A Domján név összeforrt az országban az Agykontrollal. Törvényszerű volt, hogy átveszed édesapád “örökségét”, és te is Agykontroll-oktató leszel?
Közel sem. Fiatal felnőtt korom egészen más irányba haladt, és nem tűnt valószínűnek, hogy ezt a pályát fogom hivatásomként művelni. Gyerekkorom óta jó mozgású voltam, és fiatal felnőtt koromban beleástam magam a capoeira nevű brazil harcművészetbe, és sokáig úgy tűnt, ez lesz a munkám is. Aztán viharos életem oda sodort, hogy saját problémáimra kellett megoldást találnom, amivel apámhoz fordultam.
Ő ekkoriban ismert meg egy hipnózissal foglalkozó szakembert, akihez elmentem, és olyan élményben volt részem, ami felnyitotta szememet, és nagy érdeklődéssel kezdtem szemlélni az elme csodálatos erejét. “Szerencsémre” ekkor nyílt lehetőségem a kanadai HTIA (Hypnotism Training Institute of Alberta) oktatását elvégezni, és így tanultam meg a hipnózist.
Miután már két évet dolgoztam ezen a területen, akkor kezdett el foglalkoztatni a gondolat, hogy az agykontroll módszerét oktassam, mivel tanult szakmám révén egyre jobban megértettem apám munkásságát. Így történt, hogy elvégeztem az oktatóképzést, és 2012 szeptemberében elkezdtem én is tanítani a Silva-féle agykontrollt.
Milyen volt agykontrollosként felnőni? Te hány évesen találkoztál vele először, és mennyiben változtatta meg az életed?
Gyerekként végigéltem, ahogy apám felépítette a magyar agykontroll szervezetet és részt vettem az első tanfolyamon. Enyém a 2-es számú igazolvány 1990. első tanfolyamáról, a nővéremé az 1-es. Gyerekkoromban nagyon izgatott a téma, és használtam is a módszert, de talán nem voltam hozzá elég érett, hogy átlássam, milyen kincs van a kezemben.
Serdülő korom dolgai jobban lekötöttek, és apám soha nem erőltette, hogy ezzel foglalkozzak. Amikor szükségem volt rá, akkor használtam, de soha nem lettem fanatikus. Sokszor ültem be egy-egy részre később ismétlőkét, és dolgoztam is ruhatárosként tanfolyamon. Bevallom az is közrejátszott, hogy apámat lekötötte a munka, és volt idő, amikor nehezteltem az agykontrollra emiatt. Ma már hálás vagyok, amiért ilyen sok energiát szentelt a munkájának, és tökéletesen értem, miért volt ez fontos neki és mindannyiunknak.
Mit tapasztalsz, mennyiben kell másképp megszólítani az embereket, mint például 25 évvel ezelőtt, amikor az Agykontroll elindult Magyarországon?
Azt gondolom, hogy nekem sokkal könnyebb dolgom van, mivel ma már több embert érdekel önmaga megismerése, így nyitottabb a hallgatóság az agykontrollra. Apám áldozatos munkája is megalapozta, hogy rengeteg magyar tapasztalat legyen, hogyan is vagyunk képesek jobban kihasználni elménk erejét. Én nyilván koromnak megfelelő módon fiatalosan közelítem meg a témát és sokat foglalkozom az érzelmek világával, amihez hipnoterapeuta munkám is biztosítja a hátteret.
Mivel apám kivívta az emberek tiszteletét, pusztán a hozzá kötő rokoni szál is bizalmat ébreszt az emberekben, amit persze nagy megtiszteltetésnek tartok, és mindent megteszek, hogy méltó legyek erre. Ezt sokan tehernek is gondolhatják, de nekem inkább áldás. Mindent összevetve generációs különbség van az oktató és a hallgatóság között is, ami mindenképp változtat az emberek megszólításán.
25 év távlatából kaptok-e visszajelzéseket, végeztek-e felméréseket, hogy például aki már gyerekként Agykontrollt végzett, annak felnőttként hogyan alakul az élete?
Folyamatosan kapjuk a visszajelzéseket, és végeztünk felmérést is a hallgatók között. A megkérdezettek arról számolnak be, hogy a tanfolyam elvégzése óta nagymértékben javult az egészségi állapotuk, javult az életminőségük és a közérzetük. Rengeteg sikertörténetet is kapunk, amik szinte már csoda szintre emelik az elménk adta lehetőségeket. Ezekből már háromkötetnyi könyv is megjelent Hétköznapi csodák címmel. A történetek magukért beszélnek.
Hogy látod, a fiatalabb korosztály hogy viszonyul a különböző módszerekhez?
Nekem úgy tűnik, hogy a fiatalabb korosztály nyitottabb az ilyen jellegű módszerekre. 89-ben, amikor a könyv megjelent, még gyakorlatilag nem volt más módszer a piacon, azóta viszont rengeteg technika elsajátítható, így az emberek számára már nem ismeretlen a relaxáció fogalma. A fiatalabb korosztályra az is nagy hatással van, hogy sokuk szülei is elvégezték a tanfolyamot, és beépítették életükbe a módszert, így nem idegen számukra a technikák hétköznapi használata.
Hipnoterapeuta vagy – a hipnózis hogy jött az életedbe?
Ahogy korábban említettem 20-as éveimben elég viharos volt az életem. Volt egy olyan párkapcsolatom, ami nagy hatással volt az életem alakulására, és ez rákényszerített arra, hogy magam is keressem a megoldásokat. Apámhoz fordultam segítségért, aki az akkor általa megismert Pap Lambert István hipnotizőrhöz irányított. Ez a találkozás számomra sorsfordító volt. Többek között rajta keresztül jutottam el a korábban említett kanadai intézethez, és volt szerencsém szerintem a lehető legjobb forrásból tanulni a módszert.
Miben tér el, és miben hasonlít a hipnózis az Agykontrollhoz? Mikor segíthet egyik és mikor a másik módszer?
Az ellazult állapot a hasonlóság, de merőben más a két megközelítés. Az agykontroll olyan eszköztár, ami könnyen elsajátítható technikák használatát biztosítja az életben való boldoguláshoz.
A hipnózishoz szükség van egy szakember közreműködésére, és leginkább az érzelmi világ helyrebillentése a cél. Mindkét módszer felhasználja a tudatalattink nyújtotta lehetőségeket, de a hipnózissal mélyebben rejlő információkhoz férünk hozzá.
Az agykontroll szerintem olyan módszer, ami megtanít arra, hogy mit tehetünk mi magunk akkor, ha nem vagyunk elégedettek életünkkel, és szeretnénk megtanulni saját lábra állva megoldani azt. Vannak olyan helyzetek, amikor saját magunkat gátoljuk, és így nem jutunk egyről a kettőre, vagy nem látunk át a gondokon. Ilyen elakadás esetén érdemes szakemberhez fordulni.
Hipnoterapeutaként milyen nehézségekkel, problémákkal keresnek fel a legtöbben?
Nagyon változatos problémákkal keresnek fel, de minden esetben az érzelmi világunk okozta bonyodalmak a téma. Megoldatlan konfliktusok, nehézségek a magánélet vagy a munka területén, beszédproblémák vagy egyszerűen mélyebb önismeret miatt jönnek hozzám emberek. Sokan a betegségük mögött rejlő érzelmi világot szeretnék megismerni, de persze olyanok is vannak, akiket csak hajt a kíváncsiság.
Már egy alkalom segíthet, vagy több szükséges? Milyen sikertörténeteid vannak?
A hipnoterápia lényege, hogy gyorsterápiás módszer, vagyis célja, hogy minél gyorsabban oldjuk meg a helyzetet. Persze ez ember és szituáció kérdése is, hiszen nem lehet az embereket csak úgy beskatulyázni. Mindenkinek más a története, és más a hitvilága, ezért nehéz általánosítani.
Az esetek többségében egy-két alkalommal komoly változást lehet elérni. Az elmúlt években kb. 550 ember fordult meg nálam és rengeteg a siker, a szó ilyen értelmében. Sok pánikbeteg mondott végleg búcsút a problémájának, és sokan változtatták meg életüket úgy, hogy boldogabbak és felszabadultak lettek. Az elismerés azonban leginkább őket illeti, mert elég bátrak voltak ahhoz, hogy tegyenek a változásért, és addig keresték a megoldást, amíg meg nem találták.
Nagyon gyorsan változik a világ körülöttünk – te hogy látod, más élethelyzetekre szeretnének választ az emberek, mint régen?
Nekem úgy tűnik, hogy a fizikai világunk kicsit személytelenné vált az utóbbi 20 évben, de ezzel igényt is teremtett a mostani fiatalokban, hogy magukat is jobban megismerjék. Változik a világ, ami szükségszerű, ezért mások az igények is. Szerintem kulcskérdése a mostani generációnak, hogy kilépjen a megfelelés biztonságos, de fojtó programjából, és erre nagyon sokan keresik a receptet.
Sokan kíváncsiak az előző életükre – Dr. Michael Newton Lelkünk útja című könyve óta talán különösen megnőtt az érdeklődés erre is. Téged is megkeresnek előző életekkel kapcsolatban?
Igen, sokakat érdekel a téma, és rengeteg olyan hipnózist vezettem le, vagy voltam magam is résztvevője, ami előző életekbe vezet vissza. Én nem szoktam erre terelni az embereket, mert azt tapasztalom, hogy ha szükséges feltárni előző életet, az általában előjön magától a hipnózis során.
Kényes téma ez, hiszen vezetett helyzetben könnyen lehet befolyásolni az előjövő képeket, és a tapasztalt dolgok szubjektív információk, vagyis nem lehet biztosan tudni, hogy valóban létezett-e olyan előző élet. Mivel ez hit kérdését is feszegeti, ezért nem én hozom fel a témát, hanem a kliens. Hogy előjönnek-e előző életből információk, azt már az ő tudatalattija dönti el.
Mikor és kinek ajánlod a hipnózist vagy az előző életes utaztatást?
Ez nehéz kérdés, ugyanakkor könnyű a válasz. Mindenkinek ajánlom a hipnózist, akiben felmerül az érzés, hogy “na ez kell nekem!”. Volt olyan kliens, akit nem hipnotizáltam, mert kiderült, hogy nem erre van szüksége, hanem inkább egy kiadós beszélgetésre a szeretteivel.
Én azt javaslom, hogy bízzunk meg a megérzésünkben, és ha elakadtunk, olyan utat válasszunk, ami nekünk tetszik. Előző életbe utazást abban az esetben ajánlok, ha van megoldandó feladatunk, és ahhoz nem találunk életünkben információt, de ez esetben is bízzuk a választ a tudatalattinkra.
Véleményed szerint honnan tudhatjuk, hogy egy probléma gyökere ebben az életünkben vagy előző életünkben gyökerezik?
Tudatosan nehéz lenne ezt megállapítani, inkább csak megérzésünkre hagyatkozhatunk. Én mindig célirányosan dolgozom. Ha van egy feladat, akkor azokkal az információkkal foglalkozunk, amit a téma felhoz a tudatalattinkból.
Milyen személyes céljaid vannak a magánéletben és a munka területén?
Mindkét területen a célom, hogy önmagam legyek és élvezzem, amit csinálok, ahogyan élek. Biztosan tudom, hogy ha így teszek, akkor következmény a siker, a boldogság, elégedettség, egészség és minden, amit ilyen kérdésekre válaszként szoktak adni emberek.
Mi a hobbid, mivel töltöd szívesen a szabadidőd?
Amatőr zenészként gitározom, és énekelgetek egy kis zenekarban, amit barátaimmal alkotunk, a neve Turnaround. Nagyon szeretek utazni, más kultúrákat megismerni, és nagyon szeretem a szabadidősportokat. Kedvenc időtöltésem a családom és a magánéletem. A szeretteimmel töltött idő adja most a legtöbb örömöt és energiát.
Hogy látod a világot és benne magad 25 év múlva?
Szerintem 25 év múlva visszatekintünk a mostani világra, és nem is fogjuk érteni, hogy rágódhattunk annyit mindenféle problémán. Biztosan lesznek katartikus események, és szerintem nagyot fog változni az emberiség az elkövetkező 25 évben. Sokat fog változni a technológia és szerintem a társadalom felépítése is. Ha magamat elképzelem 25 év múlva, akkor mindig ugyanaz a kép ugrik be: egy nyugodt, mosolygós és boldog ember. Bízom benne, hogy ez a kép köszön majd vissza a tükörből.
Még több cikk agykontroll témában itt az NLCafén:
- Agykontroll kismamáknak
- Lehetsz holnap gazdagabb! Segít az agykontroll!