Két évvel ezelőtt Lipták Zita sorsfordító pillanathoz érkezett: a kisebbik gyereke is óvodás lett, így hát eljött az ideje, hogy visszamenjen dolgozni. Ugyanakkor tudta, hogy anyaként az egykori hivatását aligha folytathatná sikeresen: a kicsik születése előtt kutatóként a háborús övezetekben élő afrikai nők társadalmi helyzetével foglalkozott, de két poronttyal az oldalán ez már nem volt megvalósítható. Fogalma sem volt, mihez kezdjen, de ekkor a kezébe akadt Marie Kondo, a világhírű japán rendrakási tanácsadó Rend a lelke mindennek című könyve, és az olvasmány alaposan átrendezte az életét.
A teste is jelezte: elkerülhetetlen a változás
„Világéletemben szerettem, ha rend vesz körül, aminek csodájára jártak az ismerőseim is, mert gőzük sem volt, két gyerek mellett hogyan tudom ezt megvalósítani – meséli Lipták Zita. – Persze valóban rengeteg munkám volt ebben – éppen ezért tetszett meg nagyon-nagyon Marie Kondo módszere, ugyanis a rendrakó maraton végére egy sokkal fenntarthatóbb, praktikusabb, kevesebb házimunkával járó otthoni életet ígért. A KonMari rendrakás alapja, hogy az otthonunkban lévő minden egyes tárgyról döntést hozunk: örömünkre szolgál, vagy készek vagyunk megválni tőle? Emellett a rendrakás végére mindennek helye lesz a lakásban, így nem kell többé rendet rakni, csak mindent oda visszatenni, ahová való. Ráadásul mindenből csak annyi lesz, amennyire valóban szükség is van akár praktikus szempontból, akár az esztétikum kedvéért. Mindez nagyszerűen hangzott, így neki is vágtam a saját rendrakó maratonomnak.”
Zita munka közben érezte meg, hogy a KonMari módszernek bizony igen erős a lelki oldala is. Méghozzá azért, mert az egyes ruhadarabok, papírok, vagy akár emléktárgyak a kezünkbe kerülve érzéseket, történeteket ébresztenek fel bennünk, így hát az otthonunk rendezése közepette kénytelenek vagyunk végiggondolni az életünket is. „A folyamat során jöttem rá többek között arra, hogy nem vagyok már boldog a házasságomban – meséli Zita. – Sem lelkileg, sem testileg nem éreztem jól magam az életemben, erre utalt az akkoriban kialakult autoimmun betegségem is. Maga a tünet pedig ijesztő volt: foltokban hullott a hajam, de az orvosok nem találták szervi okát annak, miért történik ez. A totális külső-belső rendrakás ideje alatt tudatosult bennem, hogy az énem női oldala csorbát szenvedett, ez okozhatja a bajt. Ekkor döntöttem el, hogy kilépek a párkapcsolatomból.”
Fotó: Spark Joy Home
Az ország első KonMari-helytartója
Zita nem állt meg itt: az új élet mellett új hivatást is szeretett volna. Nem kisebb célt tűzött ki maga elé, minthogy ő lesz az első hazai KonMari rendrakási helytartó és tanácsadó. Kitartóan képezte magát, eleinte autodidakta módon, különféle internetes szakmai csoportok segítségével, majd amikor hallott arról, hogy Londonban megrendezik az első hivatalos európai kurzust, amelyet maga a mester, Marie Kondo tart, tudta, hogy ott a helye.
„Akkoriban hosszútávfutó voltam, és versenyeztem is – meséli Zita. – Éppen egy nagyon komoly, hónapok óta tartó felkészülésen vettem részt a személyi edzőmmel, az ultramaraton azonban pontosan arra a hétvégére esett, amikor a KonMari-kurzus volt Londonban. Mivel a zsigereimben éreztem, hogy ez az én utam, kihagytam a futóversenyt, és az új hivatásomat választottam. A londoni kurzuson elképesztően sokat kaptam. Ott értettem meg igazán a KonMari módszer szellemiségét, ott tudatosult az, hogy a rendrakási maraton miként hat az életünk más területeire is, a munkánkra, vagy akár az emberi kapcsolatainkra. Segít elmélyült tudatállapotba kerülni, jelen lenni a pillanatban, és a szó szoros értelmében önmagunkkal foglalkozni.
Hiszem, hogy az otthonunk és az ott tartott tárgyak sok száz apró tükröt tartanak elénk, és amikor ezekbe belenézünk, rájövünk, mi az, ami fontos, amit meg kell tartani, és mi az, amit szeretettel el kell engednünk.
Fotó: Spark Joy Home
Emellett a módszer gyakorlása során sok-sok apró és nagyobb döntést is meg kell hoznunk, amelyek észrevétlenül építik a határozottságunkat, ez pedig kihat az életünk más területeire is. Korábban én is hajlamos voltam sokáig vajúdni egy-egy döntés meghozása előtt, mióta azonban a módszer szerint élek, ez nem jellemző.”
A rendtől bajban is jobban leszünk
Faragó Melinda pszichológus terápiás ülésein gyakran javasolja a depresszióval vagy életkrízissel küzdő pácienseinek, hogy mindentől függetlenül tegyenek rendet a dolgaik között. „Vannak problémák, amiket nyilván nem lehet egyik napról a másikra megoldani, ilyen lehet például egy válás, egy karrierválság, vagy akár egy sok negatív történésből fakadó depressziós időszak. Ám ami biztos: a környezetünk, a bennünket körülvevő tárgyak, a rendezettség vagy a rendetlenség befolyásolja a hangulatunkat. Épp ezért ha az alapvető problémát egyelőre nem tudjuk megoldani, és akár hetekig, hónapokig benne élünk, azt szoktam javasolni a klienseinknek, hogy fókuszáljanak a fizikai dolgokra: legyen rendben a testük, törődjenek magukkal, ápoltan járjanak-keljenek, és mindezt terjesszék ki a környezetükre is. Egy kiadós, elmélyült rendrakás vagy takarítás segíthet helyre tenni a gondolatainkat, arról nem is beszélve, hogy már pusztán a bennünket körülvevő harmónia miatt jobban érezzük majd magunkat az életünkben. Ez még akkor is működik, ha egyébiránt mélyponton vagyunk. Sokszor egy ilyen külső-belső rendrakás vezet el bennünket az újrakezdésig” – vélekedik a pszichológus.
Napi 55 percet töltünk keresgéléssel
És hogy miből is áll egy KonMari tanácsadó munkája? Lipták Zita azt mondja, a feladat rendkívül sokrétű. „Amikor találkozom egy új klienssel, aki arra kér, támogassam abban, hogy a módszer szerint rendet rakhasson az otthonában és az életében egyaránt, sokszor egyszerre kell pszichológusnak, coachnak, lakberendezőnek, praktikus tanácsadónak és persze barátnőnek lennem– meséli Zita. – A rendrakó maraton hónapokig tart, így hát nagy elszántság kell hozzá, és sok-sok türelem. Sokan a folyamat közepére nagyon elfáradnak, és ilyenkor bizony kell a lelkesítés, a motiváció, hogy amit elkezdett az illető, azt legyen ereje befejezni is, mert attól a pillanattól kezdve, hogy ez sikerül, minden sokkal könnyebbé válik.
Fotó: Spark Joy Home
Csak hogy példát is mondjak: egy friss amerikai kutatás eredménye szerint egy átlagember napi 55 percet tölt el a lakásában különböző tárgyak keresgélésével, és ez gyaníthatóan az európaiak esetében is hasonlóképpen lehet. A rendrakási maraton végére egy könnyen megtanulható rendszert is kapunk, amelyben mindennek megvan a maga helye, így nem pazarolunk időt, és nem terheljük az idegrendszerünket azzal, hogy nem találunk dolgokat, pedig már régen indulnunk kellene.
Remek példa erre a női táska tipikus esete. Szinte naponta cserélgetjük őket, mert minden ruhához és programhoz másik illik, így hát gyakran kerülünk abba a helyzetbe, hogy valami, amire az adott pillanatban nagy szükség lenne, pont a másik táskában maradt. Ez a KonMari módszerrel nem fordulhat elő, mert tiszteljük benne a tárgyakat, így a táskákat is, tehát esténként egy, az előtérben található dobozba kipakoljuk a bennük lévő dolgokat, hogy »pihenhessenek«, másnap pedig abba a táskába kerülnek be, amit éppen magunkkal viszünk.
Csupa-csupa egyszerű, de nagyszerű praktikát rejt a módszer, ami bizton állíthatom: megváltoztatta, teljesebbé és boldogabbá tette az életemet. Küldetésemnek érzem, hogy hazánkban is minél többen megismerhessék Marie Kondo csodáját!” – mondja Lipták Zita.
Fotó: Spark Joy Home