Rajzfilmek a tévében – tiltsam, tűrjem, támogassam?

nlc | 2015. Május 09.
Sok szülő kényszerűségből hagyja a gyermekét a tévé előtt, és amíg ő a háztartással, kenyérkeresettel foglakozik a képernyőre bízza, hogy lekösse az egyébként folyton körülötte lábatlankodó gyerek figyelmét. Vannak, akik sejtik, hogy ez csak félmegoldás, mások pedig meg vannak győződve arról, hogy ez jó és praktikus módszer. Öntsünk most tiszta vizet a pohárba, és nézzük meg, vajon milyen hatással vannak a mai televíziós rajzfilmek a gyerekekre?

2011-ben érdekes kísérletet hajtottak végre a Virginiai Egyetem munkatársai, akik azt szerették volna kideríteni, hogyan hat a gyerekekre a televíziós rajzfilm. A kutatás igencsak aktuális volt már, mert a felmérések szerint az elmúlt tíz évben átlagosan 38 perccel növekedett a gyerekek körében televíziózással töltött idő (nálunk átlagban kicsivel több, mint három órát töltenek a gyerek a tévé előtt naponta), és ezzel párhuzamosan közel tíz százalékkal emelkedett azoknak a 6 év alatti gyermekeknek a száma, akik koncentrációs zavarokat és hiperaktivitást észleltek. Vajon van-e a két jelenség között összefüggés?

Rajzfilm után tompa a gyerekek agya

Hogy választ kapjanak, az egyetem kutatói három csoportban összesen 60 hasonló képességű, óvodás korú gyereket vontak be a kísérletükbe. Az első csoport 9 percen át nézett egy tipikus, mai gyermekeknek készített “pörgős” és igen népszerű rajzfilmet (a Spongyabobról van szó, tehát nem a legintenzívebb, lövöldözős meséről), a másik csoport egy ennél lassabb rajzfilmet nézett 9 percig, a harmadik csoportba tartozó gyerekeket pedig hagyták, hogy saját ritmusukban rajzolgassanak kedvük szerint. Kilenc perc után megkérték a gyerekeket, hogy hajtsanak végre néhány feladatot, amelyek a problémamegoldással, koncentrációs készséggel, memóriával és feladatvégrehajtási képességgel voltak kapcsolatban – például puzzle-t kellett összerakniuk, számokat tettek sorrendbe és fizikai gyakorlatokat végeztek. A végeredmény szerint valamennyi teszten az első csoport teljesített a legrosszabbul: aki a pörgős rajzfilmet nézte, az lassabban vagy egyáltalán nem tudta összeállítani a kirakós játékot és nehezebben hajtotta végre a fizikai gyakorlatokat is. A harmadik csoportba tartozó gyerekek viszont a legjobban oldották meg a teszteket. A kutatók ebből arra következtettek, hogy a gyors rajzfilmek rövidtávon mindenképpen befolyásolják az agyi funkciókat a gyermekeknél.

Készen kapott képek

A kísérlet meggyőzte a kutatókat arról, hogy a gyors ritmusú rajzfilmek valamilyen módon korlátozzák a gyerekek képességeit. Véleményük szerint a feszültéggel teli képsorok a frontális lebenyére hatnak negatívan, – ez a tervezés, a koncentráció, a figyelem és az érzelmek kontrollálásának helye az agyban. De vajon minden televíziós rajzfilm így hat? valamennyi mese ennyire ártalmas és ezért teljesen el kellene tiltani a televíziótól a legkisebb gyerekeket? A válasz nehéz, de inkább az “igen”, mint a “talán” vagy a “nem” felé hajlik annak ellenére is, hogy a lassabb tempójú mesék nem hatnak ennyire látványosan a gyermekek agyi funkcióira.

Ez nem túl jó hír sem a szülőknek, sem a gyerekeknek, hiszen számos kiváló gyermekműsor készül és készült régen, amik alapvető részét képezik a kultúrának és műveltségnek is. Ám hiába remek alkotások ezek, amiket nagyon megszerethet egy gyerek és életre szóló élményt adhatnak, mert maga a televíziózás aktusa az, ami alapvetően nem tesz jót a kisgyerekeknek. A tévé ugyanis amellett, hogy a fenti kísérletben is igazoltan gátol bizonyos agyi funkciókat, a gyermek képzelőerejét és kreativitását tompítja függetlenül attól, hogy jó értékes vagy éppen csapnivaló mesét néz-e. Ez azért van, mert a televízió képeit készen kapják a gyermekek: nem kell elképzelniük, vajon hogy néz ki, hogyan mozog, beszél, veselkedik a mesehős, míg például az olvasott meséknél, ahol legfeljebb egy rajzolt figura ad támpontot mindehhez a gyermekek fantáziája ösztönösen is életre kelti a figurákat. A képernyőt nézve nincs szükség a “belső képalkotásra”, és egy idő után erről le is szoknak azok a gyerekek, akik sokat televízióznak, aminek az eredménye az, hogy képzeletszegénnyé válnak, ez pedig oda vezet, hogy nehezebben dolgozzák fel lelkileg és értelmileg is az olvasott szövegeket (de a hallott szöveget is!).

Nem nehéz kitalálni, hogy ez a társadalmi beilleszkedésük is előmenetelük szempontjából mekkora hátrányt jelent, és a rossz hír az, hogy ezt a hátrányt a legtöbb esetben nem is tudják ledolgozni.

Mégis, mit tehet a szülő?

A tévé ugyanakkor nem ördögtől való dolog, csak jól kell tudni használni. Arra a legtöbb családban semmi esély sincs, hogy a televíziótól eltiltsák a gyereket, (többek között azért sem, mert a mai szülők általában igen elfoglaltak, és sokszor a tévé látja el a családban bébicsősz szerepét, amíg ők dolgoznak), másrészt, ha ezt meg is tennék, azzal a gyereket kirekesztenék a korosztálya közös élményeiből. Ha egyetlen rajzfilmet sem ismer, akkor kimarad az ezekről szóló beszélgetésekből az oviban, amiért lenézik őt, de legalábbis csodabogárként kezelik majd a társai. De erre is van megoldás, mégpedig több is.

Az egyik abban az ideális esetben működik, ha a szülőknek (vagy legalább az egyiknek) van ideje arra, hogy egy-egy rajzfilmet együtt nézzen meg a gyerekkel. A közös tévézés alatt beszélgetni lehet a cselekményről, a mesefiguráról, és így aktivizálhatjuk a gyereket, aki ezrét nem bambul bele teljesen hipnotizált állapotban a rajzfilmbe. Másrészt, ha együtt tévézünk a gyerekkel, akkor szabályozhatjuk azt is, hogy mennyit ül a képernyő előtt.

Ilyen ideális helyzet ritkán adódik, hiszen a szülőket elfoglalják mindennapos gondjaik és munkájuk napközben, amikor éppen ezek a rajzfilmek mennek. De éppen erre találták ki a videót, a képrögzítést, az internetet, a DVD-n megvásárolható és internetről letölthető meséket. Ezek a technológiák lehetővé teszik, hogy akkor nézze meg a mesefilmet a gyermek, amikor mi is ott lehetünk vele. Így a trendi, közszájon forgó mesékből sem marad ki a gyerek, sőt még olyanokat is mutathatunk neki, amiket a tévében nem is játszanak – például azokat a rajzfilmeket, amik nekünk szereztek anno nagy örömet gyerekként.

Exit mobile version