Dormán Emese kurátor

nlc | 2014. Június 23.
Két keréken a városban. Néha észre se vesszük, hogy mennyire autóközpontú a gondolkodásunk és körülöttünk a világ. Hiszen annyira megszoktuk.

Megszoktuk, hogy a pár száz méterre levő boltba kocsival megyünk. Hogy ingyen parkolást szavaz meg az önkormányzat az iskolák elé. Hogy törvényileg szabályozzák, a különböző üzletméretekhez mennyi a kötelezően biztosítandó autóparkolóhelyek száma. Hogy egy álláshoz kocsi jár.
És nem vesszük észre, hogy nincs annyi út a városban, ahány autó el akar rajta férni, hogy az autók a dugók miatt nem haladnak, hogy hatalmas a levegő- és zajszennyezés körülöttünk, és hogy elfelejtettünk sétálni. Hogy több ezer forint megy a pénztárcánkból havonta benzinre, autópálya- és parkolási díjakra, hogy a munkaidőnk nagy részét szinte azért dolgozzuk le, hogy fent tudjuk tartani a megszokássá vált és mozgásszegénységet előmozdító gépkocsihasználatot. Ahelyett, hogy élveznénk a bringa által nyújtott fizikai és lelki szabadságot…

 
Exit mobile version