Természetesen imádom a lányom, csakúgy, mint a fiam. De valahogy a lányok nagyobb gondot fordítanak az öltözködésre, mint a fiúk, pedig ők is elég piperkőcök mostanság. A fiamnak vehetek még egyedül alsógatyát, a lányomnak már bugyit sem.
Megértem, hogy nem ugyanolyan az ízlésünk, sőt azt is akceptálom, hogy a divatot követni kell egy kamasznak. És azt is felfogtam, hogy nagyon nem mindegy, hogyan megy be a suliba. Szerencsére némi józanság még van a gyerekemben, mert pontosan tudja, hogy csillagászati összeget nem érdemes kiadni egy-egy ruháért, és még mindig nem ciki, ha turkálóban is nézelődünk, mert egy csomó dögös és márkás ruha megbújik ott. Sőt, nem is márkafüggő, pedig lát rossz példát eleget, hiszen van olyan osztálytársa, aki 50 ezer forintos cipőben jár, és mindene iszonyú márkás. Erre ő szerencsére nem vágyik. Viszont szeretne csinos lenni, ez ok. Viszont én kiakadok, ha hidegben tornacipőt akar felvenni, vagy a mínuszokban nem húzza össze a kabátját, és az is bosszant, ha sortban akar elmenni a suliba, mert szerintem az nem oda való viselet. Szerinte meg de…
Sokszor engedek neki, mert általában szót fogad, és rendes kiscsaj, de néha teljesen kiborít. Most legutóbb például a rövidnadrágokkal, mert éppen mindenből magas derekú kell neki, mert az a kényelmes, de égen-földön nem kapok. És akkor jönnek a pofavágások, mintha éppen én tehetnék arról, hogy mi van az üzletek polcain…
Szerinte az én ízlésem múlt századi, szerintem meg ő nem tudja elég megfelelően összeválogatni a ruháit. Kiakadok, ha egy póló rövid, és egyáltalán nem érdekel, ha az a divat.
Az öltözködés nagyon nem mindegy egy kamasznak (fotó: Thinkstock)
“Én mindig szeretnék lakkos körömmel menni iskolába, de anya nem engedi, mert szerinte azt nem illik. És rendszeresen lemosatja velem az élénk színű körömlakkokat a körmömről. Örülnék, ha színes lehetne a hajam, de csak nyáron engedi, hogy bemossam hajszínezővel, mert neki nem tetszik és a suliban sem nézik jó szemmel. Én meg úgy gondolom, hogy az én hajam, és én szeretném úgy kifejezni az egyéniségemet, ahogyan én akarom, persze ezt nem csak külsőségekkel lehet, ezt én is tudom. Anya nem érti, hogy most a színes haj a trendi, nekem szivárványszínű lenne legszívesebben minden tincsem.
Viszont, ha kérek tőle valamit, mármint ruhát, akkor elmegyünk együtt és megvesszük, szóval jó fej, de előtte mindig mérlegelei, hogy szükséges-e mert takarékoskodik. Anya nem szereti a csiricsáré cuccokat, mondjuk azt én sem, viszont kiakad azon, ha mindig feketét akarok felvenni, pedig ő is általában feketében jár. Tudom, hogy inkább nem vesz magának semmit, csak nekem jussom mindenre, meg a bátyámnak. Abban megállapodtunk, hogy csak gimiben festhetem ki magam, addig tilos, ez nem is zavar, jó így. Utálja a kedvenc szürke pulcsimat, mert szerinte lóg rajtam, és mindig az van rajtam, pedig a többi színes pulóverem sokkal jobban áll. Amikor felpróbálok az üzletben egy ruhát, akkor ő mindig örül, és csinosnak lát benne, de nekem sokszor mégsem tetszik, és akkor olyan érthetetlen számára, hogy miért nem vesszük meg…
Egy csomó osztálytársam teljesen egyedül vásárol ruhát magának, néha én is szoktam, inkább csak pólókat, azt nagyon élvezem. Mondjuk, én vele is szeretek vásárolni, csak én sokkal többet szeretnék nézelődni, ő nem olyan vásárlós fajta, ezért igyekszik gyorsan túlesni a ruhaboltokon. Attól viszont a plafonra mászom, hogy mivel mindig fázik, ezért engem is mindig melegen akar felöltöztetni, pedig én sosem fázom. Nem vágyom különösebben drága darabokra, viszont egyszer szeretnék egy hatalmas, egész falat betöltő gardróbszekrényt, tele cipőkkel és ruhákkal, olyanom tuti, hogy lesz felnőttkoromban. És sokszor nem értem, miért baj anyának, ha az össze hajtogatott, tiszta ruháimat nem rakom el, és a komód tetején maradnak, mert szerintem onnan is fel tudom venni, de szerinte poros lesz, és akkor ő minek mosta ki…
Gyakran nézek videókat, és onnan veszek ötleteket ahhoz, hogy mit vegyek fel, vagy milyen cuccok éppen a divatosak, vannak olyanok, akiket követek, de persze minden rajtuk sem tetszik. Szívesen nézek sminkes videókat is, és a barátnőimmel ki is próbáljuk, sőt anyának is szoktam tanácsokat adni. Egy csomó dolog van, amiről még csak nem is hallott, mint például a fixáló, azt is én magyaráztam el neki.
A hajamat nem szól bele soha, hogyan fésülöm, mondjuk kijelentette, hogy nem vesz soha hajvasalót, mert az tönkreteszi a hajamat, és ezt nem engedi. Alapvetően nem szól bele, hogyan öltözködöm, ez tök jó, és mondjuk cipőt venni nem is nagyon szeretnék nélküle, mert sokkal könnyebb, ha segít. Szerintem minden kamasznak van elég baja mindennel, nekem anyával nincs sok bajom, jól megvagyunk! Az öltözködés egyébként nem a legfontosabb számomra, vannak osztálytársaim, akik viszont mindig ezzel vannak elfoglalva”- mondta el egész őszintén Panka lányom.
Ritkán szoktunk veszekedni, és annak általában nem az öltözködés az oka, hanem inkább a tanulás, a lustaság, mert a házimunkára lényegesen nehezebb rávenni őt, mint arra, hogy elmenjünk vásárolni.