpénz arra való, hogy gyermekünk megtanulja a pénzt beosztani, ráérezzen a pénz kereskedelmi értékére, megtanulja, mire vágyik és azt hogyan és mennyi idő alatt tudja ezzel az eszközzel elérni. Megtanuljon féretenni, örömet okozni magának vagy esetleg másoknak is a sajátjából, önmaga jöjjön rá, ha valamire feleslegesen költött, és fejlődjön ki benne az a készség, hogy adott keretek között képes legyen számára a leghasznosabb értékekhez jutni.
Mikor adjuk?
Mindezek miatt a zsebpénz attól a kortól kezdve adható, mikor a gyerek már biztosan tud számolni, van pénz fogalma, kíváncsiságot mutat a kereskedelem iránt, és meg tudja fogalmazni, hogy milyen pénzen megvehető dolgokra vágyik. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a zsebpénz “folyósításánák” kezdetére a legideálisabb időpont az iskola kezdete, mások pedig szentül megvannak győződve arról, hogy a pénzt 10 éves kor alatt felesleges bevezetni. Nem érdemes zsebpénznek hívni azt a pénzt, amit már a felnőtt gyereknek adunk, aki mondjuk vidéken tanul és több, saját bevétele is van (munkából vagy ajándékbokból) és az öngazdálkodásra szánt keretből magáról kell gondoskodnia, ételre, bérletre, telefonszámlára költenie. Ilyen idős korra már pontosan tisztába vannak azzal, hogy mi a pénz, mennyit ér és mire való, ilyenkor érdemesebb bonyolultabb szabályrendszert és elszámolást kialakítani akkor, ha szeretnénk még bizonyos kontrollt és támogatást nyújtani számukra.
Tehát a zsebpénz egy játék, amit valódi pénzzel, felnőtt szabályok szerint, elviselhető kockázatokkal és tanulságos következményekkel játszhat a gyerek.
Mennyit?
Érdemes akkora összeget juttatni a lurkóknak, ami nem túl kevés, hogy komolyan tudják venni és valóban alkalmas legyen a gazdálkodásra, esetleg nagyobb álmok elérésére is, de ne is legyen túl sok, hogy ne verjék el feleslegesen. Egy alsótagozatos részére 2-3000 ft az az összeg, amit érdemes egyösszegben havonta (fizetéskor) átadni nekik, és ez életkorukkal két évente emelkedhet 500 -1000 ft-tal. Ebből az összegből már egy év alatt akár egy biciklire vagy egy mobiltelefonra is össze tudna gyűjteni, de azt sem baj, ha a pénzből tanulópénz lesz. Ez a kockázat benne van a pakliban, és remélhetőleg hosszú távon megjön majd a haszna is.
Mire nem való a zsebpénz?
Nem abból élünk
A zsebpénz nem a családi kassza számontartott de elkülönített tartaléka. Megjelenthet a nyilvántartásunkban de kizárólag költségként és nem felhasználható keretként! A zsebpénz egy játékra szánt játék, mellyel megtanítunk valamit utodóinknak, nem arra való, hogy ha megszorulunk, abból éljünk. Nem uzsonnára, büfére vagy buszjegyre való, ezekre külön gondoskodjunk számukra, engedjük, hogy abból a pénzből valóban ők dönthessék el, mit vesznek, és ne kelljen olyan dolgokra szánniuk, ami létszükséglet. Amíg a gyerek gyerek (tehát nem önellátó), és amíg zsebpénzt kap nem pedig hozzájárulást, addig a szükségleteiről a szülő köteles gondoskodni. Ugyanakkor ebbe a gondoskodásba érdemes bevonni a gyermeket is, hogy időben megtanulja ennek fortélyait, és fiatal felnőttként ne álljon teljesen tapasztalatlanul és kiszolgáltatottan az ilyen kihívások előtt.
Nem fizetés
A zsebpénz nem fizetés. A gyermekmunka nem elfogadott. Sose azért adjuk, mert a gyerek segített, vagy kitakarított vagy megcsinálta a leckét. Azért segít, mert közben közösségre is neveljük, azért takarít, mert ki kell alakulnia a higiéniás igényeinek és a rendszeretének és a háztartási technikákat is el kell sajátítania, tanulni pedig magának tanul, ami a legnagyobb befektetés. Ezek a családon belül nem pénzre fordítható tevékenységek! A jutalom és a büntetés bizonyos gyerekeknél fontos pillérek lehetnek a nevelésben, bár hibázni és túlteljesíteni is meg kell tanulnia, és sokkal többet ér ha ezekben lelki támaszuk és partnerük vagyunk, mint ítélő bírájuk. Viszont a zsebpénz egy másik játék, arról “szerződésünk” van, neki az jár, és ő arra számít.
Nem státusz szimbólum
A zsebpénz arra való, hogy megtanuljon gazdálkozni és megérezze, mennyi pénzből mire tud költeni. Nem arra való, hogy megtanulja, hogy társadalmilag a többi osztálytárshoz képest hol helyezkedik el a csládja anyagi helyzete. Ne attól függjön az összeg és a juttatás, és főleg annak tálalása, hogy mit engedhet meg magának a család illetve mit nem. Nagyon károsan befolyásoljhatják az ember racionális ítélőképességét az olyan gyerekkorban tudatunkba súlykolt mondatok, hogy “mi szegények vagyunk”, “ez nem a mi fajtánknak való”, “apád úgyis meg tudja venni, neki van pénze”. Vigyázzunk ezekkel, és állapodjunk meg olyan összegben, ami az érettségének és igényeinek megfelel.
Nem ajándékra van
Végezetül, így hogy közelednek az ünnepek, figyeljünk oda arra, hogy a zsebpénzt a gyermek a saját dolgaira kapta. Bár nincs meghatóbb karácsonyi történet annál, mint mikor egy kis gyermek a saját összekuporgatott pénzét egy szép célra vagy egy rászorulónak felajánlja, de adjunk nekik külön pénzt arra, hogy a karácsonyi meglepetéseket elkészítsék, tanítsuk őket arra, hogy örömet okozni a legnagyobb öröm, de ha a zsebpénze látja kárát a karácsonynak, akkor nem biztos, hogy ő így fogja ezt megélni.
Szabályok
Szerződés – keretek
A zsebpénzzel arra készítjük fel a fiatalokat, hogy majd az életben ügyesen tudjanak boldogulni. Felnőtt korában alapesetben a pénzt az ügyességével megszerzett munkaáért fogja kapni ellenjuttatásként, amit befektethet, kamatoztathat, megspórolhat. Ezért érdemes olyan szigorú kereteket lefektetnünk, mint egy munkaszerződésben lesz, és az elfogadott szabályokat következetesen betartani nekünk is. Ugyanúgy, ahogy mindenki tudja és várj a fizetése napját és számít azzal a bejövő összegre, ugyanúgy mi is ügyeljünk a kiszámíthatóságra. Ha csúszás van, akkor rituálisan jegyezzük fel tartozásként és ne is feledkezzünk meg megadni nekik, ha pedig nem jött ki a havi keretből, akkor ne sajnáljuk meg és ne pótoljuk ki az összeget, hiszen a főnöke sem fog hónap utolsó hetében egy kis segélyt átutalni számára csak azért, mert elfogyott a fizetés.
Sose mondd meg mire költse!
A zsebpénz arra való, hogy a gyermekek magukra költsék. Tilos megmondani, mit vehet és mit nem vehet belőle. Az megnegedett, hogy érdeklődjünk szándékairól és befetketéseiről, de ha azt érezzük, hogy nem szeretne erről beszélni, mert annyira izgatott, hogy titokként éli meg a pénzköltési játékot, akkor ki kell bírnunk a kíváncsiságunk kielégítetlenségét és tiszteletben tartani a döntéseit.
Bizalom
Viszont azért érdemes bizonyos baráti elszámolást becsempészni a beszélgetéseinkbe, mert kamaszkorban a legjobban a bizalomra támaszkodhatunk majd, és akkor jöhetnek olyan nehéz évek, mikor nagyon aggódhatunk azért, hogy nem látjuk át honnan szerez magának pénzt és mire költi. Akkor viszont már késő és sértő lesz számár a számonkérés, akkor ő már függetlenedni akar, és ha nem saját igénye, hogy a szülőkkel megbeszélje, hogy mi nyomasztja őt, akkor kíváncsiskodással, tolakodással csak ronthatunk a helyzetén, és méginkább egyedül marad.