Az emlékkönyvet általában már alsósként ajándékba adták, születésnapra, névnapra, karácsonyra. Onnan kezdve lehetett gyűjtögetni a bejegyzéseket. Amikor már betelt néhány oldal, kiderült, ki rajzolt a legszebben az emlékkönyvbe. Nála hirtelen landolt egyszerre több emlékkönyv is. Mindenki akart tőle egy emléket, hiszen olyan jól csinálja.
A legbecsesebb bejegyzések a tanító nénitől kerültek bele. Aki a legjobb barátnőnek számított, az is hamar megkapta, hogy rajzoljon és írjon. Az a fiú sem úszta meg, aki éppen tetszett nekünk. Persze volt, aki hetekig ült rajta, más egy hétvége alatt csodásat rajzolt. Kopírozott például egy Donald kacsát vagy egy őzikét, virágot. Az idézetek szerelemről a barátságról, a szeretetről is szólhattak. De sok olyan is gyakorta fő oldalra került, ami a munka, a tanulás fontosságát hangsúlyozta. Ismert költők hazafias gondolatai vagy népi költések, akár butuska bölcsességek, négysoros versecskék is jellemezték a szövegeket. Év végén, évek múltán aztán lehetett nézegetni, visszalapozni, elmélázni. Ti még őrzitek a polcotokon?
Nem volt elég az emlékkönyv? Olvass még retró dolgokról!
- A gyerekrajzok más esetben is emlékidézők
- Mit árul el az emlékkönyv? A gyerekrajzok titkai