Több munka, türelem és jó humor
– a Vox szerint erre van szüksége annak, aki most, a világjárvány kellős közepén vált munkahelyet.
Az elmúlt hónapok rengeteg új kihívással szembesítették az embereket az élet minden területén, teljesen mást jelent most újoncnak lenni egy cégnél mint egy bő félévvel ezelőtt volt. És még így is a szerencsések közé tartozik az, akinek ilyen körülmények között kell helytállnia, hiszen rengetegen vannak, akik elvesztették munkájukat, és egyelőre nem tudtak elhelyezkedni.
Hogy Magyarországon hány embert bocsátottak el tavasz óta, arról különböző adatok vannak: a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb jelentése szerint szeptemberben az előző hónaphoz viszonyítva mintegy 37 ezerrel, 222 ezerre nőtt a munkanélküliek száma, a Publicus Intézet felmérése szerint pedig a magyarok 15 százaléka lett munkanélküli a járvány miatt. Ezzel párhuzamosan ráadásul csökkent a nyitott pozíciók száma is. Bár mintha valami javulás látszana ezen a területen, a Profession.hu közleménye szerint az előző hónappal összevetve például szeptemberben már 39 százalékkal növekedett az új meghirdetett állások száma, igaz, éves összevetésben azonban az új álláshirdetések száma továbbra sem éri el a tavalyi év azonos időszakának szintjét.
Mindeközben viszont a meghirdetett pozíciókra átlagosan 40 százalékkal többen jelentkeztek 2020 harmadik negyedévében, mint egy évvel korábban, vagyis a járvány a munkaadóknak kedvez, hiszen sokkal többen jelentkeznek egy állásra, sokkal több jelentkező közül válogathatnak. Galgóczi Krisztina HR-szakember szerint ezért is fontos, hogy odafigyeljünk arra, hogy a megfelelő állásra jelentkezzünk, és hogy a jelentkezésünkkel kitűnjünk valahogyan a tömegből.
Segítség, kiégtem!
Ha nincs külső kényszer, ami miatt munkahelyet kell váltani, akkor sem könnyű meghozni a döntést, de van olyan helyzet, amikor tényleg előre érdemes menekülni. „Ha valaki nem tudja tartani az egyensúlyt a munka és a magánélet között, ha fizikai tünetei vannak, ha folyamatos az elégedetlenség, ha remegő gyomorral megy be dolgozni, akkor ideje váltani” – tanácsolja a HR-szakember, aki hozzáteszi, mielőtt bármit is lépnénk, azt is el kell dönteni, hogy a hivatásunkat keressük, vagy „csak” munkát, hogy legyen miből eltartani magunkat és a családunkat, és persze kell, hogy határozott elképzelésünk legyen arról, mit szeretnénk, ha a jelenlegi állásunkkal nem vagyunk elégedettek.
Ha a jelenlegi, finoman szólva sem kedvező munkaerő-piaci viszonyok mellett sikerül eljutnunk oda, hogy a jelentkezésünkkel felhívjuk magunkra a munkavállaló figyelmét, vár a következő kihívás, amivel sokan csak most találkoznak először, az interjúztatás ugyanis sok cégnél már nem személyesen zajlik, hanem a virtuális térben. Ennek megvannak az előnyei és a hátrányai is mindkét fél számára.
Munkavállalóként vagy jelöltként például nagyon fontos odafigyelni arra, hogy technikailag felkészüljünk az interjúra, vagyis legyen működőképes számítógépünk, azaz működjön a kamera, a mikrofon, ne szakadozzon az internet, legyen megfelelő világítás, ne csak egy fekete paca legyünk a képernyőn és így tovább. Könnyebbség viszont az, hogy online interjúztatás egy csomó terhet is levesz a vállunkról, mondjuk nem kell aggódni amiatt, hogy nem érünk oda időben, nem találjuk meg az irodát, koszos lesz a ruhánk, és így tovább.
Igaz, így elmarad az első benyomás, egy munkahelyre belépve ugyanis akarva-akaratlanul felmérjük, hogy milyen lehet ott dolgozni, hogy milyen a benti hangulat, erre videócseten keresztül nincs mód. Ez pedig magukat az interjúztatókat is új kihívások elé állította.
„A virtuális térben is olyan körülményeket kell kialakítani, amelyeken keresztül a jelölt úgy ismerheti meg a céget, mintha bejött volna körülnézni az irodába. Fontos, hogy kölcsönös legyen a bemutatkozás, sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a történetmesélésre a részünkről is. Kihívás az is, hogy az online interjúnál nehezebb megteremteni azt az intim kapcsolatot vagy környezetet, ami egy személyes találkozásra jellemző, mindenki kicsit távolságtartóbb. Egy kézfogásból, egy mosolyból, abból, hogyan méri fel egy ember a környezetét, nagyon sok következtetést le lehet vonni, de erre most nincs lehetőség” – nyilatkozta Galgóczi Krisztina.
Minden kezdet nehéz
Mariann még kora tavasszal helyezkedett el egy szoftvercégnél, a többkörös állásinterjúk még személyesen zajlottak. „Fontos volt számomra a személyes találkozás, mert mielőtt elkötelezem magam egy cég mellett, a döntést a szakmai munka mellett a szimpátia is befolyásolja.” Amikorra azonban munkába kellett volna állnia, életbe léptek a kijárási korlátozások, és cégnél otthoni munkavégzésre tértek át, és akárcsak új kollégáinak többsége, egy-egy nap kivételével ő is a mai napig home office-ban dolgozik.
Hogy jobban megismerje, hogyan is működik a cég, különböző dokumentumokat és videókat kapott kollégáitól, és elismeri, így egy kicsit nehezebb volt feltérképezni a helyzetet. „Nagyrészt magamnak kellett megtalálni a megoldásokat a felmerült kérdések esetén. A távolból többször elbizonytalanodtam, hogy kihez és mivel kapcsolatban fordulhatok.”
Ugyan a jó munkahelyi kapcsolatok kialakításához véleménye szerint elengedhetetlen a személyes találkozás, sikerült beilleszkednie, és olyan munkaritmust kialakítani, ami illeszkedik a csapatához. „Persze ennek ellenére azért akadtak nehézségek. Ha a munkatársak nem egy légtérben tartózkodnak, akkor minden sokkal több időt vesz igénybe. Gondolok itt az egyeztetésekre és a meetingek hatékonyságra, most távmunkában kell összehangolniuk a projekteket, ami kihívás lehet sok szempontból. És nagyobb figyelmet kell annak szentelni, hogy mások idejét is tiszteletben tartsuk.”
A távmunkának persze megvannak az előnyei is. Szerintem az otthoni munkavégzés egy macska társaságában mind a kreativitásra, mind a terhelhetőségre jó hatással van. Pontosan akkor vonja el a figyelmet, mikor már kifogytál az ötletekből és megvigasztal, mikor a visszajelzések túlságosan diplomatikusak.
Fontos, hogy szeresd a munkádat, máskülönben nehéz motivációt találni az ingerszegény környezetben.
Szeretjük a home office-t, de annyira azért nem
A Profession.hu nyári felmérésének eredményei szerint a megkérdezett cégvezetők 57 százaléka úgy látta, hogy alkalmazottai ugyanúgy teljesítettek otthonról dolgozva, mint korábban, az irodában (500 fő feletti cégek esetében ez az arány jelentősen magasabb, 70 százalék feletti), 18 százalékuk szerint kifejezetten javított a vállalat hatékonyságán a home office. Ebből adódna a felvetés, hogy a távoli munkavégzést lehetővé tévő álláshirdetések száma esetleg nőtt az elmúlt év azonos időszakához képest. A Profession.hu eredményei azonban azt mutatják, hogy nincs lényeges változás ebben.
Liza Mariannal ellentétben nem a kijárási korlátozások előtt talált új munkát, hanem az enyhítések után kezdett el új munkahelyén dolgozni, mégpedig egy magánegészségügyi intézményben. „Teljesen szokványos módon zajlott a felvétel. Személyesen mentem el az állásinterjúra, rajtam és a leendő főnökömön is maszk volt. Számomra nem volt kérdés, hogy kizárólag maszkban jelenjek meg.”
Akárcsak HR-szakemberek, Liza is úgy gondolja – pandémiától függetlenül – hogy hosszú távon nemcsak az új csapattagnak, de a régóta ott dolgozók érdeke is, hogy a beilleszkedés minél gördülékenyebben menjen. „A legelső munkanapodon jólesik, ha megmutatják neked, hogy például hol található az öltöző, a privát mellékhelyiség vagy a teakonyha, ahol az ebédedet meg tudod melegíteni – persze, ha nem csak a szerződésed szerint jár az ebédidő. Na, az én munkahelyemen ezek mind kimaradtak.”
Szerencsére az új kollégáival a lényegesebb dolgokkal kapcsolatban nagyjából egy rugóra járt az agyuk, voltak bőven pozitív tapasztalatok, és ez sokat segített. „Rengeteget számít az, hogy a közeg, amelybe kerülünk, mennyire akar vagy képes segítő kezet nyújtani. Az én esetemben tehát mindig is a kapcsolatokon áll vagy bukik minden, a jó hangulat elengedhetetlen a sikeres munkavégzéshez.” Hogy pontosan mi volt az elmúlt időszak legnagyobb konklúziója, Liza szerint még korai megmondani, de azért van egy tanulság, ami talán sokaknak ismerősen csenghet. „Annyit már most tudok, hogy igenis, sokkal több önbizalom kell. Az önhátráltatás nagyon veszélyes, nem lehet elégszer emlékeztetnem magam erre.”
Félelem és reszketés
A munkahelyváltás akkor is stresszel jár, ha éppen nem tombol világjárvány, és teljesen természetes, ha félünk az ismeretlentől, ha van egy kis vizsgadrukk. Dr. Lori Whatley, a Connected and Engaged című könyv szerzője szerint ilyen helyzetekben fontos, hogy a
célra fókuszáljunk, és ne arra, hogy milyen akadályokat kell leküzdeni, mert ez csak fokozza a szorongásunkat. Hogy az ismeretlen ne legyen többé ismeretlen, abban sokat segít az, ha kérdezünk.
„Fontos tudatosítani magunkban, hogy jobb az elején egy kis kérdéssel kezdeni, minthogy utólag lavinával nője ki magát probléma” – mondja a HR-szakember. Persze nem mindig tudjuk azonnal feltenni a kérdéseket, ezért érdemes azokat felírni azokat, és ha túl sok gyűlik össze, akkor fontossági sorrendet is felállíthatunk.
Igen, ám de van, aki attól tart, hogy ha túl sok kérdést tesz fel, akkor mások azt gondolják majd, hogy – finoman fogalmazva – nem ő a legélesebb kés a fiókban. Mindenkit meg kell, hogy nyugtassunk, azért ez így nem egészen állja meg a helyét, a megfelelő kérdések azt is mutathatják, hogy szeretnénk tanulni, fejlődni, hogy érdeklődőek vagyunk, hogy szeretnénk a lehető legjobban végezni a munkánkat. És egy kutatás szerint minél többet kérdez valaki, minél nyitottabb arra, hogy segítséget kérjen, annál jobban teljesít majd, és annál elégedettebb lesz.
A saját lelki nyugalmunk érdekében próbáljunk arra gondolni, hogy az újoncokkal szemben azok, akik már öreg rókának számítanak, általában elnézőbbek, ők is voltak már hasonló helyzetben, és ki tudja, talán egyszer újra ilyen helyzetben találják magukat.
Nehezen tudom elképzelni, hogy valahol probléma, hogy valaki túl sok kérdést tesz fel. Mi azonnal mondjuk az új munkavállalónak, hogy kérdezzenek, és lehetőleg már akkor, amikor probléma felmerül. Ez persze nemcsak akkor lényeges, amikor munkahelyet váltunk, minden kommunikációs helyzetre igaz, mert lehet, hogy neked az a megérzésed, hogy a másik ezt és ezt gondolja, de nem vagyunk gondolatolvasók, ezért jobb biztosra menni, vagyis kérdezni
– mondja Galgóczi.
Hozzáteszi, természetesen elsősorban a munkaadó felelőssége, hogy megkönnyítse a beilleszkedést azzal, hogy minél több lehetőséget biztosít a kommunikációra. „Már a kezdés előtt ki lehet küldeni egy tájékoztató levelet az új munkaerőnek, hogy érezze, hogy fontos, hogy várják őt, hogy tudja, milyen fórumokon tud visszajelzést adni, vagy éppen kapni.”
Ha pedig az új kolléga nem kap meg minden információt, amire szüksége van, neki kell lépnie, neki kell proaktívabbnak lennie,
– figyelmeztet Galgóczi Krisztina.
Persze nyilván könnyebb kérdezni, ha egy helyiségben vagyunk a többiekkel, ha látjuk, ki mit csinál, ráér-e, éppen milyen kedve van. Ha viszont szét vagyunk szórva a városban, netalán az országban vagy a világon, és még nem is látjuk a másik arcát, akkor nehezebb megállapítani, hogy alkalmas-e az időpont. A virtuális kommunikáció pedig még azoknak is kihívást jelent, akik anno csetszobákon edződtek, gyakoribbak a kommunikációs félrecsúszások, könnyebb megbántani valakit, ráadásul az online beszélgetésekből kevesebb dologra emlékszünk, mint a személyes párbeszédekből. Bár tény, hogy előbbiek legalább visszakereshetőek.
Ha megvannak a kommunikációs csatornák, akkor egy újabb feladat vár az új munkavállalóra: ha nagyon hasonló az új cég, mint a korábbi munkahelyünk, akkor is lehet, hogy megvan a sajátos nyelvezete, amit meg kell tanulni, és ami egy kívülállónak elsőre nehézséget okozhat. És igen, azt, hogy hogyan szeret kommunikálni a főnök a lehető leggyorsabban, azt érdemes minél gyorsabban kipuhatolni. Galgóczi Krisztina szerint a leendő munkavállalónak már az interjúztatás közben is érdemes odafigyelnie, hiszen nagy valószínűséggel az első vagy második körben már találkozik a felettesével, és ez alapján már azért le lehet vonni pár tanulságot azzal kapcsolatban, neki milyen a kommunikációs stílusa.
De mi a helyzet a kollégákkal? Amíg nem kezdeményeznek mások, amíg sikerül feltérképezni, náluk mi a módi, addig nincs mit tenni, semlegesen és tárgyilagosan kell kommunikálni. Aki elég bátor, még kétszemélyes meetingekre is elhívhatja a kollégákat, és így legalább ezzel egy újabb stresszforrást ki lehet iktatni. Bizony, sok új kolléga tart attól, hogy láthatatlan marad, hogy nem veszik észre, nem vesznek róla tudomást, hiszen nem ismerik, azt sem tudják, ki fia-borja. És nemcsak azért érdemes kialakítani szorosabb kapcsolatot a kollégákkal, mert így zökkenőmentes lesz a munkavégzés, hanem azért is – ezt a Gallup felmérése derítette ki – azoknak, akiknek vannak munkahelyi barátai, sokkal elkötelezettebbek a cég iránt.
Végül, de nem utolsósorban ne feledjük, bármilyen kihívásokat is jelent munkahelyet váltani ilyen nehéz időkben, karrierünk szempontjából jól sülhet el, hogy ilyen helyzetben is helyt álltunk, hogy feltaláltuk magunkat, előnyt jelenthet, ha feljebb szeretnénk lépni a ranglétrán, vagy ismét új munkahelyet keresünk, hiszen életünk egyre nagyobb része költözik át a virtuális térbe, és jobb, ha otthonosan mozgunk a szép új világban.
Még több cikk a témában:
- „A fél karomat adnám egy értekezletért!” – te maradnál örökre home office-ban?
- „A mentális állapotunkon múlhat, hogy vészeljük át a válságot”
- Tegnap még minden rendben volt, ma meg kirúgtak a munkahelyemről