Lila köd, elvont, nem értem, ez most mitől művészet, ezt én is meg tudom csinálni, mi kerül ezen háromszázezer forintba, ismerős, ugye? Ilyeneket szoktak mondani a kortárs művészeti galériákban azon honfitársaink, akik nincsenek kellőképpen felkészülve, a kortárs művészetre. (Hogy akkor minek mennek oda? Természetesen a pogácsáért és az alsó-középkategóriás ingyenborért!)
Tegyük hozzá, szkeptikus honfitársainknak az esetek jó részében igaza van. Az viszont nem igaz, hogy a kortárs művészet nem lehet felkavaró, botrányos és szórakoztató, akár egyszerre is. Gyorsan mutatunk pár példát. Messze menni nem kell, kivéve, ha messze alatt a Nagykörúton túli világot értjük, mert akkor messze kell menni.
Szentendrén megnyílt az Art Capital, a kissé redundáns elnevezésű (Szentendre egyébként is kortársművész-főváros, de ez legyen a legnagyobb baj), ám annál fontosabb fesztivál, amely kulturmissziós, szórakoztató és elvont-lilaködös élményeket ígér egyszerre.
Mi a Művészetmalom két kiállítását, a migrációval foglalkozó MIG21-et és a cseh gyűjtőlegenda, Robert Runták nemzetközi kollekciójának bestofját, a Bomlasztó képzeletet néztük és fotóztuk meg. A képeket nem szeretnénk magyarázni (kortárs művészeti kompetenciánkat diszkrét homályban hagyva maradjunk annyiban, hogy a közönség fantáziájára bízzuk az értelmezést), úgyhogy egyszerűen csak megmutatjuk őket, muszlim New York-ostul, szemgolyós Dávidostul, meztelen nőstül és nyúzott bőröstül. Kellemes szórakozást, elgondolkodást, felháborodást!
Fotók: Neményi Márton
Az Art Capital szenzációja egyébként a hajléktalanból lett Bécsben híres festő, Bakos Tamás első magyar kiállítása, az ő történetét itt olvashatjátok, érdemes!