Kiss Károly, 22 éves LEGO rajongó két éve alapította meg barátaival azt a klubot, amelynek ma már legkevesebb 6-7 ezer tagja van. „Valójában ennek a közösségnek a motorjai a felnőttek, akik összefognak, programot szerveznek, ami eljut aztán a LEGO igazi felhasználóihoz, a gyerekekhez és a családokhoz – mesélte Károly. „A felnőttek jórészt harminc feletti apukák, akiknek gyerekkorukban volt egy-két kisebb LEGO készletük, de nem tudták igazán kiélni a szenvedélyüket és most, hogy gyerekük lett, ők maguk is újból be tudnak kapcsolódni a játékba.”
Méretarányos álomvilág
Nem is akármilyen szenvedéllyel vetik bele az apukák magukat a LEGO nyújtotta örömökbe! A kiállításokon, amelyeket a társaság időről időre megszervez, 70-75 négyzetméternyi terepasztalon sorakoznak a különféle tematikájú, jókora építmények. Van, aki komplett várost teremt a színes kockákból, másoknak pedig a vadnyugat, Egyiptom, Spárta vagy éppen a Star Wars filmek híresebb jelenetei, díszletei és épületei adnak ihletet alkotásaikhoz. A társaságnak van olyan mérnök tagja, aki éppen a Forum Romanum pontos, méretarányos modelljén dolgozik, de fiatal nő is akad, aki a LEGO elemeiből ékszereket készít.
„A legtöbben saját képzelőerő és fantázia alapján építünk. Megveszünk és megépítünk komplett készleteket is, ha ezek valamelyik terepasztalunkba beleillenek, de a terepasztalok túlnyomó része saját ötletek alapján készül” – mondta Károly. A KLIKK LEGO hobbi- és kiállító-közösség vezetője szerint a felnőtteket egyrészt a nosztalgia vonzza a LEGO köré, másrészt az a tény, hogy ez játék nagyon szórakoztató módja az alkotásnak, teremtésnek, önkifejezésnek. „Ez egy olyan játék, amivel végtelen számú variációban lehet alkotásokat, építményeket létrehozni. Sosem lehet azt mondani, hogy az összes lehetőséget kimerítettem és már nem tudok újat építeni. Talán éppen ettől olyan népszerű a LEGO” – fűzte hozzá Károly.
LEGO kockáktól a valódi házakig
Hasonló véleményen van Dániel is, aki 37 éves sikeres építészmérnökként még ma is a LEGO kockákban találja meg a legjobb kikapcsolódást. „Emlékszem, hogy gyerekkoromban egész hétvégéket tudtam eltölteni a játék mellett és csak akkor hagytam abba az építést, ha a szüleim enni hívtak. Viszonylag sok LEGO volt a birtokomban, összesen két nagy zsáknyira való. Azonban voltak olyan készletek is, amik elérhetetlen álomnak tűntek akkoriban és évekig csak sóvárogtam utánuk. Ahogy kezdtem felnőni és jött az egyetem, ez a játék valahogy abbamaradt, más dolgok foglaltak el. Az utóbbi években azonban újra elővettem a régi készleteket és rá kellett döbbennem, még most is ugyanolyan fantasztikusan jól tudok vele szórakozni és kikapcsolódni. Nem mellékes, hogy szerintem a LEGO nagyban hozzájárult ahhoz, hogy végül is építésznek jelentkeztem és ezt az életpályát folytatom ma is. Így belegondolva azt hiszem, nagyon sok mindent köszönhetek neki.”