A nagymarosi hegyek, autóval és vonattal is mindössze 45 percre találhatóak a fővárostól és innen bizony belátni az egész Dunakanyart. Az ember a Fehérhegyen és a mellette elterülő Rizs-völgyben állva úgy érezheti magát, mintha egy élő terepasztal része lenne.
A völgybe lepillantva látni a Duna mindkét ágát, a Szigetközt, szemben a Visegrádi várat, a hajókikötőt, és ellátni egészen a szlovák hegyekig. Páratlan látvány, ami már csak akkor csodálatosabb, amikor ez az egész állókép megelevenedik. Fantasztikus élmény, amikor egyszer csak mozogni kezd minden, jönnek-mennek a vonatok, úsznak a hajók a vízen, repkednek a vitorlázó gépek a vár előtt, és mivel éppen a nagymarosi hegy felett húzódik egy légifolyosó, a fejünk felett suhannak el a repülőgépek. Szinte egybeolvad a hegy, a víz és az égbolt, mintha megszűnne a tér és az idő.
„Állati találkozásokban lehet részünk”
Ha szerencsénk van, a kirándulásunk alkalmával nemcsak járműveket láthatunk mozogni a távolban, hanem az erdő állatvilágát is megcsodálhatjuk, méghozzá a közvetlen közelünkben. Ezt a vidéket ugyanis eddig elkerülte a nagy beépítési láz, így néhány hétvégi és lakóházon kívül még mindig a természet és az erdő négylábú őslakosai uralkodnak itt, főként a Rizs-völgyben. Bár az „állati” találkozások során nehéz eldönteni, hogy mi félünk-e jobban, vagy a négylábúak, azért az erdő lakói már megszokták az ember jelenlétét, olyannyira, hogy gond nélkül bejárkálnak a nyaralók kertjébe lelegelni a friss tujákat, kirándulókkal találkozva pedig inkább odébb állnak. Egyet ne tegyünk, ha egyszer csak szemben áll velünk egy vadon élő állat: ne kezdjünk el fejvesztve sikítani és rohanni.
Kössük fel a túracipőt, mert nem adják „ingyen” a panorámát!
Varázslatos miliő az, ami a nagymarosi hegyen és a Rizs-völgyben ránk vár, igaz, egy kicsit meg is kell dolgozni azért, hogy ebben a páratlan élményben legyen részünk. Olyannyira, hogy aki fel szeretne kapaszkodni a hegytetőre annak bizony fel kell vennie a túracipőjét, mivel kizárólag gyalogosan, egy erre kialakított földes úton lehet bejárni e területet. A városközpontból csak az erdő széléig lehet eljutni autóval, onnan már egy más világ kezdődik.
A vonattal vagy komppal Nagymarosra érkezőkre azonban nagyobb megmérettetés vár, nekik ugyanis már a városközpontból gyalogolniuk kell, mivel tömegközlekedés nem jár a hegy felé. Ha valaki autó nélkül érkezik, nagyjából egy órás sétára számíthat, amíg eléri az erdőt, de megéri belevágni ebbe a kalandba, ugyanis olyan élményben és kilátásban lehet részük, amely teljesen egyedülálló. A kirándulókat egyébként a városban kihelyezett táblák és térképek segítik az eligazodásban, de a helyiek is készséggel elirányítanak bennünket.
Minőségi finomságokkal várják a kirándulókat a helyiek
Mivel a friss levegő és a túrázás gyorsan kiveszi az ember energiáját, érdemes némi elemózsiát is magunkkal vinni, és a szabadban piknikezni, de az erdei séta után betérhetünk akár a városban lévő éttermek, cukrászdák egyikébe is. A Duna-parton kisebb büfék, hamburgerezők is vannak, és itt található életem legjobb sült hekkjét készítő halsütője is, amely több mint 20 éve ugyanazt az ízt és minőséget nyújtja. Ennél már csak a kompkikötővel szemben lévő lángossütőt szeretem jobban. Itt egy régi lakókocsiban, egy néni süti a saját lángosait töretlen szenvedéllyel.
A Duna-parti sétányon közvetlenül le tudunk sétálni a vízhez, ahol a hattyúk és kacsák egyáltalán nem zavartatva magukat, jönnek-mennek a kirándulók között, és mindig vevők a maradék falatokra.