Tizenhat éve annak, hogy faluról a fővárosba költöztem, de ennyi idő sem volt elég ahhoz, hogy a vidék utáni sóvárgásom csillapodjon. Ez az oka annak is, hogy Magyarország legeldugottabb, legkisebb, legcsendesebb településeit kutatom, ahol rendre elbújhatok Budapest elől. Legutóbb a Veszprém megyei Gannán találtam meg azt, amit kerestem.
A Bakony nyugati lábánál, Pápától mindössze 12 kilométerre fekvő kis zsákfalura véletlenül bukkantunk, egy olyan horgásztavat kerestünk a barátommal, ami háborítatlan, zöld övezetben található, nem fedezték fel maguknak túl sokan – és elég messze van a zajos, büdös fővárosi rémálomtól.
A találatot a világhálónak és annak a pár fotónak köszönhetjük, amin egy hófehér, színes virágokkal pingált vályogház hitette el velünk: jó lesz nekünk ott. Nem késlekedtünk, telefonáltunk, foglaltunk, pár nappal később pedig már a pályán hasítottunk, hogy felfedezzük a kétszáz fős falucskát.
Már az úton, az autópályán túl megsimogatott minket a jó előérzet szele, utunk ugyanis gyönyörű allék alatt, virágos mezők, búzaföldek, tehéncsordák mellett, mezei nyulak díszkíséretében, fűillatú levegőn át vezetett.
Gannára már oxigénittasan, a természettől szerelmesen gurultunk be, a takaros kis település látványának pedig úgy örültünk, mint egy kisgyerek a télapónak. Akármerre néztünk, sehol egy lelket nem láttunk, a település egyetlen utcája csak a madárcsiripeléstől visszhangzott. Apró, hófehér házikók, díszes kapuk, takaros előkertek, vörösen duzzadó muskátlik, terebélyes gyümölcsfák között haladtunk keresztül, majd legnagyobb boldogságunkra beparkoltunk az egyik elé, hogy bevegyük azt.
A ház tulajdonosától tizenöt percen belül mindent megtudtunk a sváb településről: igazi történelmi falucska Ganna, már egy 1171-es oklevél említést teszt róla, amikor is bakonybéli bencés apátságnak adományozták.
A török hódítás idején teljesen lakatlanná vált, ám később olyannyira sikerült életet lehelni bele, hogy az 1500-as években az Eszterházyak is megjelentek a településen; Európa-szerte híres, monumentális méretű mauzóleumot építettek a falu közepére – ahol 2016. augusztusában Esterházy Péter írót is örök nyugalomra helyezték.
A 18. században stájerországi, bajor és elnémetesedett horvát telepesekkel népesítették be. A gazdag történelmi múltat az itt lakók egytől-egyig ismerik, nemcsak a magyarok, de a német ajkú lakosok is, akik a legnagyobb békében és szeretetben élnek egymás mellett.
Nem túlzás, ha azt mondom, Ganna olyan mint egy színes kifestő: a virágmotívumokkal díszített falak, a színes kapuk, ragyogó kék ég, a zöld ezer árnyalata, és a millió színben pompázó növények láttán döbben rá újra az ember, hogy a fővárosi szmogos szürkeség mennyire elszívja életéből az élettől duzzadó színeket.
Ganna a csendre és nyugalomra vágyók paradicsoma, ahol hűs házikók várják a tikkadt turistát, aki hatalmasat aludhat az égig érő fák árnyékában, túrázhat, biciklizhet a környéken, vagy egész egyszerűen beveheti egy ház udvarát, ahol biztonságban szabadon engedheti a gyerekeket, beizzíthatja a kerti tűzrakót, felszerelheti a bográcsot, faraghatja a nyársakat, felerősítheti a függőágyat, tollasozhat, íjászkodhat és összebarátkozhat a falu teheneivel.
Pléd, szúnyog-és kullancsriasztó, étel és ital nélkül nem érdemes útnak indulni, innen ugyanis nagyon nehéz akár csak a tíz percre található Pápára elautózni. Aki egyszer ide megérkezik, mozdulni sem akar.
A rengeteg lehetséges sportprogram közül a mi választásunk a leglustábbra, a pecázásra esett, egy horgásztó partján merültünk el a halvadászatban, hogy gondoskodjunk az esti vacsoránkról. Az sem volt baj, hogy a halak messze elkerülték a horgunkat, a faluban ugyanis egy sváb házaspár akkor is hajlandó megvacsoráztatni az embert, ha már rég bezárt a hely; de a legközelebbi faluban, Döbröntén is tárt karokkal várnak minden éhes és szomjas vendéget.
Senkinek nem kell elmagyarázni, hogy a természet kellős közepén, vízparton borozni felér egy egyhetes relaxációs programmal.
Aki Gannán jár, figyelje meg, hogy az egyes napszakokban mennyire megváltoznak a színek: más a falu arca a hajnali ébredés után, a vad napsütésben, és eső előtt.
A falu határában egy gigantikus méretű napelem park látható, ami ötszáz háztartás villamosenergia szükségletét képes megtermelni.
Bármerre megyünk, mindenütt rendezett, ápolt részleteket látunk, még a legromosabb házikók is olyan kedvesen várják új tulajdonosaikat, hogy az ember komolyan elgondolkodik a házvásárláson.
A szomszéd falut, Döbröntét senki ne hagyja ki, nemcsak a helyiek elképesztően kedvesek, de a Szarvaskő várától olyan kilátásban lehet részünk, hogy összeszorul a szívünk.
Előre szólnék, aki döbröntei kecskét akar fotózni, vegye fel a futócipőt, aki túl közel merészkedik, azt semmi perc alatt megkergetik.
A falu egyik osztrák lakóját, Albert Linkmeiert is megkérdeztük arról, Ausztria helyett miért pont Ganna lett az otthona?
