A főként belvárosi tűzfalak megfestésével foglalkozó Színes Város Csoport ismét társadalmi összefogás eredményeként valósítja meg a művészeti fesztivált, amelynek idén először kiemelt partnervárosa Berlin volt. Az első két tűzfalat német grafikusok festették. Hogy kerültek ide?
A főváros és Berlin között épp idén 25 éves a testvérvárosi kapcsolat, és ahogy Peggy Gallert, a visitberlin egyik menedzsere a Magyarország Kúlnak elmondta, már ez apropó volt, hogy a két város szorosabb kapcsolatba kerüljön. Budapesti partnereiktől hallottak a lehetőségről, és szívesen kapcsolódtak a programba. A 25. éves jubileumon túl ez a fesztivál a berlini művészek részvételével egy hidat szimbolizál a két főváros között, ráadásul jó alkalomnak adódott, hogy ezzel a 365/24 kampányukat is bemutassák, így az itt élők őket is jobban megismerjék. A fesztivál választotta a művészeket, nekik nem volt ráhatásuk (ahogy a művekre sem), de nem is szerették volna befolyásolni, csak tevékenyen részt venni benne.
Színesedik a város(fal) – Fotó: Farkas András
A második, nagyjából 450 m2 méretű falon 11 napon keresztül dolgozott a német származású, HRVB néven futó művész. HRVB, anyakönyve szerint Tom Berlinben él, a The Weird alkotócsoport tagja. A tervezőgrafikusként dolgozó street art művész jelenleg illusztrátor a német fővárosban, első rajzait graffitisként jegyezte, később indult el a mostanra fő fókuszába kerülő karakterábrázolás felé. Nyaranta a világot járja, és a külföldi felkéréseknek tesz eleget; előttünk Csehországban, azt megelőzően a francia borközpontban, Bourdeaux-ban járt, de festett már Szibériában is. Vele beszélgettünk.
Mennyi előkészületet kívánt a munka?
Az első skicctől a színminták meghatározásáig alig telt el 2-3 nap. Ebbe még a téma boncolgatása is belefért.
Pontos tervet kellett megvalósítania, vagy maradt lehetőség az improvizációra?
A vázlatok felvitele a falra nem jelentette a tervek 100%-os megvalósítását. Hagytam magamnak elég játékteret. Az első este, amikor itt voltam, kiültem a Duna partjára, hogy a terveken dolgozzak. Inspirált a város hangulata, a körülöttem lévő környezet, másnap már ez az élmény volt a kezemben.
Akik erre jártak, naponta látták a változást – Fotó: Farkas András
Milyen volt Budapesten dolgozni?
Mesés volt az időjárás, profi a szervezés, a helyi támogatás mindent biztosított. A fal formája, a tér, hogy egyszerre többen festettünk…és a Frici papánál töltött ebéd is felejthetetlen.
A pörkölt volt az egyik első magyar szó, amit megtanult, és ebből 5 különböző félét is evett.
Amikor valahol dolgozom, fontos, hogy ismerjem a hely atmoszféráját. Ráadásul a téma most erősen kötődött a gasztronómiához. 2018-ban Németország megmutatná a világnak, hogy már nem csak a barna szósz és a krumpli meg a hús a konyhánk lényege, ugyanezt gondolom a magyar konyháról. Ha a híres pörköltöt ötféleképpen is elkészíthetjük, akkor az kuriózum.
A fűszerezésen sok múlik – skicc és kész rajz között a levegőben – Fotó: Farkas András
Jelentett valami igazi kihívást?
A dél körüli forróság. Ezt enyhítette az ebédszünet, és a napi 5 kg jégkocka.
Mit szól a kezdeményezéshez, hogy a tűzfalak nálunk képekké varázsolódnak?
A színek minden városnak jót tesznek, mert pont azt mutatja meg, a város mennyire él. Ha a szürke, kopott, tátongó falak színgazdaggá válnak, mesélni kezdenek – aki arra sétál, felfigyel majd rá. Egy város hangulatát sok minden határozhat meg, ha a művészet kivonul az utcára, nem lehet csak úgy elmenni mellette.
A dugóhúzó is ott van! – Fotó: Farkas András
Zöldségek, vörösbor, paprika. Képelemek lettek.
És a “finom” szó – ez is ott van a falon. Ha valahová elutazunk, az ételek ízvilága sokáig bennünk maradhat. Sokat sétáltam, beszélgettem, bele kellett komponálnom a műbe a helyi jellemzőket, mert kivétel nélkül rám is hatottak.
Tom éppen azt írja a falra, hogy “finom” – Fotó: Farkas András
Nem is járt még nálunk soha?
Egyszer, gyerekként voltam már Budapesten. A szüleim hoztak el, és hiába vittek volna kultúrprogramokra, engem csak a Balaton érdekelt. Oda akartam utazni minél előbb. Jó volt most a városban időzni.
A kollégája, Attila dolgozott Ön mellett.
Az utcához közelebb eső murál egy hétig készült, 230 m2 nagyságú, ezt ő készítette. Attila Magyarországon született, de később a családjával Németországba költöztek. Egészen különös, hogy most festeni jött vissza. Rajzfilmesre vette a stílust, a legkisebbekre, a gyerekekre akart hatni. A piac, mint fontos elem jelent meg a munkájában, a legjobb árut a főzéshez innen kell beszerezni. Nekem mindig a lángosról beszélt, azért van oda.
Attila munkája teljesen készen. Hozzávalók a piacról – Fotó: Farkas András
Ennyire fontosak tartja az ételeket?
Ha valaki finomat főz, az már eleve művészet. Össze lehet csapni, el lehet űzni az éhséget valamivel, de ha valaki időt szán rá, beleadja a lelkét, a szívét, abból más lesz. Az nettó élvezet.