A hír: Úgy tűnik, keserédesek a magyarok – tavaly húsvétkor kétszer annyi keserű csokoládét vásároltak, mint az előző években. Több mint 800 tonna csokoládé fogyott az ünnep előtt, az édességgyártók idén is ekkora forgalomra számítanak. Ez fejenként 2-3 csokifigurát jelent az országban. Csokoládéból igen nagy a választék: az olcsóbb tejbevonós nyulaktól egészen a drágább, valódi csokoládéból készült tojások mellett megjelentek az étfigurák is. 66 tonnányi csokitojás, csokinyúl és csokibárány hagyta el a futószalagokat az elmúlt két hónapban. Van miből válogatni húsvétra: az olcsóbb, kakaóvajból és kakaómasszából készült édességektől kezdve, a drágább, valódi csokiból készült figurákig terjed a választék. A tavalyi visszaesés után nem várnak további csökkenést az édességgyártók.
Különvélemény Karafiáth Orsolyától
Gyerekkoromban állandó rituálé volt esténként, amikor anya hazajött, hogy húgommal beálltunk az ajtóba, és kórusban visítottuk: „Ma mit hoztál?” Tudom, persze, hogy nem célszerű így nevelni a gyerekeket, de mi imádtuk ezt a kis játékot, és tényleg mindig kaptunk valamit. Ne aranyórára és egyéb nagyszabású dolgokra gondoljunk, egy kisgyereknek tökéletesen megfelel egy csokoládé, egy érdekes cukorka, egy fánk. Mi is ilyesmiket kaptunk. Egy idő után persze leginkább gyümölcsöket (a gránátalma volt a sláger, de ez ritkán akadt), és a túró rudi, ami máig az első számú kedvencem. Mert egy idő után anya beszigorodott: „Jön a fognyűvő manócska!”, és korlátoznunk kellett az édességfogyasztást. De azt ő sem tudta megakadályozni, hogy teljes szívből várjuk a Télapót és húsvéti nyuszit, akik raklapszám szállították a csemegéket. Nagyiéknak kamionos volt a szomszédjuk, onnan érkeztek az igazi csokikincsek! Akkoriban még nem lehetett nálunk Milkát és egyéb „nyugati” csodákat kapni, de Józsi bá kincseszsákjában mindig akadt nekünk, kicsiknek valami. Előfordult, hogy annyira örültünk egy-egy csokinyuszinak, hogy nyárig ott állt a polcunkon, minden barátunk nagy irigységére. Akkoriban még csak tejcsokit ettünk, az éttől kirázott a hideg. Ma már másképp van, a kínálat hatalmas lett, és én a fekete csokoládéra esküszöm. Mert hiába: édesszájú maradtam. A gyerekkori esti rituálét is átmentettem felnőtt hétköznapjaimba, a barátom, amikor hazajön, mosolyogva mondja, hogy igen, hozott „kiscsokit” nekem, és igyekszik, hogy tényleg meglepő legyen a finomság. A mai napig kedvelem a figurális, meglepő formájú és csomagolású édességeket, ezért a húsvét most is öröm nekem. És nem csodálkozom, hogy mások is így vannak ezzel. A jó csokoládé ajándékként is telitalálat. Amikor éppen jöttem le az alkoholról, a pszichiáterem figyelmeztetett, hogy az absztinencia első időszakában rémesen fogom kívánni az édeset, főképp a csokikat. „Ennél is jobban?” – kérdeztem vissza rémülten, arra a hatalmas mennyiségre gondolván, amit naponta elfogyasztok. Persze így is lett, megkétszereződött a mennyiség, de még így is kismiska volt az alkoholok cukor- és üreskalória-tartalmához képest, így nem híztam akkorára, mint egy termetes húsvéti nyuszika. Ajánlom a szülőknek, hogy figyeljenek arra, milyen desszertekre szoktatják rá a kicsinyeket! Megéri drágább, valódi kakaóból készült, erőteljesebb nyulakkal támadni: egyrészt kifejlődik a csöppségekben az ínyenc, másrészt nem annyira egészségtelenek – sőt, a jó csokoládé kedvező élettani hatása is bizonyított. És gondoljunk a locsolókra is! Ha hozzám jönnek, eleinte csalódottak, hogy nálam bizony nem kerül elő a pálinka és egyéb erős ital (kapnak azt máshol eleget, érezni már délelőtt tizenegykor), nálam bizony csak finom és értékes csokoládé a jutalom. Egyszóval nem csodálom, hogy él és virul a csokibiznisz, amíg ilyen rajongói vannak a csemegéknek! Egy mai Gombóc Artúr ne érje be szögletes és kerek csokoládéval: válogasson jobban, az élvezet garantált.