Pénteken lett 89 éves Vitray Tamás, de nem volt nagy családi buli. Mint azt a Blikknek elmondta, csak a kerek évfordulókon tartanak nagyobb ünnepséget. “Sehogyan nem ünnepelek. Felhívnak az unokák, megköszöntenek, a nagyobbak pedig idevetődnek majd, de nekik már saját életük van, jönnek, amikor jönnek. Majd jövőre, az kerek lesz. Azt gondolom, jó lesz látni, hogy kik vannak mögöttem, mármint a családom” – mondta.
A lap arról is érdeklődött, hogy Vitray vesz-e magának ajándékot, erre a tévés azt mondta, hogy a ruházkodását évek óta maga intézi, és ha szeretne valamit, akkor gyűjt rá. Arra a kérdésre, hogy mit jelent számára a kor, azt mondja, hogy “szép megfogalmazása ez annak, hogy zavar-e az öregedés. A kor, maga a szám, mindig eggyel több, aminek persze, nem örülök. Nehezen élem meg az öregedést, azt, hogy csöndesen le kell mondani dolgokról. Keserves dolog ez – mondja, de hozzáteszi, hogy: – Az egészség nagy ajándék, de nemcsak a születésnapon, hanem az év minden napján. Ám ezért dolgozni is kell! Az évek múlásával azonban ez egyre nehezebb, hiszen már nem olyan könnyű úszni, futni vagy felülni a szobabiciklire. Aztán ebbe szép lassan belecsúszik az ember. Persze, ez az élet rendje, de ennek a tudomásulvétele bizony nehéz.”
Vitray arról is beszél, hogy úgy gondolja, a sokszorosát elérte annak, amit akart. “Háromszor felvételiztem és ugyanennyiszer küldtek el az egyetemről, pedig színházi rendező szerettem volna lenni. Végül sok évvel később mégis tanár lettem a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Emellett találtam egy olyan szakmát, amelyben hatvan éven keresztül dolgoztam – mondja karrieréről, és a magánéletével folytatja: – Az biztos, hogy nem volt ambícióm háromszor nősülni. (Kállay Boritól két éve vált el a tévés – a szerk.) Nem köntörfalazok: vágyom egy társra. Az viszont kérdés, amit várok egy társtól, az tud-e még teljesülni. Vagy hogy én tudom-e teljesíteni, amire a másik vágyik. 89 év sok, nem tudok túl sok mindent garantálni, egy ezüstlakodalmat például már biztosan nem.”