Bizton állíthatom, a főváros egyik olyan utcájában lakom, ahol a kutyapiszok négyzetméterenkénti előfordulása az egyik legmagasabb: a 7. kerületi Dembinszky utca ugyanis a Városligetbe vezet, nagyon sok gazdi ezen az utcán keresztül viszi házi kedvencét a parkba – nem meglepő hát, ha mára a húgyszag és a bélsár az utca egyik első számú ismertetője.
MTI Fotó: Kollányi Péter
Nem is lenne ezzel semmi baj, ha a kutyapiszok eltüntetését minden, de tényleg minden kutyatulajdonos megoldaná. De nem teszi! Hiába a kutyakaki számára kihelyezett, zacskóval bélelt kuka, hiába a felhívás a házak falán, semmi nem használ, tíz éve nem tudom úgy kitenni a lábam a házból, hogy ne kellene bűzölgő halmok között szlalomoznom.
Mondanom sem kell, amióta az első kupacba beleléptem, a megoldáson töröm a fejem, meg azon, hogy a kutyatartók egy részébe miért nem szorult minimális igény arra, hogy eltakarítsák a szart.
Eleinte persze szóvá tettem, felháborodva kérdőre vontam az elkövetőket, idővel azonban ráuntam arra a bunkóságra, amit válasz helyett kaptam. Ma már csak a bajszom alatt dünnyögök, és gondolatban minden elkövetőt húszezerre büntetek.
Természetesen ettől a problémától rengeteg nagyvárosban szenvednek, és ki-ki a maga módján igyekszik orvosolni a helyzetet: Angliában rikító színű spray-vel fújják le a kakit, vagy kicsi zászlókat tűznek a kupacba, illetve olyan sablonokat fújnak a járdákra, amik a kutyatulajdonosoknak szólnak be. Egy másik kisvárosban kíméletesebb megoldást alkalmaznak, a parkok fáira zacskókat helyeznek ki, és kiírják: A zacskón ne múljék!
MTI Fotó: Friedmann Endre
Vannak országok, ahol az állam is segíteni próbál: van, ahol komoly bírságokkal nevelnek, ingyen lottószelvényt adnak minden egyes leadott teli zacskóért, vagy épp speciális porszívókat vetnek be.
De vajon mi kell ahhoz, hogy ezt a problémát Budapest utcáiról is végleg kiűzzük?