Jó reggelt, jó reggelt, szép virágszál – itt van, amit a locsolásról nem is tudtál!

nlc | 2016. Március 28.
Húsvéthétfő van – reméljük, neked is jut a locsolókból bőven, ha pedig nem szeretnéd eláztatni magad, van hova elbújnod. Szerintünk kedves szokás ez, és igazán elviselhető az a pár csepp szagos kölni, ami ilyenkor a hajunkba kerül – főleg ahhoz képest, hogy régen hogy mentek a dolgok. Íme három régi szokás a húsvéti locsolkodással kapcsolatban, amiről valószínűleg nem is tudtál!

 

Vízbevető hétfő

Húsvéthétfő napját eredetileg vízbevető, vízbehányó hétfőnek hívták, nem “kölnivel spriccelgető hétfőnek”, mégpedig azért, mert ekkor tényleg vízbe dobták a lányokat: ha megtalálták őket a hétfőn egész nap csapatokba verődve járó legények, akkor lecipelték a kúthoz, és ott vödörszámra öntötték rájuk a vizet, de néha még az itatóvályúba is befektették őket. Természetesen csakis azért, hogy a lányok egész évben illatosak, betegségtől mentesek és termékenyek maradjanak.

Viszontlocsolás

Szép dolog, hogy annyira a lelkükön viselték a fiúk a lányok szépségét és egészségét, de azért egy vödör hideg vizet senki sem szívesen kap a nyakába már kora hajnal. A lányoknak régen megvolt a joguk, hogy visszaadják a kölcsönt, és kedden mehettek a legényekhez, hogy vizet öntsenek rájuk. Ez a szokás elterjedt volt egészen a két világháború közötti időkig.

Vesszőzés

Tulajdonképpen szerencsésnek kéne érezned magad, ha húsvéthétfő reggelén egy vödör vizet zúdítanak rád, ha pedig csak egy kölnis üvegből permeteznek, az kifejezetten áldás ahhoz képest, ami ilyenkor még történhetne veled: sok helyen ugyanis a locsolással egyenértékű a vesszőzés, amikor is fűzfavesszőből font vékony korbáccsal (sibával) itt-ott megsuhintották a legények a lányokat azért, hogy az évben frissek és üdék legyenek. A csúcs az, hogy ezért még hálásnak is kellett lenni: a legényeket borral kínálták cserébe, a vesszőjükre pedig színes pántlikát kötöttek.

A locsolás illemtana

Nincs bonyolult etikettje manapság a locsolásnak: jönnek a fiúk, te mosolyogsz, kacagsz a versükön, és engeded, hogy pár csepp kölnit öntsenek rád. Nagy illetlenség a locsolást visszautasítani, ezért inkább zárkózz be, és tégy úgy, mintha otthon sem lennél, ha nem szeretnéd, hogy locsoljanak. Ha beengeded a jelentkezőket, akkor viszont jogodban áll ilyenkor megszabni, hova öntsék az illatszerüket: ha akarod, a csuklódra, ha akarod, a hajadra is kérheted, és ezt a fiúknak illik tiszteletben tartani.

A húsvéti illemhez természetesen hozzátartozik az is, hogy a locsolásért piros tojást – gyerekeknek aprópénzt is – és egy kis süteményt, italt kínálnak fel a legényeknek – célszerű tehát még előző nap sütni egy kis aprósüteményt, italt előkészíteni és természetesen tojást festeni. A legényre nézve nem szép dolog ilyenkor lerészegedni, de egy kis húsvéthétfői kapatosságot illik elnézni neki.
Régebben egy kicsit összetettebb volt a húsvéti illem: például a lányok virágot tűztek a locsolóik mellére, de a szívük választottjának csakis szegfűt adtak, a többieknek pedig más virágot. A legény utolsónak locsolta meg azt a lányt, akit kiszemelt magának, vagy akivel már jegyben járt, és nála hagyta a locsolóját, jelezvén, hogy befejezte a locsolkodást. 

Még több húsvéti hagyomány az NLCafén

Exit mobile version