Vidékről jöttek a rétessütő asszonyok Molnár Ferenc miatt – Évszázados finomságok

Az édességek voltak a magyar politikusok gyengéi

Talán nem is gondolnánk, hogy néhány államférfi mennyire édesszájú volt, pedig egyesek bizony rajongtak a különböző desszertekért, sőt, volt, akiről el is neveztek egy-egy nyalánkságot. Kossuth Lajos különösen rajongott a pozsonyi kifliért, olyannyira, hogy egy idő után a róla elnevezett verziót Kossuth-kifliként kezdték árulni a vendéglőkben. Deák Ferenc szintén odavolt az édes falatokért, több olyan sütemény is létezik, amelyet róla neveztek el, köztük a Deák-torta, amely egy kávékrémes, csokoládés, mandulás finomság. Széchenyi István kedvence is egy édesség, a korabeliek szerint „hideg nyalatnak” nevezett ínyencség volt, amely nem jelentett mást, mint egy adag fagylaltot különleges tálalásban, méghozzá tengeri kagylóhéjba téve.

A politikusok mellett a művészek is rajongtak az édességekért. Molnár Ferenc például imádta a különböző réteseket, az anekdoták szerint az író törzshelye, a London Szálló úgy járt Molnár kedvében, hogy vidékről hozatott fel úgynevezett rétessütő asszonyokat, akik az író monogramját formázták meg süteményeikben. Az író felesége, Fedák Sári is többféle süteménnyel kedveskedett férjének. A színésznő cukrásztudományát dicséri több, róla elnevezett édesség, úgy, mint például a Fedák-lepény, vagy a Fedák-torta – ez egy ízletes, gesztenyés desszert.

A házias ízekért rajongtak a magyar irodalom nagyjai

Úgy tűnik, hogy az irodalom jeles képviselőit általában nem kápráztatták el a kacifántos gasztronómiai falatok, akik ezek helyett inkább az egyszerűbb, házias ételeket részesítették előnyben. Petőfi Sándor kedvelt fogása például a túrós csusza volt, de nagyon szerette a finom pecsenyehúsokat is. A költő a gulyásért annyira odavolt, hogy olykor még reggelire is azt ette.
József Attila is a házias ízek híve volt, a költő a Párizsban töltött ideje alatt állandóan bablevesre áhítozott, méghozzá csipetkével és kolbásszal, de bármikor le lehetett őt venni a lábáról egy kis disznópaprikással is, amelyet főtt krumplival fogyasztott a legszívesebben.
Mikszáth Kálmán kedvencét, a palóclevest a nagyhírű Gundel család egyik tagja, Gundel János főzte először az írónak. Mikszáth a kapros-túrós lepényért is rajongott, a töltött káposztát pedig egyszerűen csak az ételek királyának nevezte.
Jókai Mór ugyan szintén szerette a házias jellegű ételeket, mint a róla elnevezett Jókai bablevest, de egyes specialitásokat is szívesen fogyasztott, például felesége, Laborfalvi Róza ételkölteményeit. Ezek közül is a kedvence volt az aszalt szilvás orjaleves, az étkezéseket pedig el sem tudta képzelni különleges házi desszertjük, a jégbe hűtött, rumos, tejszínhabos dinnye nélkül, ami után vendégeik is rendszerint megnyalták mind a tíz ujjukat.

Kosztolányi Dezső jó ideig vegetáriánus volt, így a húsételek nála nem játszottak nagy szerepet, de annál több pirított rizst evett, nem így Illyés Gyula, akit a rántott csirke mindig el tudott varázsolni. Ady Endre viszont inkább a lencsefőzelékért volt oda, amelyhez elmaradhatatlan volt számára a pörköltszaft.

Krúdy Gyula eközben az ételek és italok megszállottja volt, ami műveiből is kiderül, aki nem olvasta őt, nézze meg a Szindbádból forgatott film idevágó jelenetét:

https://www.youtube.com/watch?v=K4q5166MCdE

Krúdy az életét képtelen volt elképzelni rácponty, körömpörkölt, és persze bor nélkül, fogyasztási szokásai miatt róla nevezték el a Krúdy fröccsöt, ez 9 dl bor, és 1 dl szóda.
Levelek tömkelege árulkodik arról, hogy Krúdynak mennyire fontosak voltak az étkezések. Egy alkalommal például így írt egy társasági összejövetelt szervezve: „Az első fogás magyaros töltött káposzta legyen. A vékonyra vágott káposztát két nappal előbb főzesd meg jó puhára, és csak azután rakasd bele összefőzésre a szükséges kellékeket. Nevezetesen a vastag marhaszegyet, füstölt disznóhús zsírosabb részeit, nem feledkezvén meg a csülkök, körmök, pirított füstölt szalonnák, ízesítő fűszerek, bors, paprika, babérlevél, kaporról sem. Második fogás apróra pirított töpörtyűs juhtúrós galuska legyen. Amennyiben akadnának közöttünk kákabélűek, ezek részére rummal leöntött csurgatott palacsintát javallok.”

Kálmán Imre megszerettette a rántott csirkét és a káposztás tésztát az amerikai elittel

Az operettek királyaként ismert Kálmán Imre a második világháború éveiben Amerikába kényszerült menekülni az akkori politikai helyzet és az üldöztetés elől. New Yorkban több művészbarátjával találkozott, akik szintén kénytelenek voltak elhagyni hazájukat, így Kálmán nagy társasági összejöveteleket rendezett barátainak, kollégáinak. Nemcsak az ismerősei mentek hozzá örömmel ezekre az estélyekre, hanem az amerikai művészek és az elit tagjai is előszeretettel fogadták a zeneszerző meghívásait, amelyben a Kálmán iránti elismerés mellett komoly szerepet játszottak a feltálalt ételek is. A zeneszerző szakácsnője, Pervics Mária ugyanis messze földön ismert volt finom főztjéről. A korabeli hírességek versengtek azért, hogy megkóstolhassák a szakácsnő finomságait.

Kálmánnál többnyire a legegyszerűbb magyar ételek kerültek terítékre, mivel a zeneszerző rajongott a házias ízekért, a magyar konyha alapfogásaiért: a rántott csirkecombot példálul az amerikai vendégek tömték magukba. Pervicsnek szokása volt, hogy minden évben kinevezett egy napot, amikor a Kálmán család minden tagjának elkészítette a kedvenc ételét. A zeneszerző ilyenkor kizárólag káposztás cvekedlit kért, sok sóval, borssal, ahogyan gyermekkorában szerette. Kálmán Imre úgy vélte, hogy „az étvágy ugyanaz a testnek, mint a szerelem a léleknek.” Ez a felfogás operettjeinek is egyik fő eleme, amelyekben a szerelemről és a finom ételekről mesél.