Napnyugta után kísért a siroki várúrnő, akinek a szerelem lett a végzete
A siroki vár úrnőjének, Gizellának a története évszázadokkal ezelőttre, a középkorig nyúlik vissza. A „vörös démon”, ahogyan a korabeliek nevezték őt, rendkívül kemény, harcias típusú nő volt, aki édesapja halála után úgy döntött, hogy soha többé nem akar boldog lenni, és úgy kerülte a szerelmet és a férfiakat, mint a pestist. De a lélek dolgai nem ilyen egyszerűek, nem lehet ésszel dönteni róluk. Ezért amikor egy napon bekopogtatott hét vitéz a várba, hogy szállást kérjenek éjszakára, Gizella szívét azonnal lángra lobbantotta az egyikük.
Fotó: MTI
Mivel a férfi viszonozta is az érzelmeit, akár boldogan is élhettek volna, amíg meg nem halnak, de a gond az volt, hogy a másik hat vitéz is szemet vetett az ifjú hölgyre. Így hát a vitézek megharcoltak az imádott nőért, és Gizella választottja a döntő csatában elesett. Ekkor a várúrnő a győztes vitézt, aki megölte szerelmét, ledöfte mérgében, majd a vár egyik bástyájából a mélybe vetette magát bánatában. A legenda szerint Gizella napnyugta után szokott megjelenni a vár romjain, ahol újra és újra megismétli öngyilkosságát.
Éjszakánként sikítoznak a máglyahalált halt szegedi asszonyok
Az 1700-as években egymást érték a boszorkányperek Magyarországon, és ezek nagy részét Szegeden folytatták le. Rengetek embert végeztek ki itt boszorkányság vádjával, nőket és férfiakat egyaránt. 1783-ban például máglyára küldték a város leggazdagabb lakosát, aki egyben a város bírója is volt egykor, a 82 éves Rózsa Dánielt, de nem menekült meg a kínhaláltól az őt megvádoló bábaasszony, Kökényné Nagy Anna sem. Rajtuk kívül számos nőt égettek el élve, akiknek a szelleme (állítólag) a mai napig bolyong az egykori máglyák helyszínén, a Boszorkányszigetnek nevezett területen.
Forrás: Wikipedia
Ez a szegedi Tisza parti, ártéri erdős rész napközben a helyiek egyik legkedveltebb helyszíne családi kiruccanásokra, szerelmes andalgásokra, kutyasétáltatásokra, naplemente után azonban senkinek nem ajánlják, hogy ott ténferegjen. A városlakók szerint ugyanis éjszakánként megjelennek az egykor ott meggyilkolt nők szellemei, és vérfagyasztó hangokat, sikolyokat, nyögdécseléseket hallatnak.
Négyszáz éve bolyong a grófnő, aki fiatal lányok vérében fürdött
Számos fiatal lány halálát tulajdonítják egy magyar grófnőnek, akinek az élete tele volt rejtéllyel és borzalommal. A történet szerint Báthory Erzsébetnek a szépség és a fiatalság volt a mániája, ennek érdekében még gyilkolni is képes volt. Úgy gondolta, hogy ha szűz lányok vérében fürdik, attól megfiatalodik, és szépsége örökké tart, ezért tömegével vitette kastélyába a fiatal lányokat, akiket válogatott módon kínzott, és rendkívül kegyetlen módon gyilkolt meg. Vérükből fürdőt vett, és mindenféle kencéket készített.
Tevékenységét végül leleplezték, és büntetésül saját toronyszobájába falazták őt, ott is halt meg végül 1614-ben. Bár az utókor egyes verziói szerint a gyilkosságok csak pletykák voltak, és valójában leánynevelő intézetet üzemeltetett, ezért vitte kastélyába a fiatalokat, az azért felvet némi kételyt, hogy a hozzá betérő lányok közül egyet sem láttak többé élve. A grófnőt azonban azóta is látni vélik egykori csejtei birtoka környékén, ahogyan éjszakánként nyughatatlanul bolyong.
Ma is kísért Óbudán a meggyilkolt kurtizán szelleme
1914. januárjában egy utazóládát találtak a járókelők a Duna bal partján, a Margit híd és a Lánchíd közötti szakaszon, amelyben egy női holttestre bukkantak. Kiderült, hogy az akkori éjszakai élet egyik leghírhedtebb nőszemélyéről, volt szó, akit megfojtottak, majd saját bőröndjébe zárva a partra vittek. Mágnás Elza, eredeti nevén Turcsányi Emília Budapest híres kurtizánja volt, aki kizárólag gazdag férfiak szórakoztatására specializálódott. Az így szerzett rengeteg ékszerére és megtakarított pénzösszegére szemet vetett a házvezetőnője és annak udvarlója, ezért a vagyon megszerzése érdekében meggyilkolták őt.
Illusztráció a Kis Újságban
Schmidt Miksa, a gazdag bútorgyáros, Elza utolsó szeretője az óbudai kiscelli kastély közelében helyezte végső nyugalomra a hölgyet, sőt, még egy kis kápolnát is állíttatott neki. Bár a gyilkosok megkapták méltó büntetésüket, és az ifjú hölgyet is eltemették nagy pompával, a meggyilkolt lelke mégsem tudott megnyugodni. Azóta számtalanszor látni vélték Elza szellemét, ahogyan a környéken kísért.