Az én családomban a munka – pontosabban a munkahely – mindig valamiféle felsőbbrendű, szent dolognak számított, amit meg kell becsülni, amit meg kell tartani, amiért hálásnak kell lenni. Szüleim, nagyszüleim életkörülményei, a szegénységgel való folyamatos harc érthetővé teszi ezt a hozzáállást, és egyáltalán nem meglepő, hogy jómagam is szorongó felnőtté értem, akinek egyik legnagyobb félelme, hogy nem tudja befizetni a sárga csekkeket.
Fotó: Thinkstock
Talán pont emiatt egy hozzám hasonló, nem épp egészséges munkaszemléletű ember számára a fizetésemelés lélektanáról olvasni felettébb különös élmény, az meg szinte felfoghatatlan, hogy léteznek olyan kutatások, amikben arra keresik a választ, hogy az x százalékos emelés sértő-e a munkavállaló számára vagy nem. Az Észak-Iowa Egyetem professzora, Atul Mitra és kutatócsapata pont ezt tette, kíváncsiak voltak, mekkora a megfelelő fizetésemelés mértéke, illetve hány százalékos emelés az, ami igazán motiválja a munkaerőt – vagy nem sérti. Kutatásukban erre a legkisebb értelmes fizetésemelés mértéke kifejezést használták.
Korábbi szervezeten belüli felmérések már kimutatták, hogy a fizetésemelésnek általánosságban pozitív a megítélése, ám a munkával töltött idő mértékét, az elégedettségérzést csak kis mértékben löki ki a holtpontról, a béremelés mértéke ugyanis jellemzően annyira alacsony, hogy annak nem is nagyon tulajdonít a munkásember jelentőséget – magyarán: fel sem tűnik neki. A kutatásból kiderül, hogy lélektanilag megvan az a pont (vagy összeg), amikor a dolgozó komolyan elkezdi érezni a változást: nemcsak a bankszámláján látja a nagyobb összeget, de lélektanilag is csupa pozitív hozadékkal (kedélyállapot-javulással, pozitív jövőkép megjelenésével, kiszámíthatósággal) jár az emelés.
A bűvös szám a 7-8 százalék, vagyis ennyivel kellene a fizetéseket megemelni ahhoz, hogy a beosztott lelkében megszülessen a motiváció, hogy keményebben dolgozzon.
Ehhez a számhoz képest az átlagos fizetésemelés kimerül 3-5 százalékban, de sok helyen jóval ez alatt van – vagy egyáltalán nincs, ehelyett sokkal gyakoribb a bérek befagyasztása.
Az arányos béremelés mellett hatékony és eredményes lépés lenne, ha nemcsak pénzbeni juttatásokkal motiválnák a dolgozót. Például az extra szabad órák, a nem várt szabadnap, egy különleges feladat, az elismerés, mind mind a dolgozó morális hozzáállását erősítik – de jótékonyan hat a dolgozó lelkére az is, ha tudja és megérti, gazdasági okai vannak annak, hogy nem kap (nagyobb) béremelést.
forrás: onlinelibrary.wiley.com