Az átlagember kapásból az amerikai sorozatok alapján képzeli el a bűnügyi profilalkotást, de mi a valóság? Milyen módszert alkalmaznak Magyarországon?
Létezik profilalkotás itthon is, de a valóságnak nem sok köze van ahhoz, amit mondjuk a Gyilkos elmékben láthatunk. Már csak azért sem, mert az amerikai gyakorlat talán hasonlít arra, ami a filmben van, de Magyarországon nem teljesen azt a módszert használják. Az itthoni munka erősen statisztikai alapú, az alapfelvetése az, hogy hasonló áldozatok sérelmére hasonló módon elkövetett cselekményt hasonló elkövető visz véghez.
Jelenet a Zodiákus című filmből (Fotó: Profimedia)
Miből áll ez a statisztikai módszer?
Magyarországon jelenleg a felderített emberölésekkel kapcsolatban létezik egy adatbázis, de ha jól tudom, most készül szexuális cselekményekre vonatkozóan is egy hasonló. A módszer nagyon nagy vonalakban úgy működik, hogy amikor beérkezik egy ismeretlen ügy, betáplálják a programba az eset meghatározott adatait, a helyszínelésből és az orvosszakértő véleményéből nyert információkat, amelyek az elkövetés mikéntjére vonatkoznak. Olyanokra kell gondolni, mint például az eszközhasználat, hogy milyen sérülések vannak az áldozaton, hol történt az eset, milyen körülmények között, vagy hogy mi a halál oka. A program kiválasztja a több ezres adatbázisból azt a pár esetet, amelyek a legjobban hasonlítanak az aktuálisra. Gyakorlatilag egy sorrendet állít fel, és ebből az első pár esetet kiválasztják, majd további statisztikai elemzéssel kiszámítják, hogy az aktuális ügy elkövetőjének melyek a legvalószínűbb jellemzői. Eddig tart a hivatalos profilalkotás, emellett természetesen vannak egyéni próbálkozások, elsősorban pszichológusok részéről.
Akkor ennek a módszernek az alkalmazásához tulajdonképpen nincs is szükség pszichológusi végzettségre?
Ahhoz, hogy valaki lefuttassa a programot, nem kell pszichológusnak lennie, a pszichológiai ismeretek ahhoz kellenek, hogy miután a gép kidobott valamit, abból valódi, gazdag képet tudjon alkotni az ember, és a változók között meglássa az összefüggéseket. A lista önmagában nem használható annyira jól a gyakorlatban, mint egy valódi pszichológiai profil. Én úgy tudom, hogy a rendőrség bűnügyi elemző egységénél jelenleg is dolgozik pszichológus, de tudomásom szerint nem elemzik tovább a listát pszichológiai szempontból. Ahol a pszichológus bejön az egyéni profilalkotásba itt Magyarországon, azok a már említett egyéni próbálkozások, amikor valakit külön megbíznak, hogy a szabadidejében foglalkozzon ezzel, ebben az esetben viszont hiányzik a statisztikai elemzés. Ennek a kettőnek nagyon jó volna összeérnie, jelenleg is folyik ezzel kapcsolatban egy kutatás.
Nézzünk egy másik sztereotípiát, mely szerint a profilozást elsősorban sorozatgyilkosságok esetén használják – ez valóban így van? Magyarországon egyébként mennyire gyakran fordul elő sorozatgyilkosság?
Elterjedt tévhit a profilozással kapcsolatban, hogy sorozatgyilkosság esetén használják. A kezdet kezdetén még igaz volt ez, bár akkor sem mindig, manapság pedig már sok szexuális bűncselekménynél, terrorizmus esetében, gyermekek ellen elkövetett cselekményeknél, emberrablásnál vagy éppen cyberbűncselekményeknél is alkalmazzák. Magyarországgal kapcsolatban azt mondhatjuk, hogy hála istennek, nem jellemző a sorozatgyilkosság, de nem is különösen ritka. Hogy Amerikából ennyi esetről hallunk, az a hatalmas területnek és a népességnek köszönhető, illetve annak, hogy az FBI-nál bevezettek olyan módszereket, amelyekkel össze tudják kötni az eseményeket. Magyarországon is igaz, hogy a DNS-vizsgálatok és egyéb új módszerek terjedése miatt egyre nehezebb sorozatossá válni.
Milyen tulajdonságokra terjed ki egy profil?
Ez nagyon-nagyon változó. A statisztikai profilok általában jóval rövidebbek, és elsősorban demográfiai változókat tartalmaznak, a pszichológiai profilok hosszabbak, és sokkal több bennünk az úgynevezett „szoft változó”, ami a személyiségre vonatkozik, az illető működésmódjára, azokra a tulajdonságokra, amelyek leírják, hogy a környezetében élők hogyan tudnak ráismerni az elkövetőre. Ilyen például, hogy miként viszonyul a munkájához, a baráti, családi kapcsolataihoz, a párkapcsolatához, milyen az agressziókezelése.
Jelenet a Zodiákus című filmből (Fotó: Profimedia)
Úgy tudom, elég sok kritika éri a módszert. Mégis mennyire lehet hatékony és megbízható a profilozás?
A profilalkotást használó nyomozó szakemberek szubjektív meglátásai általában pozitívak, de valóban igaz az, hogy nagyon sokan kritizálják a módszert. Annak a nagyon kevés számú kutatásnak, ami ezzel kapcsolatban létezik, az a tanulsága, hogy a legpontosabb profilokat azok képesek létrehozni, akik képzett profilalkotók. A kutatások viszont például azt is mutatják, hogy minél régebb óta nyomozó valaki, annál kevésbé pontos a profilalkotásban: a rutinok, a berögződések, a sztereotípiák rontják a hatékonyságát. Minden abba az irányba mutat, hogy ha már profilt alkotunk, akkor mindenképpen olyan emberre van szükségünk, aki maga is pszichológus végzettségű, hiszen a profil a személyiségről, a belső működésről, a viselkedésről ad nekünk képet. Fontos, hogy az illető jártas legyen a kriminalisztikában, tudja, hogy a nyomozás hogyan működik, és a nyomozónak mire lehet szüksége, mert ha én elkezdem elemezni azt, hogy az elkövető megrekedt az orális fázisban, azzal ő nem fog tudni mit kezdeni. Olyan információkat kell átadni, amiket tud használni. Sokan állítják, hogy a módszer nem eléggé tudományos, ami nagy probléma, mert a gyakorlatban sokszor hasznosulnak azok az elméletek és ismeretek, amiket a profilalkotás összegyűjtött. Egyébként ez a helyzet nemzetközi vonatkozásban az elmúlt körülbelül 15-20 évben változóban van, és az utóbbi 10 évben jó tempóban halad a profilalkotás afelé, hogy tudományos szigorral ellenőrizze az elméleteit, az eddigi eredményeket, és hogy egy olyan módszert alakítson ki, ami egységes, ellenőrizhető, és a tudományos mércéknek is megfelel.
Miért hasznos a profilalkotás?
Azt szokták mondani, hogy a profilalkotás elsősorban gazdaságosabbá teszi a nyomozást. Az elején a nyomozók minden nyomot leellenőriznek, amin csak el tudnak indulni. Forgatókönyveket állítanak fel, és ezek közül egyetlenegy lesz jó, a többi felesleges munka. A profilalkotás nagyon sokat tud segíteni abban, hogy ezeket a felesleges szálakat hamar elvarrják. Ha például a profilból kiderül, hogy az elkövetési jellegzetességek alapján a tettes az áldozat számára idegen volt, akkor nem feltétlenül kell a teljes rokoni körtől DNS-mintát venni. Ha pedig az jön ki, hogy egy kimondottan nagy testi erővel bíró, impulzív, agresszív személyiség volt a tettes, akkor a hetvenkilós, nyüzüge figurával nem kell foglalkozni. A profil emellett irányt szabhat annak, hogy egy házkutatásnál mit kell keresni, de segíti a kihallgatási stratégiák kidolgozását is. Amit fontos tudni erről a módszerről – és ami egyben gyakran kritika is vele szemben –, hogy nem alkalmazható bizonyítékként. Ez egyébként szerintem így van jól, mert egyetlen profil sem lehet száz százalékig pontos, mégiscsak emberekről van szó. De nem is az a feladat, hogy bizonyítékként alkalmazható legyen, hanem hogy szűkítse a gyanúsítottak körét, orientálja a nyomozást, és ha a nyomozók elakadnának, akkor új ötleteket adjon.
Jelent a Zodiákus című filmből (Fotó: Profimedia)
Említette már az egyéni próbálkozásokat, ezek a gyakorlatban hogyan működnek?
Az ember természetesen betekinthet a nyomozati anyagba, amiből a legfontosabb információk a helyszínelés adatai és az orvosszakértői vélemények, majd ezek alapján készít egy profilt… amit aztán vagy használnak, vagy nem. Azt el kell mondanom, hogy Magyarországon azért nagyon faramuci a helyzet a profilalkotással kapcsolatban: istenigazából a nyomozók sem tudják, hogy mire lehet vagy nem lehet használni a profilt, és hogy milyen módszerek vannak. Általában két véglet jelenik meg, vagy azt mondják, hogy „semmire nem lehet használni, teljesen felesleges az egész”, vagy pedig azt gondolják, hogy jön egy profilozó, mint az amerikai sorozatokban, aki mindent megold, és végül ad egy telefonszámot vagy egy címet, hogy oda kell menni a tettesért. Nyilván egyik sem igaz.
Ennek ellenére úgy látja, hogy van perspektíva ezen a téren Magyarországon?
Azt egy nagyon-nagyon pozitív dolognak és óriási előrelépésnek tartom, hogy a rendőrség és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem között ebben az ügyben elindult az együttműködés, és most már folynak kutatások ezzel kapcsolatban. Szerintem ez lesz az útja annak, hogy a módszer valamennyire bizalmat kapjon, és élesben is ki lehessen próbálni. Szerintem a közös cél tulajdonképpen az, hogy a lehető leggyorsabban kézre lehessen keríteni azokat, akik bűncselekményeket követtek el, még azelőtt, hogy elkövetnének egy újabbat – és ebben segíteni tud a profilalkotás is.