Titokzatos, elhagyatott helyek Magyarországon, amiket misztikusságuk miatt sokan kedvelnek

Németh Orsi | 2021. Május 06.
Megmutatjuk Magyarország másik arcát, ami érthető módon nem került be az útikönyvekbe. Kísérteties helyek szerte az országban.

Hajótemető, elhagyatott sampongyár, szellemtanyává változott laktanya. Helyek, épületek, amelyeknek falaiból árad a történelem, és a szomorú vég.

Pilismaróti hajótemető

Alig pár hajóroncs maradt a kísérteties pilismaróti öbölben , azokat viszont maga a természet állt neki eltakarítani. Kevés az információ arról, hogyan keletkezhetett a hajótemető, az mindenesetre biztos, hogy egykor jégtörésre és mederkotrásra használhatták ezeket a járműveket. A hajóroncsokat egy vállalkozó vásárolhatta fel, majd elkezdődhetett a bontásuk, ami évek óta tart. A partszakasz amúgy igen barátságtalan: az iszapos-rozsdás vízben felbukkanó acélsodronyok miatt nem tanácsos fürdeni a környéken, valamint a hajókra fellépni is nagyon veszélyes és tilos, ezért állandóan őrzik őket.

A roncsok körül sok a kérdés. (Fotó: Hernád Géza)

Egyesek szerint alacsony vízállásnál hallani a máig tisztázatlan körülmények között odakerült rozsdás bárkák félelmetes nyikorgását.

A természet átvette az uralmat (Fotó: Hernád Géza)

Cinkotai sampongyár

Igazi szellemtanya lett abból a cinkotai sampongyárból, ahol anno olyan ikonikus termékek készültek, mint a WU2 sampon, az Ultra, Komfort vagy a Bip.  

Ma már Szegeden készülnek a WU2 samponok (Fotó: Hernád Géza)

A telep mára teljesen az enyészeté lett, pedig 2014 februárjában még zajlott itt az élet. A gyár dolgozói, miután hónapok óta nem kaptak fizetést, a vezetőség eltűnt, a felelősök pedig felszívódtak, sztrájkbizottságba tömörültek, blokád alá vették a gyárat, hogy megakadályozzák a gyár elbontását, a gépek elszállítását.

A zűrzavaros időknek vége, ahogy a cinkotai sampongyárnak is (Fotó: Hernád Géza)

Mára már nyoma sincs a zűrzavaros időknek, a telep maximum a fájdalmas elhagyatottságtól visszhangzik, a dolgozók számára pedig az sem vigasz, hogy a termékek gyártása nem állt le, egy szegedi cég gyártósorán készülnek.

Szeged feledésbe merült titka

2010 és 2013 között egy titkos közösség működött Szegeden, a Sándor utcában. Az alkotói folyamat nyomai, maradványai és ottfelejtett darabjai még fellelhetőek a helyszínen.

Több alföldi képzőművész Neander-völgyének nevezhetjük ezt a helyet. Az itt készült alkotásokból egy kiállítást is létrehoztak annak idején a szegedi Grand Caféban Radvánszki Leventével és Vajda Gáborral közösen. 

Ki tudja, mikor éled újra a társaság?! (Fotó: Pál Anna Viktória)

Az évek során a közösségből többen a Képzőművészeti Egyetemen folytatták a festést, volt, aki dolgozni kezdett, végül mindenkit másfelé terelt az élet.

Ma már teljesen véletlenszerű, hogy történik-e itt alkotás, vagy sem. Mindezzel együtt még titokzatosabb a ház légköre, ahogyan azt az itt alkotók is fokozatosan megtapasztalták, ezért  a „Titkok földje” nevet adták a háznak.

A társaság három évig működött ebben a lakásban (Fotó: Pál Anna Viktória)

Újpesti flottilla laktanya

Újpesten, a Külső váci út 119-es szám alatt található a volt Petőfi Sándor laktanya. A 2001-ben megszüntetett alakulat, a Honvéd Folyami Flottilla egykori bázisának tulajdonjogáért éveken keresztül harcolt a IV. kerületi önkormányzat.

2001-ben szűnt meg az alakulat (Fotó: Hernád Géza)

A magyar flottilla első nagy napja 1848. július 25-e volt, amikor vízre bocsátották az ország első hadigőzösét. Mára a szellemvároshoz fogható laktanya több épületét elbontották, az ebédlőt már szanálták, a kórház is félig megsemmisült. Az egész terület bontása végül 2017 decemberéig fejeződött be.

A bontást 2017-ben fejezték be (Fotó: Hernád Géza)

Szentkirályszabadja, az egykori katonai támaszpont

Veszprémtől pár perc autóútra található Szentkirályszabadja, ahol egykor katonai támaszpont működött. Repülőtere a mai napig üzemel, a mellette található laktanyaváros azonban évtizedek óta üresen áll.

Igazi szellemváros (Fotó: Major Brigitta)

A szellemváros hangulata az interneten számos fotón látható Pripjatyra, a Csernobil melletti, egykor ötvenezer lakost számláló kisvárosra emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy utóbbi helyen jóval több használati tárgyat lehet látni, mivel az 1986-os atomkatasztrófát követően a lakók csak korlátozott mennyiségű holmit vihettek magukkal. Szentkirályszabadja mellett azonban látható, hogy ami mozdítható volt, azt elhordták, ami nem volt az, azt megpróbálták hordozhatóvá tenni. A területet ma már teljesen a természet uralja.

Elképzelhetetlen, hogy egyszer itt emberek éltek (Fotó: Major Brigitta)

Olvass múzeumokról is az nlc-n:

(Nyitókép: Major Brigitta)

Exit mobile version