Ha unod a hagyományos képeslapokat – 5 kreatív tipp

Nincsen húsvét tojás és sonka nélkül. A sonka alakú képeslap igazán meglepő lenne, azonban ennyire elszánt én sem vagyok, ezért a tojásra szavaztam. Kartonból kivágtam a tojásformát kétszer, majd az egyikre ráragasztottam egy színes scrapbookpapírt meg egy cirádásra vágott fehér „övet”. A fehér papír önmagában mintás volt, így itt megálltam, de az „övet” egy egyszerűbb papírnál tovább lehet díszíteni: szalag, gomb, matrica vagy további papírcsíkok csak javítanak a kinézetén. Azonban figyelembe kell venni, hogy valamivel össze kell erősíteni a két kartonlapot, az üdvözlőlap elejét és hátulját. Én irodai lyukasztóval lyukasztottam ki a két tojáslapot, majd szalaggal összekötöttem. Egyszerű vagy figurás miltonkapcsok is használhatók a két oldal összefűzésére.

Minél több képeslapot készítek, annál határozottabban állítom, hogy képeslapot bármiből lehet csinálni. Kedvenceim a fekete (fotókarton-) alapú képeslapok. Most is csak annyi extrát vittem a „papírba”, hogy az alját mintaollóval vágtam végig, így kellemesen cikcakkos lett. A kacatok közül előkerestem némi hímzőfonalat („bármire jó lehet még!” felkiáltással eltett maradék), amelyet az üdvözlőlapra tekertem. A tojáshoz a Nők Lapja Cafe húsvétitojás-kifestőjét használtam. Végre volt mentségem arra, miért színezek felnőtt fejjel papírtojásokat. A nyomtatópapírnak azonban nincs elég tartása, ezért a kinyomtatott tojást kivágtam, rajzlapra ragasztottam, még egyszer körbevágtam, végül kiszíneztem. A tojást kétoldalas ragasztóval erősítettem a kartonra, a fonalszálak fölé.

Családi és baráti közvélemény-kutatásom szerint az idei év legjobb üdvözlőlapja a csirkés. Szerencsére az elkészítése nagyon egyszerű, így gond nélkül le tudnék gyártani belőle egy tucatot is. Az üdvözlőlap alapja lila, 15×15-ös készen vásárolt képeslapalap. Fehér rajzlapból és sárga-fehér csíkos scrapbookpapírból kivágtam a tojást, majd a fehér tojásból cikcakkosan levágtam a tetejét és az alját. A csibeszárnyak szintén sárga-fehér csíkos kartonból készültek, illetve egy darabka piros papírból a csibecsőr. Végül össze kellett ragasztani mindent, és fekete filccel berajzolni a szemeket és a lábakat. A lap szélén végigfutó varráshoz nem kellett varrógép, csak filctoll és vonalzó – meg némi türelem az apró vonalak megrajzolásához. Mivel a kézírásom botrányos, ezért a kis táblát számítógépen készítettem el, majd kinyomtattam.

Nincs olyan ünnep, amelyhez ne lehetne kontúrmatricát kapni. A kontúrmatrica a barátom, mert apró csalás a stílus oltárán. És hogy a pofátlan egyszerűséget tovább fokozzam, „piszkos-foltos” piros scrapbookpapírt választottam a képeslap alapjául. Tehát a képeslap elkészítése kimerült annyiban, hogy méretre vágtam a papírt, felragasztottam a kontúrmatricákat, illetve megírtam a borítékot és a képeslapot. Tudom, bosszantóan egyszerű, de az vesse rám az első követ, aki nem szeret egyszerű trükkel sok dicséretet bezsebelni.

A katicás matricákat úgy vettem meg, hogy valamire úgyis jók lesznek. (Igen, ez már kimeríti a hobbi fogalmát.) Másztak már születésnapi képeslapon, és most a tavaszköszöntés feladata is rájuk hárult. A katica nem tekinthető autentikus húsvéti motívumnak, de éppen annyira tavaszias, mint maga a húsvét ünnepe. Fehér rajzlapból lemértem és levágtam a képeslap alapját. Nem jobbról balra nyílik, hanem alulról felfelé – fő a változatosság. Zöld kartonból „füvet” vágtam: a kimért zöld téglalapból változó nagyságú háromszögeket vágtam ki, és így maradtak vissza a fűszálak. A munka nagyjával készen is voltam. Már csak a füvet kellett felragasztani, a katicákat ráragasztani, majd egy szalagot rákötni, és egy kis csíkot díszítésként ráragasztani. Kis csík éppen volt itthon, de egyébként nem érdemes utána rohangálni, elhagyható. Szalagot viszont nem kreatívboltban szoktam venni, hanem rövidáruboltban. Később jutott eszembe, hogy katicamatrica helyett kis piros gombokból is lehet bogarakat csinálni: csak pici fekete fejet és kacskaringós csápokat kell rajzolni a gombnak.