Vannak szavak, amelyeket hangzásra nem kedvelek. Ilyen a harcsa vagy a vajkrém, de ennek sem a hangzása, sem az üzenete nem tetszik. Nem nyelvészkedni szeretnék, csak valahogy elérni, hogy a hiszti szót tegyük korhatárossá, mondjuk 10 éven felülieknek végképp ne mondjuk. És kisebbnek se, ha feltételezzük róla, hogy értelmes dolog miatt van dühkitörése.
Mert lényegében erről van szó – csak a tálalás, na igen, arról lehetne vitatkozni. Mert amúgy mi a közös egy toporzékoló, bömbölő kisgyerekben és a csapkodó, kiabáló, csillapíthatatlan nőben? Semmi, mégis mindkettőt hisztisnek hívjuk. Mindkettejüknek megvan az oka rá, hogy nem tetszik neki a helyzet, amelybe került: az egyik mondjuk nem szereti a tejbepapin a kakaót, a másik meg amiatt vesztette el lélekjelentétét, mert a kritikus percben kitört a cipője sarka, és egész nap béna kacsaként fog totyogni.
A hisztivel több baj van
Az egyik, hogy akinek mondják, úgy érzi, hogy ami neki fontos, az a másik szemében bagatell, csekélység, és a dühét feleslegesnek, értelmetlennek tartja. Na és, ha letört a cipő sarka, akkor mi van? Na és, ha nem várt meg az utolsó busz? Közben meg lehet, hogy aznap ez volt a 999. dolog, ami nem sikerült, és amúgy is jó nagy rakás nyomorúság a nő élete. De hát aki azt mondja, hogy hisztizel, azt ez nem érdekli. Kiborulni nyilván csak olyan dolgokon érdemes, amiken ő szokott.
Neki szabad dühösen öklözni a kormányt vagy belerúgni az ajtóba – az olyan férfias, szinte reng a ház. Egy férfi tombol, dühöng, őrjöng, csak úgy árad a tesztoszteron, mint egy Axe-reklámban. Egy nő pedig ha frusztrált, hisztizik? Cumit nem akarnak a szájába dugni? Látványra, hanghatásra mindkettő ugyanaz, és az idegeket is hasonlóképp zilálhatja, mégis nagy a különbség. Nagy ritkán persze, ha egy férfira azt mondják, hogy hisztis, azzal nemcsak gyerekesnek, hanem nőiesnek is tartják – elvégre a hiszti a gyermekek és a nők műfaja. Ha meg nő mondja nőre – nos az nem szép. Vagy a hiszti is olyan, hogy az mindig csak másnak van?
A hiszti szó üzenete az, hogy nincs okod dühösnek lenni. Eleged van már a vitából, és nem tudod hogyan kezelni a helyzetet? Mondd azt a párodnak, hogy “ne hisztizz, drágám!”, és onnantól kezdve nincs miről beszélni. Elvégre mit lehet kezdeni egy toporzékoló, önmagából kikelt, beszámíthatatlan, csekély értelmű zigótával? Ez az egy szó, mint egy varázsige, konfliktushelyzetben vagy problémánál egy szempillantás alatt minden megoldási lehetőséget befagyaszt. Ha eddig nem lett volna elég baj, most tetézzük azzal, hogy jól meg is bántjuk a másikat. Merthogy mutassanak nekem valakit, aki bátran felvállalja, hogy ő hisztis. Na ugye. Szép a magyar nyelv és gazdag. Ha kihúzzuk belőle a hisztit, senkinek nem fog hiányozni.