Az immár második alkalommal jelentkező Ütős Fesztiválra az Agárdi Szabadstrandon került sor július 28. és 30. között. A teljesen ingyenes rendezvényre idén már külföldi fellépőket is leszállított az érdeklődőknek a helyi közösség önszerveződő magja, bár elnézve a tavalyi program kínálatát, akkor sem volt hiány élményben.
Az utóbbi időkben gyanússá vált, hogy Magyarország ingyenesfesztivál-nagyhatalom. Zsinórban vehettünk ugyanis részt olyan eseményeken, ahol nincs belépő, de megjelenik a fél világ. A balatonboglári Babel Sound és a Veszprémi Utcazene Fesztivál után az Ütős Fesztivál is azok közé, a szinte érthetetlen piaci rést képező, kifejezetten nagyszabású rendezvények közé tartozik, ahol a pénzlehúzás helyett a szórakoztatás és az ismeretterjesztés a cél. Érdekes pszichológiai jelenség, hogy ennek ellenére – vagy épp ezért – ezek a fesztiválok emberi léptékűek maradnak és a közönségen sem látszik az “ingyen van, jó lesz” hozzáállás. Sőt!
Fotók: Tót Dani
Egyértelműnek tűnt, hogy Agárdon a helyiek és a rendszeresen környéken fürdőzők alkotják a fesztiválozók többségét. Mégsem volt egy percig sem belterjes a rendezvény. De talán ennek köszönhetően, valamilyen pesti szemmel ismeretlen fesztelenség és kedvesség uralkodott a helyszínen, ahol fényes nappal sem átallt 40-50 nő – és néhány férfi – afro és tahiti táncot tanulni a fövenyen, vagy megőrülni a kora esti DaWhy koncerten, mindenki szeme láttára. Bár azt gondolhatnánk, hogy kisebb közösségben még fontosabb, mit gondol rólunk a szomszéd vagy a gyerek úszó oktatója, úgy tűnik, a felszabadultságot inkább növeli a komfortos közeg.
Ráadásul idegenként sem lógott ki senki a közösségből. Fél perc alatt lehetett beszélgetésbe elegyedni a helyiekkel, a szervezőkkel, vagy épp a fellépőkkel. Mondhatnák, hogy egy aranyos kis vidéki fesztiválon ez természetes. Csak hogy az Ütős Fesztivál profizmusában bőven nem ebbe a kategóriába tartozik. Kérdem én, hol találni egy falusi búcsúban fővárosi giga rendezvényeket megszégyenítő hangtechnikát, átgondolt térhasználatot, na meg humpoleci, szűretlen cseh sört?
A napközben interaktív élményeket kínáló, óriás foglalkoztatókén funkcionáló partszakasz jurtájában ütős hangszereket simogathattunk, a fák alatt pólót festhettünk, jógázhattunk, kipróbálhattuk a slack line-t, vagy épp különböző népek táncait tanulhattuk. Mire pedig a nap leszállt, már izzottak a dobok és a hangszálak. Na meg a hangulat.
A délutáni családias fesztiválból két pillanat alatt dimenzió ugrással Zionban voltunk és megelevenedni láttuk a Matrix katartikus buli jelenetét. Nem tudjuk, vajon a máltai Tribali zenekarnak mennyire természetes, hogy egy ismeretlen tó partján egy vadidegen nép sikít a koncertjein. Mindenesetre úgy tűnt, ők is élvezik a fényfestéstől szikrázó fák közötti, csillagos ég alatti megőrülést.
A fesztivál nagy erényei közé sorolható még az ízléses visszafogottság, ahol még a merchandise termékeket is mi magunk – és főleg a kimelegedett, festéktől maszatos utódaink – hozhattuk létre a Felhő Csoport irányításával. Ahogy az sem mellékes, hogy bár szép számmal jelentek meg az érdeklődők, egyszerűen mindenkinek sikerült felszednie maga után a szemetét. Őrület!
Így megúsztuk a tömegrendezvényekre emlékeztető, turista-riogató molinókat és a kizárólag fogyasztásra épülő szellemiséget, valamint a műanyag poharakban és fémdobozokban való térdig járást. Ilyen egy fesztivál, ahol az ember nem tudja, mit kívánjon: sok sikert és országos szintű ismertséget, vagy ugyanezt a zseniális, emberléptékű hangulatot, még vagy 20 évig…?
A buli szombaton pedig úgyis maximum fordulatszámon pörgött, hogy a fellépőknek a férfi vízilabda válogatottal és az 50 méterrel arrébb koncertező Bikinivel kellett felvenniük a versenyt. Ütős Fesztivál – FINA világbajnokság – Bikini: körbeveréssel KO!