Felelevenítünk összesen 5 darabot, a legutolsó alá beteszünk egy szavazóládát, és eldönthető, hogy melyik volt mind közül a legbugyutább.
“Végül is a metró érdekes találmány, vakondként fekszünk itt egymás hegyén-hátán” – képtelenség eldönteni, hogy az Erotikus Technológia Sorsbábuk című dala direkt volt ócska, és a világot szívatták meg vele, vagy a szöveg valós gondolatokat közvetített az egykori A3, később M Sat nézőinek. “Száguldó metró, mindenki fél, testemet kergeti a kéj” – vagy ez volt az elektronikus műfaj Belgája, vagy nem.
A 4FClub-nak csak pár dala volt, de megpecsételték a kilencvenes évek feledés homályába tűnő slágerlistáit.
A Carpe Diem Álomhajójáról csak ennyit: “Tekerem a szöveget, tépem a számat,
De ki az, akit érdekel, hogy mi az, ami fáraszt.” És a többi:
Shygys, Hello!, ahol a lányok keresték a fiúk kegyeit: “Félénk vagyok! Bánj velem kedvesen! Mindent akarok, amit megadhatsz nekem!” A zenekar Kozso ötlete volt.
C’est la Vie, Vár ránk a nyár: “A tavasz úgy beránt, ahogy megírták, te sem tehetsz mást, legázol és tovább áll, ne várj rá, nincs folytatás.” Szomorú.
