1. Fejleszti a képzelőerőt
A mesehallgatás automatikusan beindítja a gyermek képzeletét. Ahogy nő, úgy lesz egyre színesebb és élénkebb a képzelőereje, de csak akkor, ha rendszeresen megkapja ehhez a szükséges táplálékot: a mesét, aminek története mentén elszabadulhat a fantázia. Elég csak egy-két támpontot adni a gyermeknek ehhez: például egy illusztrációt a mesekönyvben, és ő máris elkezdi mozgásba hozni a figurát, mert feldolgozhatóvá, értelmezhetővé kell tennie a saját lelkivilága, értelme számára. Az elképzelt mesefigurák azután a gyermek képzeletében bármikor bármivé alakulhatnak, új formát ölthetnek és a legváratlanabb helyzetbe kerülhetnek. A mesehallgatás és olvasás ezért egy igen gazdag agyi tevékenység, amely fejleszti és bejáratja, megdolgoztatja az idegi pályákat és kapcsolatokat, szemben például a rajzfilmnézéssel, amik nem követelik meg a gyermektől, hogy a saját képzelőerejét mozgósítva jelenítse meg a történeteket fejben, hiszen készen kapja a látványt.
2. Szorosabbá teszi a gyermek-szülő kapcsolatát
Mesélés közben a mesemondó szülő és a mesét hallgató gyermek szoros kapcsolatba kerül. Ugyanabba a fantáziavilágba merülnek el, együtt élik át a mesehősök megpróbáltatásait is örömeit. De nem csak fejben és lélekben kerülnek egymáshoz közel, hanem fizikailag is. Amikor az édesanya a gyermeke mellé ül, az ölébe veszi, a kezét fogva mesét olvas fel neki vagy fejből ad elő egy történetet, hogy álomba ringassa a kicsit bensőséges fizikai kontaktus kerül vele. Márpedig egy fejlődésben lévő gyermek számára az ilyen érintések nélkülözhetetlen – kutatások bizonyítják, hogy azok, akiknek a szülei távolságtartóbban viszonyultak a gyermekükhöz és keveset ölelgették, simogatták, mind érzelmileg, mind szellemileg lassabban fejlődtek, szociális kapcsolataik pedig felnőtté érve felszínesek és üresek maradtak.
3. Megszeretteti a könyveket és az olvasást
Amikor egymás mellett ülve lapozgatják a mesekönyvet szülők és gyerekek, észrevétlenül is “hozzátapad” a könyvhöz az a kellemes, jó érzés, ami a mese hallgatása és a szülő közelsége miatt tölti el. Márpedig ez a jó érzés az alapja a könyvek szeretetnének és annak, hogy később az olvasáshoz is pozitívan viszonyuljon a gyermek.
4. Gyarapítja a szókincset
Rengeteg nagyszerű írónk foglalkozott gyerekmesékkel és ifjúsági irodalommal – talán nincs is még egy nemzet, ahol gyakorlatilag valamennyi jelentős író és költő kivette részét ebből a ,űfajból. Így aztán bőven válogathatunk a nagyszerű mesék között, amelyek ékes és választékos nyelven szólnak a gyermekekhez. De nem csak ezek, hanem a népmesék is olyan kifejezéseket használnak, amivel a hétköznapok beszélgetéseiben – akár az óvodában, iskolában vagy éppen otthon – nemigen találkozhatnak a gyerekek. Az pici gyermekkortól rendszeressé váló meseolvasás észrevétlenül lopja be ezeket a szavakat a gyermek szókincsébe, aki először a pár szavas mondókákat ismételve tanul új szavakat, majd az egyre hosszabb és színesebb mesékből lesi el őket. Mesék nélkül szegényesebb lenne a gyermekek “szótára”, a mesék közben felszedett gazdag szókincs viszont lehetővé teszi számukra, hogy az érzéseiket, gondolataikat árnyaltan, szabatosan fejezhessék ki és megértethessék magukat a külvilággal.
5. Értékrendet alakít
A mesék lényege, hogy erkölcsi tanulságot hordoz – megjelenik benne a jó és a rossz, a helyes és a helytelen, példákat hoz fel az élet útvesztőire és azok megoldásaira. A mesék nem csak arra adnak mintát a történeteiken keresztül a gyermekeknek, hogy a való életben hogyan legyenek úrrá a nehézségeken, hanem eligazítják abban is, hogy mi számít ebben az emberi létben örökérvényű jónak és mi az, ami rossz. Ilyen mérce nélkül felnőttként nehezen boldogulhatnának – és bár ezt nem kizárólag a mesékből tanulhatják el, a mesék szerepe igen fontos abban, hogy az ő nyelvükön átadja és mélyen szívükbe táplálja az erkölcsi törvényeket.
+1 A mese boldoggá tesz
A mese kiemel a valóságból és egy különös világba repíti a mesélőt és a mesehallgatót is. Ebben a világban valódi fájdalmak nélkül élhetik át mindketten a megpróbáltatásokat, kockázat nélkül vághatnak bele képzeletben a kalandokba, és a végén természetesen a siker érzése sem marad el, amikor a főhős – akiért egész végig szorított a gyermek – elnyeri méltó jutalmát. Mindeközben ott van a gyermek mellett az, aki számára a legfontosabb, aki az egész világot jelenti, akire támaszkodik és akinek a közelsége biztonságot és nyugalmat ad: az édesanya, az édesapa – a család. A mesehallgatás maga a boldogság, és ilyen élmények nélkül talán nem is válhat senki igazán boldog felnőtt.