Mi az igazság a menhelyi kutyákról? – Örökbefogadás kisgyerekkel

Állatot tartani picit hasonlít a gyermekvállalásra: egyszerre hatalmas öröm és közben jókora felelősség is. Teherbe esni persze lehet véletlenül is, de a kutya-macska beköltözésénél a döntés a mi kezünkben van. Ha azt már tudjuk is esetleg, hogy kell valamilyen állat, még mindig ott a kérdés, milyen legyen és honnan szerezzük be?

Kutyáért lobbizott a kicsi

A mi esetünkben a két nagyobb gyerek korábban végső nyugovóra tért macskája után a legkisebb gyerek részéről erős lobbizás indult egy kutya érdekében. Komoly ellenérv volt a napi két-három sétáltatás, mellette szólt viszont a kutya fejlesztő hatása, hogy sokat lehet vele mozogni. Mivel úgy gondoljuk, hogy attól, hogy egy kutyának már volt másik gazdája, nem egy sintértelepen kell végeznie, természetesen menhelyről fogadtunk örökbe egy hat-hét hónapos tündéri kiskutyát, Emmát. Ráadásul egy szegény menhelyről, úgy gondoltuk, ott segítünk a legtöbbet.

A pénztelenség azonban következményekkel jár: Emma szopornyicás volt, rengeteg pénzbe került a gyógyítása, és így is kisebb csodának számított, hogy megmaradt. Boldogan éltünk fél évig, a kutya felforgatta és teljesen átalakította az életünket, mindannyian jobban éreztük magunkat, mint előtte. Akkor jött egy nem várt tűzijáték a Városligetben, Emma sok más kutyával együtt pánikba esett, elszaladt és elütötte egy autó.

Vissza a menhelyre

Emma halálát valódi tragédiaként éltük meg, és úgy éreztük, az adhat némi értelmet a veszteségünknek, ha örökbe fogadunk egy másik kutyát. Ismét menhely, Palkó is egy ugyanolyan elbűvölő négy-öt hónapos kölyök volt. Sajnos szintén szopornyicás, egy hét múlva el kellett altatni, menthetetlen volt, ismét sírtunk egy sort. A történetünk hatására rengetegen mesélték el saját élményeiket, és kiderült, hogy kutyát-macskát örökbe fogadni nem is olyan egyszerű dolog.

Először persze azt kell eldönteni, tenyésztőtől vásárolunk, vagy menhelyről fogadunk be állatot. “Megmenteni egy lelket” – ahogy dr. Ladányi Tamás, a Pozsonyi Doki állatorvosi rendelő egyik orvosa fogalmaz. Bár a menhelyekről sokan egyből a keverék kutyákra és cicákra gondolnak, Ladányi doktor szerint jó eséllyel találhatunk fajtatiszta állatot is a gazdátlan kutyusok között.

A fajtatiszta kutyához sem jár garancia

A különböző fajtamentők, mint például a vizslások között is körül lehet nézni, és az ismerősöktől hallott sztorik alapján az, hogy sok pénzért tenyésztőtől szerezzük be a házi kedvencet, egyáltalán nem jelent garanciát a problémamentes állatra. Számos rémtörténetet meséltek rosszul szocializált, nem megfelelően táplált, elhanyagolt, mégis sok pénzbe kerülő kutyákról, így mindenképpen érdemes alaposan tájékozódni.

Talán még a beszerzési forrásnál is lényegesebb kérdés, hogy milyen típusú kutyával tudunk harmonikusan együtt élni – hívja fel a figyelmet Ladányi doktor. “Nagyon fontos felmérni, milyenek vagyunk, hogyan élünk, mennyit és hogyan tudunk foglalkozni az állattal. Például aki nem túl sportos, és nem is áll szándékában sokat mozogni, annak nem érdemes nagy mozgásigényű fajtát vagy típust befogadni, mert mindketten rosszul fogják magukat érezni” – mondta az állatorvos. Végig kell tehát gondolnunk, milyenek vagyunk mi, a család, hogy mit szeretnénk csinálni a kutyával. (Cicánál nyilván jóval egyszerűbb a feladat.)

A mi elvárásaink a következők voltak: aránylag kis testű, ami még elfér ölben, de nem minikutya. Rövid szőrű, lehetőleg lány, ügyesen mozgó, mert sokat futunk vele, szeresse a gyerekeket és viselje jól, ha nyüstölik. Bizonyos személyiségjegyek persze első látásra nem feltétlenül látszódnak, néha szükség van egy kis együttélésre, hogy kiderüljön, illünk-e egymáshoz. Emmával tökéletes volt az illeszkedés, szegény Palkóval is annak ígérkezett, abban az egy hétben.

A sok szomorúság ellenére sem adtuk fel, mert bár a gyerek kedvéért mentünk bele a kutyatartásba annak idején, bizony a család felnőtt tagjainak is hiányzott a szőrös kis test a lakásból. Ezért aztán ismét nekiindultunk, ám ezúttal egy másik szervezettel próbálkoztunk, akiket barátok ajánlottak.

Vannak emberek, akik születésüktől fogva rajonganak az állatokért, másokat később lepnek meg csak az érzelmek, de az biztos, hogy egy kutya vagy cica megváltoztathatja, jobbá teheti az életünket. Így jártunk mi is, amikor örökbe fogadtunk egy menhelyi kutyát a kislányunk mellé, és teljesen felforgatta, átalakította a hétköznapjainkat. Mindannyian jobban éreztük magunkat, mint előtte. Az örökbefogadás nem is olyan egyszerű, és sok tévhit is terjed, de megéri a bajlódást. A harmadik hazahozott kiskutya után elmeséljük a tapasztalatainkat.

Megmentették, most terápiás kutya Norvégiában

A Füzesabonyi Állatvédő Alapítvány az állatmentés mellett megdöbbentően profi módon kommunikálva igen jó aránnyal talál gazdit is a mentett kutyáknak és cicáknak. Facebook-oldalukon napról napra lehet követni hősies munkájukat, amit egyébként az egész napos, rendes állásuk mellett végeznek. Egy központi menhely helyett egyfajta hálózatban működnek számos ideiglenes befogadóval.

Akadnak olyan lelkes önkéntesek, akik hosszabb ideig is “nevelőszülősködnek” egy-egy állat mellett, amíg az az alapítvány segítségével végleges gazdát találnak. Mások csak egy-két hétre, egy hétvégére segítik Molnár Zsanett, az alapítvány vezetőjének munkáját és a kutyusok, cicák otthonra találását. Zsanették számos sikersztorival büszkélkedhetnek, egyik kutyájuk, Colette például, akit az utolsó pillanatban sikerült megmenteni az elaltatástól, terápiás kutyaként csinált karriert Norvégiában.

Most a gyerek választott

Némi kezdeti telefonos tájékozódás után elindultunk hát Füzesabonyba, hogy megtaláljuk családunk új tagját. Ezúttal a gyerek választott, egy Emmára nagyon hasonlító kis jószágot, biztos fontos volt a kis lelkének, hogy az új barát olyan legyen, mint a régi volt. A később Mangóra keresztelt eb tökéletesen egészséges bizonyult, minden szükséges oltással, chippel rendelkezett, és láthatóan boldogan bandázott a haverokkal az udvaron, ahol az örökbefogadókra vártak. Hazaérve már kevésbé örült, először nehezen fogadta a változást, végül is csak egy hét hónapos kiskutya, aki addig elég keveset látott a világból.

Pár napba beletelt a bizalmát megszerezni, a megismerkedésünk kéthetes fordulóját viszont már egy négycsillagos wellnesshotelben ünnepeltük közösen – mindenféle probléma nélkül. Mangó láthatóan szeret velünk lenni, egyre nagyobb a szerelem, már kutyaiskolában is jártunk, igen okos állat. Szívesen utazik, el is gondolkodtunk egy kutyás szállodákat ajánló sorozaton…