Amikor 12 évesen elkezdett fájni a hasam, és egyszer csak vérezni kezdtem, azt hittem, hogy a halálomon vagyok. Anyám rejtőzködő menstruáló volt, nem lehetett látni betéteket vagy tamponokat a vécében kislánykoromban, így igazából azt sem tudtam, hogy létezik a menstruáció. Még egyetlen osztálytársam sem menstruált akkor és nem is volt szó köztünk ilyen témákról, leginkább a Barbie-babázós korszakunkban voltunk nyakig, nem a nővé válással foglalkoztunk. Azon a bizonyos első menzeszes reggelen rettenetesen megijedtem, és kicsit sem voltam rá felkészülve, hogy mi történik velem.
Belém égett az a reggel, a szörnyű, tehetetlen érzés, úgyhogy eldöntöttem, amikor megszülettek a lányaim, hogy ők mindent tudni fognak a menstruációról, mire abba a korba érnek, hogy megérkezik az életükbe.
A felkészítés kisgyerekként kezdődik
Az már rég késő, ha csak tizenéves tiniket ültetünk le, és mondjuk el nekik, hogy mi fog történni a petesejttel és hogy vérezni fognak. A kis kíváncsi totyogókat már el lehet kezdeni felkészíteni arra, mi vár rájuk.
A gyerekeim úgyis mindig ott sertepertéltek körülöttem, nagyjából hat évig nem tudtam egyedül a vécére menni még pisilni sem, úgyhogy természetes volt, hogy látták olykor, ha betétet cseréltem. Ha pedig látták, rá is kérdeztek, mi az, én pedig mindig őszintén elmondtam, hogy menstruálok, hogy ez mit jelent és hogy majd sok év múlva ugyanez lesz velük is. Azt is hozzátettem, hogy ez jó dolog, mert bár fáj tőle a hasunk, de mégis a nőiségünkhöz tartozik.
Képünk illusztráció (Forrás: iStock)
Kisiskolás korban felvilágosító könyv
Az egyik legjobb döntés volt részemről, hogy megvettem a lányoknak Hoppál Bori: Az én testem című könyvét, amiben szórakoztató, gyerek közeli stílusban minden le van írva, amit egy lánynak tudnia kell a testéről, beleértve a menstruációt is. Ezt a könyvet már 8 éves korukban odaadtam nekik, hogy olvassák el, és ha bármi kérdésük van, akkor őszintén fogok válaszolni rá.
Így alakult, hogy a könyvben olvasott módon mi is kipróbáltuk, hogy vettünk többféle betétet, tampont és málnaszörppel eláztattuk a konyhát, hogy lássuk, melyik fajta betét mennyi folyadékot tud magába szívni. Jó móka volt, és játékossá tette a komoly beszélgetést a menstruációról és nővé válásról. Ezen a ponton a gyerekvállalás kérdését is át tudtuk beszélni, mert ha az érett petesejtről beszélgetünk, akkor a megtermékenyüléséről is szót kell ejteni. Két legyet egy csapásra.
Ünnepeljünk!
Végül de nem utolsósorban megígértem a lányoknak, hogy ha megjön az első menzeszük, akkor meg fogjuk ünnepelni. Mert ez egy ünneplendő esemény, nővé lesz a kislány! Tortát ígértem és azt, hogy bármilyen ételt kívánnak, én bizony elkészítem nekik és családi ünnepet csapunk belőle. Aztán persze be is tartottam az ígéretemet, amikor eljött a nagy nap.
Az ünneplés gondolata jót tett nekik, mert így nem annyira féltek tőle, mint inkább várták az első menstruációjukat, és úgy tűnik, azóta sem átokként, hanem a női lét velejárójaként gondolnak rá.