Beavatási szertartásnak számított, ha egy lánynak megmutatták a Kossuth kedvence receptjét

A Kossuth kedvencét – magát a receptet sokáig még csak le sem lehetett írni, titkosan őrizték. Beavatási szertartásnak számított, ha egy lánynak megmutatta az édesanyja, a nagymamája vagy egy közeli nőrokon. Először csak a hozzávalókról meséltek, aztán nézhette, hogy készül, majd maga is megpróbálhatta elkészíteni. Amikor ez elkezdődött, akkor már elég érettnek tartották ahhoz, hogy ezt a kissé bonyolult finomságot maga készíthesse. Egyébként is úgy vélték, csak abból lehet feleség, aki képes megsütni.

Cukrászdából

Ma már közkincs a Kossuth-kifli, a hagyományokat tiszteletben tartó Lajos Mary, Arany kézmű-díjas cukrász például el sem tudná képzelni, hogy a ceglédi Békebeli cukrászdában ne legyen a pultban. A századfordulón épült gyönyörű épület még őrzi a hajdanvolt fogadó emlékét, és Kossuthot sem engedi elfelejteni.

Én a nagymamámtól tudom a receptet. A mi családunkban, ahogy másoknál is, ünnepeken sütötték. Eleinte csak az asztalon láttam viszont, aztán tízegynéhány éves koromban megmutatták, hogyan készül. A nagyi pontosan kimérte a hozzávalókat, ez a süteményeknél különösen fontos. Eleinte csak a lisztet szitáltam, meg kellett mondanom, honnan tudni, hogy a tojás, a vaj friss. Mindent leírtam volna, de ezt a nagyi nem engedte. Úgy kell tudnod, mint egy Petőfi verset.

– mondja.

A süteményt nem könnyű elkészíteni, gyakorlott háziasszonynak kell hozzá lenni.

A nagymamám idejében nehéz volt a mandulát beszerezni, pedig ez az egyik legfontosabb hozzávaló. Valahogy mégis akadt egy maroknyi, vászonzacskóban őrizte a kamra legfelső polcán. A barátnője tette el neki, kifejezetten a Kossuth kedvencéhez. Ha a kormányzó nem is szerette az édeset, a mandula ízvilágát szerette, és ma már azt is tudom, hogy miért.

Na miért?

Ceglédiként Kossuthról olvastam a legtöbbet. Így tudtam meg, hogy gyermekkorában súlyosan megbetegedett, és egy nagy tudású remetéhez vitték, aki különböző gyógyfüveket adott az édesanyjának. Akkoriban a keserű ízeket mandulás-narancsos labdacsokba rejtették, innen a politikus vonzódása ehhez az ízvilághoz. Felidézte a gondtalan gyermekéveket. Később, amikor egyre híresebb lett, sok asszony sütött a tiszteletére süteményt, és aki jól ismerte, mandulát rejtett bele, méghozzá naranccsal. Kossuthot a szabadságharc leverése után Baltimore-ban is süteménnyel várták, egyenesen egy mandula formájúval. Azóta a szakma ezt Kossuth formának hívja, külföldön is így ismerik.

A Kossuth kedvence – igazi uzsonna sütemény, nyáron házi lekvárral, télen befőttel kínálták. Aki nem tud belőle megenni egy méretes szeletet, az kóstolja meg a Kossuthkát ami a Kossuth-kedvencének pici változata, modern cupcake, party kellék.